„Kossuth. Szinfóniai költemény. Írta Bartók Béla”, Zeneközlöny, II/6 (1904. január 11.), 82–7.
Gyűjteményes kiadás: BÖI, 767–773.; 922–923. (rövid változat); Essays, 399–403.; BBI/1, 41–47.
További változat: Symphonic Poem „Kossuth”
Forrás: BBA
Kossuth.
Szinfóniai költemény. Irta Bartók Béla.
(A partitúrában előforduló hangszerek jegyzéke : Fafuvó hangszerek: 1 flauto piccolo, 3 fuvola;
3 oboa, 1 angol kürt ; 2 „b””, illetve „a ” klarinét, 1 es klarinét ; 1 mélyklarinét ; 3 fagott,
1 kontrafagott. Rézfúvó hangszerek: 8 kürt; 4 trombita, 1 mélytrombita; 3 trombón, 2 tenortuba,
1 bassztuba. Ütő hangszerek; 3 üstdob, kis dob, nagy dob, cinelli, tam-tam, triangolo.
Húros hangszerek: 2 hárfa; 16 I., 16 II. hegedű, 12 viola, 10 violoncsello, 8 kontrabasszus.)
E zenemű programmjának alapjául a 48-as események szolgálnak.
A mű 10 egymással szorosan összefüggő részletből áll, melynek mindegyikét
felirat magyarázza.
1904 ZENEKÖZLÖNY 83
I. ‘Kossuth.«
s.
Folytatódik ezzel a motivummal :
E téma, illetve az I. számú részlet Kossuthot akarja jellemezni. Átveszik e témát C-ben a fuvolák, fafúvó kísérettel ; majd g mollban ismétlődik a fentebbi hangszerelésben.
1 b.
II. »Mi bú nehezül lelkedre, édes férjem ?«
Üst (lob
Kossuth neje, a hűséges hitvestárs aggódva szemléli férje bánatos, gondoktól redős arcát. Kossuth iparkodik őt megnyugtatni (1. és 2. téma váltakozva) ; végre azonban kitör kebléből a rég visszafojtott fájdalom :
III. »Veszélyben a haza!«
2 gyors moduláció után ugyanez ismétlődik es mollban, a zenekar jf-ja mindinkább gyengül, majd pianóvá változik. Kossuth merengve néz vissza a dicső múltba :
84 ZENEKÖZLÖNY 1904
IV. »Hajdan jobb időket éltünk…«
Ugyanez ismétlődik, 8 taktusú periódust alkotva, melynek • végén az 1a-val megjelölt (Kossuth)-témát halljuk kissé megváltoztatva:
E 8 taktus ismétlődik, fényesebben hangszerelve.
IV a.
V-cellók és kontrabasszok osztva
V. »Majd rosszra fordult sorsunk…«
Az 5. téma, melyet később a mélyklarinét játszik, az osztrákok zsarnokságát, törvényt nem ismerő erőszakosságát akarja jellemezni, melyből annyi baj szakadt hazánkra.
Majd gesz durban együtt halljuk a IV. és III. témát, míg végül f mollban hozzák előbbit az összes Kossuth e szavakkal :
VI. »Harcra fel !«
(E motivum nem új; nem más, mint az átalakított Kossuth-téma (la.) Immár elhatározott tény a fegyverfogás.
felriad me- stb. rengéséből.
1904 ZENEKÖZLÖNY 85
VII. »Jöjjetek, jöjjetek ! szép magyar vitézek, szép magyar leventék !«
VII:
8 kürt, V-cello és kontrabass unison ff
(lásd la. témát)
Ez Kossuth szózata a magyar nemzet fiaihoz, mellyel őket zászlaja alá hivja. Közvetlen ezután következik a lassan-lassan gyülekező magyar vitézek témája:
majd később a fafúvók hozzájárulásával :
A dobpergés egyre erősbödik, mind több és több hangszer szólal meg, végre a trombiták ff hozzák a 6. sz. témát. Kossuth megismétli felhívását az egybegyült sereghez (2-szeri bekezdés a mollban) mire ez szent fogadalmat tesz, hogy a harcban mindhalálig kitart :
(Ehhez járul a többi hang- szer 8-dos kontrapunktja.)
Trombiták, Trombónok.
Nagy diminuendo után az üstdob pp-jával végződik e részlet (as han- gon, mint dominánson). Pár pillanatra mélységes csönd, s aztán :
VIII
halljuk az ellenséges osztrák csapatok lassú közeledtét. Témájuk az osztrák himnusznak (Gotterhalte) első 2 eltorzított taktusa. Fuga-belépésekhez hasonlóan hozzák a többi fafúvók egymásután e témát, mindig erősebben, végül a trombónok harsogják vad erővel :
86 ZENEKÖZLÖNY 1904
Megkezdődik a harc teljes erővel. Új téma a 9. sz. : harci riadó. Az 5. taktusban a magyar vitézek témája (6.) jelenik meg. Összecsapást összecsapás követ, a küzdelem az élet-haláltusa jellegét veszi fel, mit a legvadabb disszonanciák akarnak jellemezni. Hol a magyar csapatok kerekednek felül :
(a 6. sz. téma nagyobbitása)
hol az ellenség. Fel-feltűnik Kossuth alakja (a Kossuth-téma a VI. részben előforduló alakjában) majd az 5. sz. témát halljuk (mely szintén az osztrákokat jellemzi) először eredeti formában aztán megfordításban :
stb
(Lásd az 1b. témát)
De vajmi hamar elérkezik az ellenség utolsó végzetes támadása : a túlnyomó nyers erő ellen hiába küzd a magyarok vitézsége, a küzdelem az osztrákok vad diadalával végződik :
Presto.
f
VlII.
stb.
1904 ZENEKÖZLÖNY 87
Bekövetkezik a végső katasztrófa (üstdob, timpani fff ütés) ; a magyar hadsereg megmaradt tagjai elbujdosnak az ellenség szörnyű bosszúja elől :
Az 1. sz. téma megfordítása. A 6. sz. téma megfordítása.
VIII f
és g.
IX. >Mindennek vége!«
Az ország legnagyobb gyászt ölt (Adagio molto; képezve az la. és a 6. sz. témából. Utóbbi ilyen formában :
De még ettől is eltiltják, igy tehát :
X. »Csöndes minden, csöndes…«