„Székely balladák”, Ethnographia, XIX/1 (1908. január), 43–52.; XIX/2 (1908. március), 105–115.
Gyűjteményes kiadás: BÖI, 15–50.; BBI/3, 17–40.
Forrás: Arcanum, ZTI
1. rész
2. rész
BARTÓK B. : SZÉKELY BALLADÁK. 43
NÉPKÖLTÉSZET ÉS NÉPZENE.
Székely balladák.
— Első közlemény. —
1.
Két rab testvér.1
Csíkmadaras (Bodon Pál följegyzése).
α-t
a
1 A 8-as versszakokra α—α, a 6-osokra ß—ß, s a teljes versszakokhoz hozzáfüggesztett 1/2 6-os versszakokra a γ—γ, a 11. és 15. versszakra δ—δ dallamrész jön.
- Elfogának két szép rabot : Egyik szép rab Biró János, Másik szép rab Biró Kata, Másik szép rab Biró Kata.
- „Nézz te vissza, édes hugom, Nem jönnek-e az törökök,
Nem jönnek-e az törökök,
Az törökök s az tatárok? - „Nem jönnek-e az törökök,
Nem jönnek-e az tatárok, Engem itten összevágnak, Téged innét visszavisznek. “ - Bujj bé hugom vízmosásba,
Ott könyörögj az istennek,
Ott könyörögj az istennek,
S két karomnak győzedelmet. - „S két karomnak győzedelmet, Paizsomnak erős elmet.“
„S két karomnak győzedelmet, Paizsomnak erős elmet.“ - Őt megsegíté az isten,
S csak egy maradt kirmondani. Őt megsegíté az isten,
S csak egy maradt hírmondani. - „Bujj ki hugom vízmosásból, Induljunk el hazafelé.“
„Bujj ki hugom vízmosásból, Induljunk el hazafelé.“ - Mikor mennek vala Atyja kapujánál,
Szóval így felele :
Menj bé éldes hugom. - „Menj bé hugom, menj bé Az atyánk házához,
Kérj el szállást nékünk,
Bár az éccakára,
Bár az éccakára,
Bár az ajtó mellett.“ - „Asszonyom, asszonyom, Nagyságos asszonyom !
Adjon szállást nékünk,
Bár az éccakára,
Bár az éccakára,
Bár az ajtó mellett. - „„Most jövünk Törökországbúl, Egy bátyámmal vagyok,
Jó bátyámmal vagyok itten Igen megvagdalták. - — Menj ki kódus. menj ki,
Mer én az kódusnak,
Mer én az kódusnak Büzit nem állhatom. - Avval csak kiszalad A szegény rableány,
Udvaron találá
Az ő édes apját. - „ „Gazduram, gazduram, Nagyságos gazduram,
Adjon szállást nekünk,
Bár az éccakára,
Bár az éccakára,
Bár az istállóba, - „„Most jövünk Törökországbúl, Egy bátyámmal vagyok,
Jó bátyámmal vagyok itten Igen megvagdalták. - Meglehet, meglehet,
Te szegén rableán,
Meglehet, meglehet,
Te szegén rableán. - „Hugom, éldes hugom,
Most mán reám hallgas :
Első kakas szókor
Én lebetegedem; - „Első kakas szókor Én lebetegedem,
Másod kakas szókor Egy mirigyem szökik; - „Másod kakas szókor Egy mirigyem szökik, Harmad kakas szókor Világból kimúlok.“
- „„Bátyám, éldes bátyám, Lelkem szivem bátyám !
Mi ugyan béjártuk
Az Törökországot,
Vissza es eljutánk Az atyánk házához. - „„Vissza es eljutánk Az atyánk házához,
Szállást kértünk vala Az éldes anyánktól.““ - Szóval így felele:
— „Menj ki kódus, menj ki, Mer én a kódusnak Buzit nem állhatom.“ - Ezt ajtón hallgassa Nagyobb asztalinas,
Mondá asszonának : Nagyságos asszonyom !
- Sírást még hallottam,
De ollat sohasem.
- Egyik kódus meghót,
Másik úgy sirassa,
Egyik kódus meghót,
Másik úgy sirassa : - „„Bátyám, éldes bátyám Lelkem szivem bátyám !
Mi ugyan béjártuk
Az Törökországot,
Vissza es eljutánk Az atyánk házához. - „„Vissza es eljutánk Az atyánk házához,
Szállást kértünk vala Az éldes anyánktól.““ - Szóval így felele :
— „Menj ki kódus, menj ki, Mer én a kódúsnak Büzit nem állhatom.“ - Akkor csak szalada A nagyságos asszon,
Az ajtót megnyita,
Szóval igy felele : - Hogyha tuttam vóna,
Hogy fiam s lányom vagy, Nem hogy ajtó mellé Szállást’n attam vóna. - Nem hogy ajtó mellé Szállást’n attam vóna, Hanem kebelemre Bezártalak vóna . . .
S avval megölelé S szörnyű halált hala.
2.
A virágok vetélkedése.
Gyergyócsomafalva. - A búzamezőbe háromféle virág ••
A legelső virág a szép búzavirág, - A második virág a szép szőlővirág,
A harmadik virág a szép szegfűvirág. - Így szóla hozzája a szép búzavirág:
„Szebb vagyok, jobb vagyok annyival náladnál, — - Mer éngem elvisznek az oltári helyre,
Ott neveznek éngem Jézus szent testinek.“ - Így szóla hozzája a szép szőlővirág :
„Szebb vagyok, jobb vagyok annyival náladnál, — - Mer éngem elvisznek az oltári helyre,
Itt neveznek éngem Jézus szent vérinek.“ - Így szóla hozzája a szép szegfűvirág :
„Szebb vagyok, jobb vagyok annyival náladnál, — - Mer éngem leszednek, kalapjukba tesznek, Kalapjukba tesznek s kevélyen viselnek.“ 1
3.
Magyarósy Tamás.
Csíkmadaras. (Bodon Pál följegyzése.) - „Magyarósy Tamás, mire házasodál ?
„„Vajda elföldjére, Vajda leányára. - „Vajda elföldjére, Vajda leányára Vajda leányára Vajda Ilonára.““
- Mikor mennek vala a nagy rengetegbe Mendegel a hintó, sirdogál a leány.
- Szóval felfeleli a kisebb nyoszoló :
— Ha búja nem vóna, bizony nem is sírna ;
De mivel búja van, hidd meg, hogy azér sir. - Mendegel a hintó, sirdogál a leány,
Szóval felfeleli nagyobbik nyoszoló : - — „Hallod-e, hallod-e, Magyarósy Tamás Adsz ide, adsz ide, patyolat ingedet.
- — „Patyolat ingedet apróka ruhának,1 Selyem keszkenődet burkozó kötőnek.
- „„Szógám, édes szógám, fordisd meg paripám, Fordísd meg paripám, számtalan násznépim.““
- Mikor mentek vala Vajda kapujánál :
„„ Benn van-e, benn van-e, Vajda japám uram?““
— „Benn vagyok, benn vagyok, Magyarósy fiam. - „,,A mit elvittünk vót, vissza es elhoztuk,
Ha így tanította, már így vegye hasznát.““
1 Szövegének közeli marosszéki vált. M. Népkölt. Gyüjt. új foly. I. köt. 182. — Gyulai u. o. 564. nem vette észre, hogy a virágok e vetélkedése tulajdonképpen törmeléke a nyári napfordulati szent-ivánéneknek. L. a koloni változatban Erdélyi: Népdalok és mondák, III. köt. 149. és Kubinyi-Vahot : Magyarország és Erdély képekben, III. köt. 30. V. ö. a fák bibliai vetekedésével, Bírák k. IX. : 8—15. Szerk.
1 Kriza változatában (M. Népkölt. Gyüjt. új foly. III. köt. 14. és 427.) „al-póka- ruhának“, a mi helyesebb is, mert a „póka“ az egész székely-földön pólyát jelent.
Szerk. - „Kedves feleségem . . 11.
— Mibajod angyalom ?
„Mit keres itt a nyerges ló Az udvaromon ?“ - Erre-arra néz az asszony : 12.
— Hol van itt a nyerges ló ?
Tehenemet szalajtotta
El a szolgáló. - „Tehenemen sárga nyerget 13. Aj ki látott már,
Mióta a csillagos ég És a nagy világ?“ - „Kedves feleségem . . 14.
— Mi bajod angyalom ?„Mit keres itt a köpönyeg A fogasomon ?“ - Erre-arra néz az asszony : 15.
— Hol van itt a köpönyeg ?
Szolgálómnak fáj a feje,
Vizes kendő ez. - „Vizes kendőn sárga gombot 16.
Aj ki látott már,
Mióta a csillagos ég És a nagy világ?” - „Kedves feleségem . . .“ 17.
— Mi bajod angyalom ?
„Kié ez a fénylő csizma A fogasomon? - Erre-arra néz asszony : 18.
— Hol vagyon itt a csizma ?
Tejes fazokakot vettem
S azt tettem oda. - „Fazokakon rézsarkantyút 19. Aj ki látott már,
Mióta a csillagos ég És a nagy világ ?“ - „Kedves feleségem . . .“ 20.
— Mi bajod angyalom ?
„Mit keres itt ez a sipka Az asztalomon ? “
(Még ma este mondom A hátadra száll.)1
Erre-arra néz az asszony :
— Hol vagyon itt a sipka ? Szíírőszitát tettem oda,
Az vagyon ottan.
„Szűrőszitán sárga gombot Aj ki látott már,
Mióta a csillagos ég És a nagy világ?“
„Kedves feleségem …”
— Mi bajod angyalom ?
„Mit keres itt a fényes kard Az asztalomon ?“
Erre-arra néz az asszony :
— Hol van itt a kard ? Pecsenye-sütővasakat Tettem én oda.
„Sütővason piros bojtot Aj ki látott már,
Mióta a csillagos ég
És a nagy világ ?“
„Kedves feleségem …”
— Mi bajod angyalom ?
„Mit keres itt a katona Az én ágyamon ?“
Erre-arra néz az asszony :
— Hol van itt a katona? Szolgálómnak fáj a foga Af-feküdt oda.
„Szolgálómnak sárga bajuszt Aj ki látott már,
Mióta a csillagos ég És a nagy világ ?“
„Kedves feleségem . . .“
Mi bajod angyalom?
„Még ma este bál lesz nálunk Ha én akarom.“
Erre-arra néz az asszony :
— Hol lesz itt a (fényes) bál! „Ajtóm mellett vizes kötél
És egy nagy bot áll.“ asszony
1 V. ö. az Ethnogr. előző évf. 164. 1. jegyzetét.
4.
A megcsalt férj.
Csikmegye.
5.
Kádár Kata.
A) . Gyergyótölgyes; . - „Gyulainé, édes anyáin,
Engedje meg azt az egyet,
Hogy kérjem meg Kádár Katát, Jobbágyunknak szép leányát.“ - — Nem engedem, megkérd Kádár Katát,1 Jobbágyunknak szép lëányát,
Kádár Kata szegény lëány,
Ő nem hozzád való lëány. - — Vagyon itten a faluba Királylëány es bárólëány,
— Vagyon itten a faluba Királylëány s bárólëány. - „Nem kell nekem királylëány,
Nem kell nekem báróléány.
Inkább menyek bujdosásra,
Hideg mezővárossára . . .“ - „Ne nyisd rózsám ki kapudat,
Mert nem menyek én tehozzád ;
Mert menyek én bujdosásra,
Hideg mezővárossára.“ - Addig mene s addig mene,
Míg egy faluba nem éré.
„Gál János úr, Gál János úr,
Mi hír vagyon a faluból ?“ - „„Nincs semmi hír királyúrfi,
Nincs semmi hír a faluból.
Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba tették.““ - „Mutassa meg a tó partját S od’adom a pej paripát.“ „„Megmutatom a tó partját, Megmutatom a tó partját.““
- „Élsz-e, rózsám, vagy meghótál, Vagy felőlem gondolkoztál ?“
— „Se nem élek, se nem halok, Csak felőled gondolkozok,“ - Keresztet vetett magára
S belészökik a mély tóba. Gyulainé ezt mégtudta, Vashorgokkal kihuzatta, - Kökoporsóba tétette,
Usz szépen eltemettette,
Egyiket egyik oltárszegihez – A másikat a másik szegihez.“ - A szerelem következett,
Két rozmaring nevelkedett. Addig s addig nevelkedett. Meddig összeölelkezett. - Gyulainé ezt meglátta
S mindjárt tőből kivágatta. „Gyulainé, édes anyám,
Kied híres vén boszorkány. - „Életünkbe se hagyott békét, Holtunk után se hagy békét. Teremtse az isten kőé
S ha nem kőé, kőszikláé.“ 4
B) Gyergyótekerőpatak.
1 A második versszak első sorát így éneklik :
4 V. ö. Kriza : Vadrózsák, 3—7. ; M. Népköltési. Gyüjt. Új foly. III. 67. - „Gyulainé, édes anyáin,
Engedje meg azt az egyet, Hogy megkérjem Kádár Katát Jobbágyunknak szép leányát, Jobbágyunknak szép leányát.“ - — Nem engedem, édes fiam, Hogy megkérjed Kádár Katát. Inkább téged elfogatlak
S katonaság közé adlak,“
S katonaság közé adlak. - Gyulainé küssebb fia Felüle a pej lovára,
Elindula hosszú útra,
Hosszú útra guzsalyasba,
Talála egy magyar legényt : - „Hallod-e te, magyar legény Mi hír van ebb’a városba?“
— „Egyéb rossz hírt nem hallo Kádár Katát elvesztették, Feneketlen tóba vették.“ - Gyulainé küssebb fia Elmene a tó partjára.
„Élsz-e rózsám, vagy meghótál, Vagy felőlem gondolkoztál ? Vagy felőlem gondolkoztál?“ - „„Se nem élek, se nem halok Csak felőled gondolkozok.““ Gyulainé küssebb fia Keresztet vetett magára, Belészökik a mély tóba.
- Gyulainé meghallotta, Vashorgokkal kihúzatta, Kőkoporsóba tetette,
Úgy szépen eltemettette, Úgy szépen eltemettette. - Az egyiket temettette
Az oltárnak jobb szegébe,
A másikat temettette Az oltárnak bal szegébe,
Az oltárnak bal szegébe, - Az egyiken nevelkedett Fehér csukros vijolaszál,
A másikon nevelkedett
— — — rozmarintszál,
— — — rozmarintszál. - Gyulainé meghallotta :
Mind a kettőt leszakítá, Mind a kettőt leszakítá. Kebelébe elhervasztá, Kebelébe elhervasztá. - Gyulainé, édes anyám,
Kied híres vén boszorkány ! Egyéb átkot nem kivánok : Közkenyere kővé váljék Kése benne ketté törjék, - „Mosdóvize vérré váljék,
Az a padló lánggal égjen, Ahol maga átalmegyen.“
C)
Gyergyóújfalu. - „Gyulainé, édes anyám, Engedje meg azt az egyet, Hogy megkérjem Kádár Katát Jobbágyunknak szép leányát.“
- — Nem engedem, édes fiam, Hogy megkérjed Kádár Katát. Inkább téged elfogatlak
S katonaság közé adlak. - Gyulainé küssebb fia Elindula guzsalyasba,
Guzsalyasba, hosszú útra, Háromszékre, Zabolára. - Talála egy oláh ficsórt : „Hallod-e te oláh ficsór :
Mi hír van ebb’e városba?
Mi hír van ebb’e városba ?“ - Egyéb rossz hírt nem hallottam : Kádár Katát elvesztették,
Kádár Katát elvesztették, Feneketlen tóba vették.
Ethnographia XIX.
4 - „Hallod-e te oláh ficsór : Mutasd meg nekem azt a tót, Neked adom pej lovamat,
Pej lovamnak kötőfékit, Selyemnyergit, hevederit. “ - Gyulainé küssebb fia Leborult a tó martjára, Keresztet vetett magára, Beléugrik a mély tóba.
- Gyulainé meghallotta,
Mind a kettőt kihuzatta, Gyulainé meghallotta,
Mind a kettőt kihuzatta. - Az egyiknek csináltatott Fehér márvány kőkoporsót,
A másiknak csináltatott Vörös márvány kőkoporsót. - Az egyiket temettette Az oltárnak eleibe,
A másikat temettete Az oltárnak háta megé. - Az egyiken nevelkedett Fehér csokros vijolaszál,
A másikon nevelkedett Piros csokros vijolaszál. - Addig, addig nevelkedtek Meddig összeölelkeztek. Gyulainé ezt meglássa Mind a kettőt leszakajsza Kebelibe elhervajsza,
Mind a kettőt leszakajsza Kebelibe elhervajsza. - „Gyulainé, édes anyám,
Kied híres vén boszorkány ! Éltünkbe se hagyott békét, Holtunk után se hagy békét. - „Az a palló lánggal égjen, Ahol maga általmenyjen ; Kőkenyere kőé váljék,
Kése benne ketté törjék.
Sárighasú kígyó.
Csikrákos. - Menyecske, menyecske te barna menyecske ! Rég megmondtam néked, ne menyj a cserésbe.
- Bément a cserésbe, lefeküdt a fűbe,
Sárighasú kígyó bébutt kebelébe. - „Anyám édes anyám, kedves és jó anyám, Sárighasú kígyó bébutt kebelembe.
- „Arra kérem anyám, vegye ki belőle, Szerelmes szivemet megemészti benne.“
- — Nem veszem leányom! Kezemet megmarja, Az én kicsi gyenge ujjam leszakajsza.
- Inkább elleszek a jó leányom nélkül,
Hogy sem én ellegyek gyenge karom nélkül. - „Bátyám édes bátyám, kedves és jó bátyám, Sárighasú kígyó bébutt kebelembe.
- Arra kérem magát, vegye ki belőle,
Szerelmes szivemet megemészti benne.“ - — Nem veszem, testvérem ! Kezemet megmarja, Kezemet megmarja, ujjam leszakajsza!
- „Kedvesem, kedvesem, hűséges kedvesem, Sárighasú kígyó bébutt kebelembe.
- „Arra kérem magát., vegye ki belőle, Tüdőmet, májámat megemészti benne.“
6.
Collection: Budapest Bartók Archives 2021
SZÉKELY BALLADÁK. 51 - Erre az éldese mégis keseredett,
Gyönge karjaira ruhát tekergetett ; - Bényult kebelibe, kivette belőle.
Sárighasú kígyó, aranyalma leve. - így hát az éldese jobb mint a szülője Tizenkét éve hogy mind ötet kereste. (?)‘
7.
Nagy Bihal Péterné.
Csikmadaras (Bodon Pál följegyzése). - „Uram, édes uram, Nagy Bihal Pét’uram, Eresszen el engem bé Törökországba,
Bé Törökországba, Konstáncinápolba Küssebb leányomnak látogatására. - „Mer’én azt hallottam, nem ad a szegénnek. Nem ad a szegénnek s nem szánja a szegént“. Ő es felöltözék kódús gúnyájába,
El es elindula Törökországba Bé Törökországba, Konstáncinápolba,5 Küssebb leányának látogatására. - Mikor megyen vala az kapuja előtt,
Az kapuban álla küssebb asztalinas :
„Inaska, inaska, te jó Borbátina,
Menj be asszonodhoz, kérj egy pohár vizet, Menj be asszonodhoz, kérj egy pohár vizet, Kérj egy küs kenyeret s arra pohár vizet.“ - „„Azt a pohár vizet fődre kiönteném,
Azt a küs kenyeret a kutyámnak vetném.““ „Inaska, inaska, te jó Borbátina, ‘
Fogd meg azt a kódúst, vesd bé a tömlöczbe, Fogd meg azt a kódúst, vesd bé a tömlöczbe, Vesd bé a tömlöczbe, s annak fenekére. - Istenem, istenem, szerelmes istenem,
Ma hét esztendeje s teljes harmad napja, Hogy a napnak fényét soha nem láthattam,
S a hódnak es jelét soha nem láthattam ?
1 V. ö. az Ethnogr. előző évf. 112. 1.
2 Az 5. és 6. éneksort a ß—ß. dal jelölt dallamrészre éneklik.
4*
Ezt ajtón hallgassa küssebb asztalinas,
Ahajt csak bészalad s mondja asszonyának : - „„Asszonyom, asszonyom, nasságos asszonyom,
Sírást még hallottam, de olyat sohasem,
Sírást még hallottam, de olyat sohasem,
. Szegény kódús asszony magát így sirassa : - Istenem, istenem, szerelmes istenem,
Ma hét esztendeje s teljes három napja,
Hogy a napnak fényét soha nem láthattam,
S a hódnak es jelét soha nem láthattam?
Ezt ajtón hallgassa küssebb asztalinas,
Ahajt csak bészalad s mondja asszonyának. - „Inaska, inaska, te jó Borbátina,
Fogd meg azt a kódúst, vesd ki az tömlöczből,
Vesd ki az tömlöczből, tömlöcz fenekiből,
Hogy had kérdezem meg hová való mán ö ? . . - „Szegény kódús asszony, hová való vagy te?
Hová való vagy te, szegény kódús asszony?“
— „Talán én es vótam Nagy Bihal Péternek,
Nagy Bihal Péternek kedves hites társa. - „Úgy hát anyám vótal s kedves dajkám vótál,
Úgy hát anyám vótál s kedves dajkám vótál.
Jere bé, jere bé, lelkem éldes anyám,
Bizony megkészitek gyenge leveseket.“
— Ne készíts énnekem, te nagyságos asszon,
Ne készíts énnékem, ördög elszaggasson. - „Jere bé, jere bé, lelkem éldes anyám,
Bizon meggyógyítom, hol béka megette.
Bizon meggyógyítom, hol béka megette,
Hol béka megette, hol kígyó megmarta.“
— Nekem ne gyógyíts te, te nagyságos asszon,
Nekem ne gyógyíts te, ördög elszaggasson. - „S jere bé, s jere bé, lelkem éldes anyám,
Bizon néked adom az eveg hintómat,
Az eveg hintómat s hat pej paripámat.
Az eveg hintómat s hat pej paripámat,
— Az dög es verje le hat pej paripádat,
A rozsda egye meg eveges hintódat.1
Gyűjtötte és közli : Bartók Béla.
NÉPKÖLTÉSZET ÉS NÉPZENE.
Székely balladák.
— Második közlemény. —
8.
Kőmíves Kelemenné.1
(Töredék.)
Gyergyószárhegy. (Bodon Pál följegyzése.)
a. -t———————————————————————————————V a. - Magas Déva várát építeni kezdték,
Annak élit-ügyét semmibe sem lelték.
A kit reggel raktak, a’ délbe elomlott ;
A kit délbe raktak, estére elomlott :
A kit este raktak, reggelre elomlott. - Mi együtt azt mondjuk: kömíves barátim,
Melyiknek hamarébb feleség’ érkezik,
Annak vegyük vérét a meszes cseberbe.
Állítjuk meg véle magas Déva várát. - „Adjon Isten, adjon szeles, vadas üdőt,
Hogy egye meg farkas a lovamnak orrát,
Hogy ne hojza ide kedves feleségem,
Hogy ne hojza ide kedves feleségem. - „„Jó napot, jó napot, Kömíves Kelemen !““
„Adjon Isten, adjon, kincsem feleségem.“ - „„Istenem, Istenem, mi dolog lehessen:
Ha egyszer köszöntém, kétszer es fogadta ;
Ha egyszer köszöntém, kétszer es fogadta,
Most kétszer köszöntém, egyszer se fogadta.““
1 Az 1. versszak 5. sorát és a 7. versszakot az o.—», a 4. versszakot pedig a ß—ß-val jelölt dallamrészre éneklik. - „Édes feleségem, meg kell néked halni, Magas Déva vára úgy fog felépülni.
Mi együtt azt mondtuk : kőmíves barátim, Melyiknek hamarább feleség érkezik, - Annak vegyük vérét a meszes cseberbe, Megállítjuk vele magas Déva várát . .
106 BARTÓK BÉLA
9.
A nagy hegyi tolvaj.
A) Csikvacsárcsi. - „Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet,
Had’ vigyen el éngem apám kapujára,
Apám kapujáról anyám ajtajára,
Had’ tudja meg immán, kinek adott férhez. - Czifra katonának, nagy híres tolvajnak,
Ki most es oda van út-elkërësztezni ; Út-elkeresztezni, oláh pap megölni,
Egy pénzér’, kettőér’ piros vért ontani. - Nem szoktam, nem szoktam hajnalban felkelni, Piros hajnal előtt a patakra menni,
A patakra menni s véres gunyát mosni, Könyvemmel áztatni, jajszóval sujkolni.“ - Az ajtón hallgassa a nagy híres tolvaj,
Hogy a felesége benn magát sirassa.
„ „Nyits ajtót, nyits ajtót gyönge rácz menyecske ! Mért sirtál, mért sírtál gyönge rácz menyecske’?““ - „Nem sírok, nem sirok, lelkem jámbor uram, Konyhán forgolódtam, cserefát égettem,
Cserefát égettem, gyermeket rengettem : Cserefának füstje húzta ki a könyvem.“ - „„Készülj rácz menyecske a vér mezejére,
Tedd ki gyerekedet udvar közepére,
Onnan lesz olyan szél, a ki megrendítse,
Olyan szomszédasszony, a ki fel is vegye.““
B)
Csíkmadaras (Bodon Pál följegyzése.)
SZÉKELY BALLADÁK. 107 - „Anyám, édes anyám, Mér adól engemet,
Mér adól engemet Hideg, havas hegyre ? - Hideg, havas hegyre, Nagy hegyi tolvajhoz, Nagy hegyi tolvajhoz, Ember megfosztóhoz ?
- Most es oda vagyon,
Oda vagyon ölni,
Oda vagyon ölni
S keresztút állani.“ - „„Mért sírsz, feleségem? Fejedet elveszem !
Mért sírsz, feleségem ? Fejedet elveszem!““ - „Nem sirok, nem rívok, Gyermeket rengetek, Gyermeket rengetek
S cserefát tüzelek. - Cserefának füstje Húzta ki könyvemet. Nyírfának levele Nyomta meg szüvemet.
- Minden jó hajnalba Véres kendőt mosok S minden hajnal előtt Magamat kisírom.
- Még es jobb egyedül,
Mint másval veszettül ; Még es jobb egyedül,
Mint másval veszettül . . .“ - „Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet,
Had’ vigyen el éngem apám kapujára ,
Had’ hajtson el éngem anyám asztalára,
Had’ panaszoljam el én sok panaszimat. - Anyám, édes anyáin, mért adál el éngem Nagy hideg havasra, nagy hegyi tolvajnak,
Úton-elállónak s ember-megfosztónak,
Ki most es oda van embert gyilkorolni ? - Egy vöröshagymáért nem szánja az embert,
Egy vöröshagymáért nem szánja az embert ;
Egy pénzér-kettőér nem szán vért ontani,
Egy pénzér-kettőér nem szán vért ontani. - Hegyek és völgyek közt van az én lakásom,
Csendes folyóvíznek csak zúgását hallom.
A csendes folyóvíz télen megaluszik,
De az én bánatom soha meg nem nyugszik. - Megunta két fülem zöld erdő zúgását,
Megunta két lábom gyémántkövet nyomni,
Megunta két lábom gyémántkövet nyomni,
Megunta két karom hirharangot húzni.“ - Azon hazaére az ő gyilkos ura :
„„Mért sírsz, asszony, mért sírsz, mindjárt fejed veszem!““ „Nem sirok, nem sirok, gyereket rengetek,
Cserefának füstje húzta ki könyvemet.“
Egy a két hang közül.
108 BARTÓK BÉLA - Levivé pinczébe s elvágá a nyakát.
„Apám, édes apám, hol van édes anyám?“ „„Hallgass fiam, hallgass, majd eléjő anyád,
Majd eléjő anyád úgy ebéd tájékán.““ - „Apám, édes apám, eljött egy ebédtáj,
Eljött egy ebédtáj, még sincs édes anyám.“
Levivé pinczébe, elvágá a nyakát,
Elvágá a nyakát: „„Itt van édes anyád!““
Az 5. és 6. versszak helyett ezt is éneklik :
„Már megunta lábam márványkövet nyomni, Márványkövet nyomni, véres ruhát mosni, Márványkövet nyomni, véres ruhát mosni,
Sok ártatlan vérit vizen eleresznyi.
Adta volna Isten, ne láttalak véna,
Híredet-nevedet ne hallottam vóna.
Adta volna Isten, ne láttalak vóna,
Híredet-nevedet ne hallottam vóna.
„„Mér sírsz asszony, mér sírsz, tán anyádhoz jártál, Vaj anyád járt ide, vaj te jártál hojzá?““
„Nem sírok, nem sírok, anyámhoz se jártam, Anyámhoz se jártam, anyám se járt ide.
Cserefát égettem, gyereket rengettem,
Cserefának füstje húzta ki a könyvem.“
10.
Három árva. - Ide ki van egy szádokfa,
Az alatt van egy ágyacska, Az alatt van egy ágyacska, Abba fekszik három árva. - Azt mondja a nagyobb árva : „Öljük meg a küsebb árvát“. „„Ne öljetek meg, bátyáim, Vigyetek a folyóvízre.
- „„Vigyetek a folyóvízre, Vegyétek ki gyenge szüvem, Mossátok meg ürmös borba. Takarjátok gyenge gyolcsba.““
- „„Vigyétek el Barassóba, Tegyétek le az áléra,
Vigyen minden példát róla Mi az árvának a dolga.““
B) - „Hová mész te, három árva.
Mind a három talpig1 gyászba,“ „„Elmegyünk a temetőbe,
Édes anyánk nézésére.““ - „Jertek vissza, ne menyetek.
Adok nektek három vesszőt,
Adok nektek három vesszőt,
Csapjátok meg a temetőt,“ - „„Költjük, költjük, de nem hallja, Olyan mély a halálálma . . .
Kelj föl, kelj föl édes anyánk,
Mer elszakadt a gyászruhánk. - „„Mer elszakadt a gyászruhánk, Nincs, ki fehért mosson reánk.““ — Nem kelhetek, édes fiam,
Mer ellepett a föld gyomra (! ?)!
1 Vagy : fődig.
s Vagy : mer béfogott a föld moha.
SZÉKELY BALLADÁK. 109 - .„Adják ide a zár kócsát, 6. — Vagyon nektek mostohátok,
Kócsoljam ki koporsóját, Ki fehért adjon rátok.
Csókoljam meg kezét-lábát, — — — — — — —
A mellett meg két orczáját.““ — — — — — — - — Mikor fehért ad reátok,
Vérrel virágzik hátatok,
Ha kényért ad kezetekbe,
Hull könnyetek ölötökbe.
C) Gyergyótölgyes.
3.
4.
Tova menyen három árva, 5.
Azt kérdezi a Szűz Mária :
„Hová mentek, három árva,
Hová mentek, három árva”?
Álljatok meg, három árva, G.
Adok nektek arany vesszőt,
Adok nektek arany vesszőt,
Csapjátok meg a temetőt.“
„„Kelj föl, kelj föl, édes anyánk, 7.
Mer elszakadt a gyász gúnyánk.““
— Nem kelhetek, édes fiam,
Elrohadtak az inaim.
— Elrohadtak az inaim, 8. Két karjaim, két lábaim ;
A vérem is elároklott,
S a lelkem is elbúcsúzott.
„„Adja ide, édes anyám,
A koporsójának kócsát.
Had zárjam ki koporsóját, Csókoljam meg kezét-lábát.““ Tova menyen egy menyecske, Két arczája ki van festve.
— A’llesz néktek mostohátok. A ki fejért ad reátok.
— Mikor fejért ad reátok, Vérrel virágzik hátotok ;
Mikor kenyert ad kezedbe, Hull a könyved kebeledbe. … Én Istenem, valahára, Tekints reá az árvára.
Hogy ne jusson bujdosásra, Egyik ajtóról a másra.
Egyik ajtón ha megszánják, A másikon pirongassák . . .
11.
Molnár Anna.
A)
Gyergyószárhegy (Bodon Pál följegyzése). - „Gyere velem, Mónár Anna,
Gyere velem bujdosásra,
Gyere velem bujdosásra, Burkusfának árnyékába.“ - „,Nem megyek én, Zajgó Márton, Itt nem hagyom csendes házam,
Csendes uram, jámbor uram, Kartőn ülő kicsiny fiam.““ - Elindula Mónár Anna, Burkusfának árnyékába. Feltekinte Monár Anna, Burkusfának ágaira.
110 BARTÓK BÉLA - Hát hét asszony felakasztva !
Sírni kezdett Mónár Anna,
Hogy most ő lesz a nyóczadik, Hogy most ő lesz a nyóczadik. - Kérdi tőle a katona :
„Mér sírsz, mér sírsz, Mónár Anna ?“ „„Nem sírok én, Zajgó Márton.
Hull a fának a harmatja. - Burkusfának nagy harmatja.
Az orczámat az áztatja.““
Mongya neki a katona :
„Anna, Anna, Mónár Anna. - Nézz egy kicsit a fejembe,
Nézz egy kicsit a fejembe.“
Nézni kezde Mónár Anna.
S elaluvék a katona. - Kihuzá a fényes kardját,
Elvágá a kadét nyakát,
Felöltözék gúnyájába
S hazamene udvarába. - „„Jó estét, te jámbor gazda!““
■— „Isten hozta, jó katona !“ „„Gazda, gazda, jámbor gazda,
Adj szállást az écczakára.““ - — „Nem adhatok, jó katona. Feleségem bujdosásra,
Negyed egész álló napja,
Nincs csendesség a házamba.“ - „„Gazda, gazda, jámbor gazda, Van-e jó bor a faluba?““
— „Vagyon csak itt a szomszédba, Vagyon csak itt szomszédba.“ - Borér’ ment a jámbor gazda, Levetkezett a katona,
Kigombolá dolományát,
Megszoptatá síró fiát, - Hazament a jámbor gazda :
— „Én Istenem, mi az oka ?
Negyed egész álló napja,
Nincs csendeség a házba.“ - — „Hogy ide jött a katona. Csendesség lett a házamba,
Hogy ide jött a katona,
Csendesség lett a házamba.“ - „„Gazda, gazda, jámbor gazda,
Hol vagyon a feleséged?““
— „Negyed egész álló napja,
Oda vagyon bujdosásra.“ - „„Hazajönne feleséged: Megszidnád-e, megvernéd-e, Megszidnád-e, megverdéd-e, Arczájára felvetnéd-e?““
- — „Megse szidnám, megse verném, Sem éltébe felse vetném.“
„„Ha megszidsz is, ha megversz is: Én vagyok a feleséged!““
B) 1
2 3 4 Csíkmadaras (Bodon Pál följegyzése). - Úton megyen a katona, Udvaron áll Mónár Anna,
Haj azt mondja a katona,
— Jere velem, Mónár Anna ! - „Nem megyek én, te katona, Kicsi fiam sir böcsöbe,
Kicsi fiam sír bőcsőbe,
Jámbor uram az erdőbe.“ - Haj azt mongya a katona :
— Nekem is van hat kővárom, Nekem is van hat kovárom,
S hetediket most csinálom. - S addig hijja a katona,
Mig elmegyen Mónár Anna.
S mennek, mennek, mendegélnek, Míg egy erdőbe kiérnek. - Haj azt mondja Mónár Anna, „Nyugodjunk meg, te katona!“
— Majd elérjük a burkusfát,
S megnyugszunk, Mónár Anna. - El is érék az burkusfát,
Leülének az aljába,
Leülének az aljába,
Burkus fának árnyékába. - — Haj azt mondja a katona :
— Nézz ‘fejembe. Mónár Anna! Nézni kezdett az fejibe,
S feltekint az fa hegyibe.
1 A 13. és 16. versszakot a ß—ß-val jelölt dallamrészre éneklik. - S hat szép leány ott fejetlen,
A hetedik ö lett vóna.
Ő es kikapá pallosát.
Hamar el es vágá nyakát. - „Hallod-e, te jámbor gazda ! Adsz-e szállást az écczaka?“ Adnék szállást écczakára,
A katonának számára. - „„Kicsi fiam sír bőcsőbe :
Ki nem szokta, nem állhassa.““ „S megállom én, jámbor gazda, Csak adj szállást écczakára.“ - „Hallod-e, te jámbor gazda. Van-e jó bor a faluba ?
Hozz egy fertált vacsorára,
Az katonának számára “ - El es mene jámbor gazda,
Az alatt meg Mónár Anna, Kigombolá az mundérát. Megszoptatá kicsi fiát. - Haza mén a jámbor gazda :
Hát nem sir az kicsi fia.
14′ Haj azt mondja a katona :
„Ki vót néked feleséged ?“
„„Ki vót nékem feleségem? Mónár Anna jó hitvesem.““ - „Visszajöne, megszidnád-e ? Megszidnád e, megvernéd-e? Megszidnád-e, megvernéd-e ? Életébe felvetnéd-e ?“
- „Megse szidnám, megse verném, Sem éltébe fel se vetném.“ 1
12.
Úti Miska. (Vagy: Farkas Márton.)
Gyergyóújfalu.
A madarak pásztoroltak. Énekszóval virrasztottak. - Ezt a gazdája megtudta, Mindjárt utána indirla.
Meg van a koporsó festve,
Úti Miska fekszik benne, ü. — Nyisd ki, apám, a kapudat, Halva hojzák szép fiadat. Sirass, anyám, ne bízd másra, Most siratsz meg utoljára. - — Sirassatok meg leányok !
Ügy is tudom, hogy sajnáltok.
I. - — Harangoznak vecsernyére,
Gyere pajtás az erdőre,
Az új útnak tetejére,
Az új útnak tetejére. - — Minden embernek meghagyom, Sötét reggel fát ne vágjon,
Mer én sötét reggel vágtam, Szerencsétlen órán jártam. - — Testem törött a bokorba,
Vérem kihullott a porba, - Farkas Márton, mit gondoltál, Mikor hazul elindultál ?
■— Én egyebet nem gondoltam, Bánatos útra indultam. - — A nagy úton végig mentem,
A halál es ott jött velem.
Paizs Mózi ingem vára.
A nagy késsel es megszúra. 1
1 Összes változatait felsorolja Dr. - — Vérem kiomlott a porba, Magam lebukottam orra.
Még a nap es szépen süte, Mikor engemet megöle. - — Odajöve két bajtársam. Hazáig vitt két barátom. Farkas Márton, nyisd kapudat, Hojzák haza szép hadat !
tyén: Dunántúli gyűjtés, 559. 1.
112 BARTÓK BÉLA - — Mikor katonának vittek, Mondtam ne keseregjenek.
Sirass hát most, ne hagyj másra, Mert most siratsz utoljára. - Paizs Mózi a börtönbe,
Vasat zörget életébe,
Élsz te ugyan, meg nem haltál, Szabadságtól elzárattál. - — „Efjúságom súlyos madár Addig víg, mig szabadon jár,
Ó jaj nekem szegénynek már, Szivem szabadulást nem vár. - • – „Hogyha leányszivű volnék, Száz kendőt is telesírnék.
B)
Gyergyótekerőpatak. - — Úti Miska mit gondoltál,
[: Mikor hazul elindultál. :] - „Én egyebet nem gondoltam, –
Szerencsétlen úton jártam. :] - „Mindennek azt hátrahagyom,
[: Innap reggel fát ne vágjon. :] - „Mert én innap reggel vágtam,
[: Szerencsétlen órán jártam. :] - „Testem romlott a bokorba,
[: Vérem kiomlott a porba. :] - „Ott madarak vándoroltak,
[: Énekszóval virrasztottak. :] - Ezt a gazdám meghallotta,
[: „„Tégy fel engem szekeredre. :] - „„Vigy el engem az hazámba,
[: Nyilvánfalu városába. :] - „„Nyisd ki anyám az kapudat, Halva viszik szép fiadat,
Készítsed a nyujtópadot. - „„Adjon inget s lábravalót,
[: Mert most adja az utolsót. :]
11′ „„Sirassatok meg leányok,
Mert jól tudom, hogy sajnáltok.““ - — Én mindenkinek meghagyom, Innap regvei fát ne vágjon,
Mert én innap regvei vágtam, Szerencsétlen úton jártam. - — Romlott lelkem a bokorban, Piros vérem hull az hóban, Romlott lelkem a bokorban, Piros vérem hull az hóban.
- — Nyisd ki, apám, a kapudat, Halva hozták szép fiadat.
„Ki sem nyitom, bé sem teszem, Szép fiamat nem is várom.“ - — Gazdám, gazdám, édes gazdám, Tégy fel éngem szekeredre.
Tégy fel éngem szekeredre,
S vigy el éngem a hazámba. - — Vigy el éngem a hazámba, Zsedány alsó falujába.
Zsedány alsó falujába,
Édes apám kapujába.
Talán : sólyom madár.
Csíkrákos.
C)
SZÉKELY BALLADÁK. 113 - — Ti leányok sirassatok, Arról tudják, hogy sajnáltok, Ti leányok sirassatok,
Arról tudják, hogy sajnáltok. - — Koporsómat felvegyétek, A föd anyjához vigyétek,
Ott a kötélre tegyétek,
Ügy a földben erejszétek. - — Jót kívánok a hazámnak, Jót én apámnak s anyámnak, Alsó, felső szomszédimnak, Sok jó legény barátaimnak.
13.
Burián káplár.
Rubato. Csikszentdomokos (Bodon Pál följegyzése).
I. - Ki a szeretetnek útján akar járni,
Eszesnek, okosnak, józannak kell lenni. - Nem járatott anyám olyan iskolába,
Olyan iskolába Szerda városába. - Szeredai tömlöcz nyolcz szegre kirakva, Annak az ablakja koporsóm födeli.
- Az én égő gyertyám kígyók, békák szeme, Az én fényes napom tömlecznek feneke.
- Zörgesd rózsám, zörgesd a tömlecz ajtaját, Mer én is zörgetek kilencz fontos békót.
- Vásárhelyen küjjel egy malom építvel,
Abba‘van egy asztal gyászszal béteritve. - Azon van egy pohár méregvei megtöltve. Vedd fel, én éldesem, azt a teli pohárt !
- Úgy vágjon el téged az keserű halál,
Mer az én éldesem retket adott ennem. - Olyan keserű vót, mint éppen a méreg. Veszett volna retke fekete földjibe !
- Péter Viktória az anyja méhibe,
Péter Viktória az anyja méhibe.’
II. - Hallottátok hírit Gyergyószentmiklósnak, Kibe nevelkedék Burián káplár maga ‘?
Csíkszenttamás. - A ki elindul a szeretetnek útján, Eszesnek, okosnak, józannak kell lenni.
- Én is elindultam, nem tudtam elmenni, S a fele útjáról vissza kellett jönni.
- Veszett volna retke fekete fődjibe, Péter Viktória az anyja méhibe.
1 Péter Viktória Burián káplár szeretője volt, ki Buriánt meg akarta mérgezni ; ezért Burián Viktóriát megölte s a tömlöczbe került.
Ethnographia XIX.
8
114 BARTÓK B. : SZÉKELY BALLADÁK. - Péter Viktória az anyja méhibe —
Nem született volna szivem gyötrelmire. - Mire vive engem az ö szép termetje,
Az ő szép termetje s két lenvirág-szeme. - Elmegye kapuja, kinyílék magára (?) Szegény Burián káplárt indítsák a sánezra.
- — Mihejt, mibejt térhez mentem, Mindgyárt búsulni kezdettem.
Én uramat nem szerettem,
Egy komámmal megölettem. - —• Erdőszádba, kivitettem,
Nyírfák alá eltetettem.
Azt egy ember meglátta vót,
A tiszteknek hírré adta. - Rákosfalvi uccza végin, Kétágú fa föl van ásva. Kétágú fa föl van ásva, Nincsen semmi írás rajta.
- Azért nincsen írás rajta, Benkő Julis függ le róla. Azért nincsen itt kerítés, Hogy véletlen a temetés.
15.
Rokoly Katalin.
Gyergyókilyénfalva. - Remetefalába most történt egy csuda : Rokoly Katalinnak véletlen halála.
- Ki vala gyilkosa? Portik Imre maga,
Ki zsíros kapczával a torkát meggyúrta, Seprű ágat töre, alább taszította. - — Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom. Nem söpör már téged az én gyenge karom.
- — Engemet elvisznek az örökös helyre, Tégedet elvisznek örökös tömlöczbe.
- — A somlyai tömlöcz négyszögre van rakva, Áldja1 meg az Isten, a ki ezt rakatta. *
- — Azon van egy asztal, kánális (?) a neve, Azon van egy pohár, méreggel van tele.
- — Akárkinek jusson az a teli pohár —
Csak engem vágjon el a keserű halál !
1 Talán : verje ?
14.
Benkő Julis.
Gyergyótekerőpatak.
IRODALOM. 115
Végül szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az itt közölt székely balladák ■sajátos régi dallamai a szöveggel nincsenek szorosan összenőve. Gyakran megtörténik, hogy e dallamokra más, hasonló rythmusú balladát, vagy lírai dalt is énekelnek : valamint az is előfordul, hogy az itt közölt szövegekkel kapcsolatban más hasonló rythmusú dallammal kísérleteznek. Az epikai dal sorsa tehát egészen fedi a lirai dalét. Noha még kiérezketö, hogy ez a társulás — miként ez az ország más részeiben is tapasztalható — az epika terén nem régi keletű.
Közli : Bartók Béla.