„Bartók: II. suite. Op. 4.”, Zeneközlöny, VIII/7 (1909. november 20), 89–92.
Gyűjteményes kiadás: Demény/1906–1914, 453–456.
Forrás: MZA
Bartók: II. suite.
Op. 4.
I. tétel, (b-dur.) Commodo.
Ezekből a motívumokból egy dalforma 1. része épül föl (D-dur zárlat), mely kibővítve, más hangszerelésben ismétlődik (G-dur zárlat). A dalforma 2. része a 4. témából alakul.
Erősen hangsúlyozott B-dur jelzi a 3., aránylag elég rövid részt, melyhez négy Coda járul: az első (h-dur kezdettel) az 1. és 2. témával, a 2. az 1., 2. és 3. témával, az utolsó (rövid) csak a 4. motivummal.
II. tétel. (G-dur.) Allegro vivace.
Ezek egy szonáta-tétel első részévé szövődnek össze olyanformán, hogy az 5., 6. a főtéma-csoportot adja, a 6.-ból az átvezető rész alakul ki, a 8. a melléktéma (sokszor felhasznált a) részszel), zárórésznek pedig az 5. és 7. motívum futólagos megjelenésén kívül az 9. kerül, melynek fermataja után a kidolgozó rész következik.
Ennek alapját egy a 8 a)-ból alakult fugato-téma adja:
A nagy tombolásba csillapítónak beékelődik egy az 9. motivumból alakult espressivo közjáték, majd a 10. témának újabb kombinációi és vadul összevissza dobált idegenszerű akkordok forgataga után g-ben a 4. téma lép föl mint reprise, mig az 5. és 6. témából alakult főtémacsoport csak később jelenik meg újra (fordított sorrend). Vagy 15 taktusnyi g jelzi a 3. részlet befejezését.. A rövid Coda a 9. téma teljes eltorzulását hozza (hegedűszóló) és a következő végső zárlatot :
III. tétel. (fis-moll) Andante.
Klarino szóló
valamivel később (szintén még klarino-szóló) :
A szóló után az 1. motívumot a vonósok veszik át. pp fis-moll zárlat után egy kidolgozásszerű részlet következik 13. a) motivummal.
Majd 3. résznek a fafúvók unisono-ja az előbbi hosszú klarino szóló-t ismétlik vonós tremolo kíséretében.
A Coda a 2. a)-ból épül fel és ezzel az akkorddal zárja a tételt:
a mely akkord tulajdonképpen nem más, mint az annyiszor ismételt 13. a) motívum hangjainak együttes megszólalása.
IV. tétel. (b-dur.) Commodo.
Az eredetileg szerenádnak készült suiteben az elsőn kívül még ez a IV. tétel az, melyen meglátszik az első szándéknak nyoma. Témái ezek :
Ez a négy téma egy szonátatétel első részletévé alakul (expositio), még pedig: 15. és 16. adja a főtémacsoportot, 17. az átvezető részt, 18. a melléktémacsoportot.
A reá következő kidolgozás csakis az 15. témát használja fel, mely után egy hosszan elnyúló b-dur kvartszekszt-akkord alá a solo kürttel így kerül az 15. téma (mint a reprise kezdete) :
majd utána a 17. végül a 18. téma következik.
A nagyon nyugodt, semmibe elvesző Coda az 15., 16 és 17. témából alakul. A tétel így záródik :