„Az úgynevezett bolgár ritmus”, Énekszó, V/6 (1938. május 15.), 537–541.
Gyűjteményes kiadás: BÖI, 498–506.; Essays, 40–49.; BBI/3, 329–335.
Forrás: MZA
Az úgynevezett bolgár ritmus.
Bartók Béla előadása az Énekszó szemináriumában április fí án.
A régi európai műzene nem ismert más ütemeket, mint kettes vagy hármas beosztásúakat,
vagyis — mai értékekre transzponálva — 2/4-es. 3-l-es ütemeket, illetve
ezeknek megduplázását vagy 8-adokká gyorsítását. Nem emlékszem ugyan, de lehetséges,
hogy futólag és burkoltan fellépett átmenetileg egy-egy más beosztású ütem is, de annyi
bizonyos, hogy ütemelőjegyzésben nem szerepel más ütemfajta, mint a z előbb felsorolt
kétféleség. Tudomásom szerint az «lső példát 5/4-es ütemre Chopinnél találjuk,
egy fiatalkori művében, az 1. zongoraszonáta lassú tételében. Valószínűleg a lengyel
népi zene hatásának nyomát láthatjuk ebben az akkor merőben szokatlan ütemfajtában.
Híres példa Csajkovszky patetikus szimfóniájának egyik tétele: 5/4-edes ütem.
Elvétve Wagner is használt 5-ös osztású ütemeket, pl. Tristánjának 3. felvonásában.
(Figyelemre méltó, hogy itt az 5/4-es ütem tulajdonképen egy előbbi szimmetrikus
ütemű témából keletkezett úgy, hogy az ütem egyik felének ritmusa összesűrűsödött az
izgalmasság fokozásaira.) Ezek az öt-egységű ütemek még aránylag lassú menetűek,
úgyhogy megértésük és lejátszásuk semmi különösebb nehézséget nem okoz. Nagyobbrészt
kényelmes negyedek az ütemegységek.
A XX. század eleje a keleteurópai népi zene felfedezésének ideje. Ebben a zenéban
aztán bőven akadtak aszimetrikus ütemekben menő dallamok, a magyar anyagban
épp úgy, mint a tót vagy oláh anyagban.
2 példát mutatok be:
pH) ; S ; =s==j
Angoli Borbála, Kis szoknyát varratot, elül kurtábbodott, hátul hosszabbodot
Magyar népdal a békés megyei vésztőről.
Román Kolinda Hunyadmegyéböl.
Mindkettőnél úgy érezzük, mintha a 7/8-os ütem rendes 3X2 nyolcados ütemből
származnék: az első példában a negyedik nyolcad nyúlt negyeddé, a másodikban a
hatodik. A népi hatás iránt fogékony zeneszerzők, pl. Sztravinszky vagy a magyarok,
egyre sűrűbben használtak műveikben ilyenféle ritmusú ütemeket, nem kis rémületére
a zenekari muzsikusoknak. Sztravinszky már Petruskájaban, de még gyakrabban a
Sacre du Printemps-b&n alkalmaz elég rövid 8-ad egységekből aszimelrikusan felépített
ütemeket; sokszor az ütemfajták váltakozásával keverve szimmetrikus ütemeket aszimmetrikus
ütemekkel. Itt már az ütemegység nem negyed, hanem elég gyors nyolcad:
kb. 200-tól 250-ig fér belőlük egy percre. Az ismertebb ütemfajták az 5/8, ez rendesen
3-)-2-re, ritkábban 2+3-ra tagolódik; továbbá a 7/8, rendesen 4+3 tagolásban. De pl.
előfordulhatnak mindaddig szokatlan tagolású 8/8-os és 9/8-os ütemek: 3+2+3-ra tagolódó
8/8, ami természetesen teljesen más ritmust eredményez, mint a vele időben
egyenlő 4/4. Épp így a 4 + 2 + 3 tagolású 9/8 teljesen elüt a 3-szor 3-as 9/8-adtól.
538
Bámulatos, mennyire gyámoltalanul fogadtak zenekari muzsikusok még csak nemrégiben
is ilyen ritmusokat. A verkliszerűen szimmetrikus ritmusokhoz annyira és végérvényesen
hozzászoktak, hogy ezeket a számukra szokatlan és mégis annyira természetes
ritmusokat sehogysem tudták felfogni. Frankfurtban egyszer felolvastam a
rádióban (ez természetesen 1933 előtt történt; mert 1933 óta a német rádiótól még csak
meghívást sem kaptam semmiféle szereplésre), kótapéldáim bemutatását az ottani rádió
egészen jó zenekarának néhány tagja vállalta. Többek közt ez a példát kellett
játszaniok:
ir | *^ – = —i
b
5/8-ban Brâul (övtánc) a torontálmegyei Alibunárból; Mm. nyolcad — 200.
Sok próbálgatás után is alig tudták lejátszani: mindig 6/8-dá akarták volna átalakítani.
(Néhány év múlva vettem észre a lejegyzés revideálásánál, hogy annakidején
hibás ritmusban jegyeztem le a felvételt: helyesen így szól:
9/16-ban (2t2t2«/16). Két hegedűre; Mm. tizenhatod = 360.
Mi lett volna, ha ebben az alakban kerül szemük elé ez a táncdallam?)
Azt mondtam az előbb, hogy ezek természetes ritmusok. Azt akarom ezzel mondani,
hogy nem a zeneszerzők szopták ujjukból kínos fejtörés árán, hanem hogy a
falu zenéjében alakultak ezek ki, a legtermészetesebb fejlődés útján. Szóval már ezek
a ritmusféleségek is nagy nehézséget jelentettek a tanult zenésznek (no nem is a parasztnak!)
De ekkor jöttek a bolgár zenetudósok és egészen meglepő jelenségekre mutattak
rá.
1913-ban a bolgár tudományos akadémia néprajzi kiadványainak XXVII. kötetében
megjelent «gy tanulmány „Bases Rythmiques de la musique populaire bulgare” címen
Dobri Chrisztov-tól, kótapéldákkal, melyeknek egy része 5/16-os, 7/16-os hármas
osztású 8/16-os stb. dallamokat mutat be. Ezeknek tempója nagyon gyors: l/IC átlag
350—100 Mm. jelzésű Erről a kiadványról külföldön nem vettek tudomást, talán mert
tisztán bolgár nyelvű, vagy mert nem történt megismertetése céljából kellő propaganda:
egyszóval teljesen ismeretlen maradt nyugatibb zenészek és kutatók előtt. Tudomásom
szerint ebben a kötetben ‘jelentek meg legelőször nyomtatásban ilyen sajátságos
ritmusú és ilyen, mindeddig szokatlanul gyors tempójú dallamok.
1927-iben pedig megjelent egy kis füzet Vaszil Sztoin tollából, ezzel a címmel:
Grundriss der Metrik und der Rhythmik der bulgarisohen Volksmusik. Nagyobbrészt
saját gyűjtéséből 187 dallamot közöl benne példák gyanánt és a következőket mondja
az ú. n. bolgár ritmusra vonatkozólag: „Die musikalische Zählzeit ist in der Musik
immer gleichmässig”; vagyis: az ütem főértékei a nyugati zenében egy-egy ütemen
belül egyforma hosszúak. Főérték alatt kb. 150-es vagy 200-as metr. jelzésű nyolcado
kat ért. Tovább kb. így folytatja: „A bolgár népdalok majdnem felében az egyes ütemek
főértékei nem mind egyforma hosszúak, rendszerint egy, néha 2 vagy 3 is közülük értékének
felével meghosszabbodik.” Sztoin tehát így határozza meg az ú. n. bolgár ritmust:
ez a meghatározás egészen helyes, csak még hozzá kellene tenni, hogy meglehetősen
rövid, kb. 150—200-as metr. jelzésű főértékekről van szó.
539
Másképpen is meg lehetne határozni a bolgár ritmust: bolgár ritmus az a ritmusféleség,
amelyben az ütemjelző törtszám nevezőjében mutatott érték rendkívül rövid,
kb. 300—400-as M. M. jelzésű és amelyben ezek a nagyon rövid alapértékek egy-egy
ütem keretén belül nem egyenlő nagyobb értékekbe, tehát nem szimmetrikusan csoportosulnak.
Minthogy ennyire rÖvid alapértékekkel van dolgunk, legcélszerűbb ezeket 16-odokkal
jelölni, amint a bolgárok teszik; de lehetne arról is szó, hogy nyolcadokkal való
lejegyzést használjunk — ez utóvégre csak formaság —; ebben az esetben persze a
nyolcad lesz kb. 300—100 xnetr. jelzésű. ‘
Sztoin gyűjteményének két nagy kötetében több mint 6000 dallamot közöl é«
táblázatot mutat be a ritmusféleségekről. Ebből kiderül, hogy a leggyakrabban előforduló
bolgár ritmusok ezek:
5/16 (2 + 3, vagy 3 + 2 osztásban): 7/16 ( 2 + 2 + 3 osztásban, ez a közismert rdcsenica
táncnak ritmusa), 8/16 ( 3 + 2 + 3 osztásban), 9/16 ( 2 + 2 + 2 + 3 osztásban); ezenkívül még
kb. 16 ritkábban előforduló ritmusféleség van, nem számítva a kevert ritmusú (vagyis
váltakozó ütemű) képleteket.
Mikor én ezeket a szokatlan ritmusokat, amelyekben annyira finom különbségek
a döntők, először láttam, alig tudtam elképzelni, hogy ezek csakugyan élnek! De aztán
úgy rémlett, mintha a saját gyűjtésemben levő oláh anyagban is találkoztam volna
hasonló jelenséggel, de — hogy úgy mondjam — nem mertem annak idején észrevenni!
Régi fonogramm-lejegyzéseim közt voltak olyan táncdarabok, melyeket a legnagyobb lelki
nyugalommal pl. 4/4-ben írtam le, egyforma negyedekkel — azaz hogy mégsem teljes
lelki nyugalommal, mert oda írtam ezt a megjegyzést: „az ütemek vége cigányosan
megnyújtva”. Másutt meg egy 4/8-ban lejegyzett dallamnál ez a megjegyzésem látható:
„átmenet 4/8-tól 3/4-hez”, mert a 3. és 4. nyolcad meg van nyújtva.
Régi fonogramm-lejegyzéseimet azóta alaposan revideáltam: kiderült, hogy az
oláh anyagnak talán 5%-a is szintén ú. n. bolgár ritmusban van, igaz, hogy bizonyos
vidékekre korlátozva (Marostorda, Tordaaranyos, Bánát ismeri, viszont pl. Biharban
nyoma sincs) .Elsősorban az említett megyék tánczenéjében található (1. a 4. példát);
a szöveges dallamok közül eddig csakis a Hunyad-megyei Kolindákban ismeretes. Legelterjedtebb
a 2+2+2+3/16-os ütem.
De nem elég, hogy ezt a ritmust tudtam — hála a fonográfnak — utólag az
oláh anyagban felfedezni. Rájöttem arra is, hogy ezeknek a dallamoknak egy részében
még gyorsabb;a tempó; a 16-od alapérték kb. 500, sőt 600 Mm. jelzésű. Ezeknek a ritmusát
hyperbolgár-nak nevezném.
Tánc (,,pe picioare” az aradmegyei Pernyédről, hegedűre; M. M. tizenhatod — 650! A kíséretet
egy másik játékos ütötte húrnélküli csellón két pálcával.
„Helvbenjáró”-tánc („pre loc”) a torontálmegyei Tolvádiából.
540
A bolgár kiadványok erről a fajtáról nem tudnak semmit; de ebből nem következik az.
hogy ott nincs meg. A bolgárok eddig fonográf nélkül dolgoztak, csupán hallás után.
jegyeztek le mindent. Tehát lehetséges, hogy ezeket a még finomabb ritmusárnyalatokat
még ők sem vették észre, mert nem voltak felvételeik, amelyeket lassúra állítással
félakkora tempóban játszhattak volna le és tanulmányozhattak volna.
A magyar anyagban úgyszólván csak nyomokban található ez a ritmus féleség;
ezekből a nyomokból egyelőre nem következtethetünk semmire. Csak 2 olyan magyar
dallamot ismerünk, amelyekben az egész dallamon következetesen végigvonul ilyenféle
ritmus: az egyik Moldvából, Domokos Pál Péter gyűjtésében, a másik Nyitra m.-bol
Vikár gyűjtésében.
Moldvai csángó-magyar népdal, a bákómegyei Trunkból.
A szerbhorválok kiadványaiban nyoma sincs, de ez sem jelenti azt, hogy csakugyan
nincs meg náluk. Azt hiszem, hogy náluk is meg kell lennie, csupán senki a
szerbhorvát gyűjtők közül nem vette észre.
Fontos azonban az a körülmény, hgy a török-fajta népek egy részénél nyilván
megvan. Uszpenszkij (és Belajeff) egyik kiadványában turkesztán turkmen népzenét
közöl; ebben elég szép számban akadnak olyan 5/8-ban lejegyzett dallamok, amelyekben
a nyolcadok kb. 300-as Mm. jelzésűek. Én magam pedig Kisázsiában szintén találtam
ilyen ritmusféleséget, igaz ugyan, hogy csak olyan tánc-, illetve hangszeres zenében,
amely valószínűleg nem ős-török, hanem idegen eredetű.
S. „Garip” az Adana-vidéki Osmaniye-böl. A dallamot zurna (oboaszerű hangszer) játssza, a kísérete
davul (nagydob), a jobbkéz bunkósvégüi bottal, a bal vékony pálcával.
A bolgár ritmusnak az oláh anyagban való elfordulása magyarázható volna
bolgár hatással, de a török és turkesztán anyagban való jelenléte már aligha.
Az összehasonlításra alkalmas anyag egyelőre kevés ahhoz, hogy kimondhassuk:
Bulgáriában van-e ennek a ritmusféleségnek ős hazája és onnan terjedt-e széjjel, vagy
pedig másutt, valamilyen török földön van, illetve volt-e a fészke.
Jelenleg csak annyit tudunk, hogy mindenesetre bolgár földön ismerik legjobban,
ott van legjobban elterjedve. Ezért, még ha talán valamikor kiderülne is, hogy nem
Bulgária az őshazája, jogosan nevezhetjük bolgár ritmusnak. Hiszen a bolgároknak köszönhetjük,
hogy egyáltalában megismertük. A bolgár zenekutatóknak igen nagy érdemük,
hogy egyáltalában észrevették ezt a jelenséget és fogyatékos eszközeikkel mégis
nagyjából elég jól le tudták írni. Igaz ugyan, hogy ott úr és paraszt sokkal közelebb
van .egymáshoz, mint pl. nálunk, úgyhogy j nem volt olyan nehéz a tanult bolgár zenésznek
‘ észrevennie azt a ritmust, amiben tulajdonképpen felnevelkedett, és amitől sose
szakadt el. De ez a körülmény sem csökkenti semmivel sem teljesítményük nagy jelentőségét.
Érdekes volna azon elmélkedni, vájjon normális ritmusfajtákból származtak-e
ezek a bolgár ritmusféleségek és vájjon milyen lélektani processzus következtében fejlődtek
ki. Mikor egy nagyhírű zenészünk először hallott bolgár ritmusú dallamokat, így
kiáltott fel: dehát vájjon a bolgárok mind sánlák-e, hogy ilyen sántikáló ritmusú dallamaik
vannak? Tréfának ez jó tréfa, de lélektani magyarázatnak mégsem elég, még ha
történetesen csakugyan’ sánta volna a bolgárok többsége.
Vizsgáljuk meg mégegyszer a rxsenica ritmusát: 2+2+3/Í6. A felületes hallgató
ezt vagy 3/8-nak, vagy 2/4-nek fogja értelmezni. Ha 3/8-ból származtatjuk, akkor 1/1Gnyi
kibővülést kell megállapítanunk; ha 2/4-ből, akkor 1/16-nyi csonkulást. Én inkább
541
a kibővülési magyarázat mellett foglalnék állást; és — amint a bolgárok rilmusdefiniciójából
látszik — ők is mintha ezen a véleményen volnának.
Nekem az az érzésem, mintha ez az értékkibővülés nem volna más, mint a
dinamikus hangsúlynak időbe való átvetítése. Mert csakugyan hangsúlyosnak, vagy
hangsúlyt helyettesítőnek hat a bolgár ritmusféleségekben az az ütemrész, amely egy
16-óddal meghosszabbodott.
Csak nagyjából szólhatunk ehhez a kérdéshez, hiszen pl. a bolgár ritmusú táncoknak
még koreográfiáját sem ismerjük; azt sem tudjuk, vájjon a táncmozdulatok a
főütemrészekre kerülnek-e vagy talán velük ellentétesek-e?
Ami végül a bolgár-ritmusféleségeknek pedagógiai hasznát illeti, ez azt hiszem
vitán felüli. Ajánlatos volna a zenetanulás legkezdetén is ilyen ritmus-problémák felvetése.
Eleinte, mikor a tanuló technikai készsége még túlságosan fejletlen, esetleg csak
tapsolással, dobolással, dirigálással. Később aztán ilyen ritmusú egyszerűbb művek ját-‘
szására, leginkább azonban éneklésére is kerülhetne sor. Kacarova iíaina-nak, a kiváló
bolgár népzenekutatónak van egy iskolai könyve: „Karácsonyi énekek” a címe. Benne,
normális „nyugati” ritmusú dallamok mellett 5, 7 és 9 tizenhatodos dallamokat is találunk.
Számolni persze ilyen rendkívül rövid 16-od értékre nem lehet; nincs az a nyelv,
amelynek egyszerű számneveit ilyen gyors tempóban el lehetne mondani. Ö ehelyett a
„ t i ” és „ r i ” szótagokat ajánlja: egy nyolcadra „tiri”-t, pontozott nyolcadra „tiriri”-t
mondat a tanulókkal. Ugyanúgy megfelelnének szerintem a „m-ta” szótagok is.
- Bolgár karácsonyi népének, Kacarova Raina gyűjtése és feldolgozása gyermekkarra
nyos gesztikulálás is helyettesíthetné a számolást. Hogy Bulgáriában milyen eredménnyel
használják iskolákban ezt a könyvet, nem tudom. Persze ott lényegesen könyebb a helyzet,
mint pl. nálunk, mert ott a tanulók legnagyobb részének vérében van” ez a ritmusféleség.
Ha a muzsikálni tanulók már gyermekkorukban megbarátkoznának ilyen ritmusokkal,
akkor nem történnék meg, hogy diplomás zenekari tagok úgy bámulnának ennél
sokkal könnyebb ritmusképletekre, mintha legalább is arab írás volna előttük.