„Az összehasonlító zenefolklore”, Új Élet. Népművelés, VII/1–2 (1912. január), 109–114.
Gyűjteményes kiadás: BÖI, 567–670.; Essays, 155–158.; BBI/4, 185–187.
Forrás: BBA
AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ. ZENEFOLKLORE.
EZZEL A NÉVVEL egy egészen fiatal tudományágat jelölünk, melynek tere ott van, ahol a zenetudomány és a folklore határa összeér. Jóformán alig mondható néhány esztendősnek. Célja az, hogy különféle rokon, illetve szomszédos népfajok vagy területek megbízható gyűjteményei alapján, illetve összehasonlításával megállapítsa az illető népfajok vagy területek népdalainak eredeti típusait, népzenéjük rokonságát vagy egymásrahatását. Tehát némi hasonlóság van közte és az összehasonlító nyelvtudomány közt.
Nagyon megnehezíti az ezzel foglalkozók munkáját az, hogy a megbízható népzenegyűjtemények száma roppant csekély. Mert ha típusok megállapításáról van szó, korántsem elegendő 50—100 darab ; ehhez ezrek kellenek. Hogy ne menjek az említendő példákkal messzire, használható magyar népdalgyűjtemény nincs. A sok száz dallamot közlő Bartalus-féle úgynevezett «egyetemes» gyűjteményben alig 3—400 a magyar népdal, melyeknek följegyzési módja ugyancsak kihívja a kritikát. Sokkal használhatóbbak az Ethnografiában elszórtan megjelenő népdalközlések. De mindez együttvéve a Bartalussal alig ad 500 dallamnál többet, ami a magyarlakta terület nagyságához képest még mindig
nem elég tudományos vizsgálódáshoz. A románok még szegényebbek, mert náluk egyáltalában nincsen gyűjtemény, se jó, se rossz. Nálunk a tótoknak van a legjobb népdalgyűjtemény, melyet minden támogatás nélkül adtak ki.1 Nem szakemberek gyűjtötték az az anyagot: papok, tanítók járultak hozzá szerény munkájukkal ennek az aránylag elég jó könyvnek kiadásához, amelynek még csak közelébe se jut akár terjedelem, akár az anyag helyes lejegyzése dolgában az állam és a Kisfaludy-társaság támogatásával kiadott Bartalus-féle «egyetemes» gyűjtemény. A horvátok «délszláv népdalok gyűjteménye» címen adtak ki 1600 dallamot,2 jó lejegyzésben, szöveg szerint csoportosítva, sajnálatos módon teljesen hiábavaló zongorakisérettel tették terjedelmessé a munkát.
Németországban sok kisebb-nagyobb gyűjtemény mellett egy nagy, 1600 számra terjedő munka van : Erk und Boehme: Deutscher Liederhort (Leipzig, 1894.), melynek számait szintén szöveg szerint csoportosították, kihagyva Erk kéziratából azt, ami a kiadónak nem tetszett, vagy amely dalnak illetlen szövege volt. Vagyis tudományos szempontból ez sem épen kifogástalan. A franciáknak, angoloknak, oroszoknak kisebb- nagyobb gyűjteményeik vannak ; egyik sem összefoglaló, dallamvizsgáló ; spanyol, portugál, olasz megbízható gyűjtemény egyáltalában nincs.3
1 Slovensky Spevy, 1800 dallam (zongorakiséret nélkül !) beérkezési sorrendben.
a Fr. Š. Kuhač : Južno-slovjenske narodne popievke, Zágráb, 1880.
3 Lásd : Pierre Aubry, Esquisse d’une Bibliographie de la Chanson Populaire en Europe, Paris, 1905.
AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ ZENEFOLKLORE
Általában ezelőtt, ha gyűjtöttek is, vagy a szövegre fektették a fősúlyt és a dallamot csak úgy mellesleg jegyezték fel, vagy pedig válogatva gyűjtötték az • anyagot, a zenei szépségre, érdekességre való tekintettel, esetleg sok hasonló karakterű dallamból mindössze egy párat kiválogatva, egy szóval a tudományos vizsgálódás szempontjait figyelmen kívül hagyva. Már pedig ezek azt kivánják meg, hogy minden található anyagot összegyűjtsünk, hogy minél több variánsra tegyünk szert. Ennek megfelelőek a régi kiadások : szemelvényesek, szöveget véve fődolognak stb.
•f1 A kezdeményezés ezúttal nem a nyugateurópai nagy nemzetek valamelyikét illeti, hanem a finneket. A finn
irodalmi társaság kiadja a finn népdalok egyetemes J
gyűjteményét. Ebben Krohn Ilmari az összes finn népdalokat bizonyos rendszer szerint lexikálisán rendezve közli. Ez az első lépés az összehasonlító folklore terén. Mert ilyenformán rendezett gyűjteményben az egy típust adó dallamok csekély kivétellel egymáshoz közel jutnak, ami az áttekintést nagyon megkönnyíti.
Krohn módszere ez : A dalok egyes sorainak (szakaszainak) melodikus kadenciái szerint történik a csoportosítás. A dallamok általában négysorúak (négy- szakaszúak). Ha három vagy két szakaszból állanak, egy, illetve két részt megismétlendőnek kell tekinteni és így mintegy képzeletben négyszakaszúvá tesszük a dallamot. Dallamsorainak végén a következő kaden- ciák fordulnak elő : teljes és félzárlat a tonikán ; teljes és félzárlat a dominánson ; ritkább az aldomináns
zárlata (durban) és a parallel tonikáé és dominánsé (mollban). Eszerint a hétféle zárlat szerint történik a csoportosítás. Először a negyedik sor kadenciáját vizsgáljuk; a kapott csoportokat a második sor kadenciája szerint osztjuk ; újabb osztás az első, végül a harmadik sor kadenciája szerint történik.
Az így kapott csoportok még mindig olyan terjedelmesek, hogy további osztás válik szükségessé. Ez először hangnemek szerint történik ; végül a melódia ambitusa* szerint.
A magyar és szomszédos népek dallamainak csoportosításánál ezen a módszeren némileg változtatni kell. A főelv, hogy tudniillik elsősorban is a sorvégek szerint csoportosítunk, megmarad ; de nem a sorok kadenciája szerint történjék ez, hanem a sor utolsó hangja szerint.
•ír Könnyebb áttekinthetőség kedvéért úgy jegyezzük fel a dallamokat, hogy záróhangjuk g legyen.
^ Mármost első csoportba kerülnek azok a dallamok, melyeknek második sora a legmélyebb hangon, például c-n végződik. A következő csoportba kerülnek azok, melyekben ez a záróhang d, az ezután következőbe, melyekben ez es, azután e és így tovább ; az így kapott osztályokat az első, végül a harmadik sor szerint hasonló módon csoportosítjuk.
•ír A második szempont a zárókadencia mineműsége, hogy tudniillik autentikus-e (V—I), plagál-e (IV—I) vagy VI-—I.
BARTÓK BÉLA
- A dallamok hangmagasságbeli kiterjedése.
I 2}
AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ ZENEFOLKLORE
•í1 Végül még az ambitus szerint csoportosítunk. Ha még ezentúl is szükségesnek mutatkozik az egyes legkisebb csoportok terjedelmessége miatt az osztás, akkor alapul vehetjük például a sorok hosszát (szótagszám szerint), esetleg a melódia felépítését, formáját. 4* Bármily mesterségesnek is látszik első percben a sorok kadenciális hangja szerint való elsőrendű osztás, mégis a gyakorlatban azt látjuk, hogy a variánsok nagy részét és a dallamoknak nehezebben felismerhető analóg felépítési formáit ez mutatja ki legjobban. A másod-, harmad- stb. rendű osztás módszerei még kissé ingadozók. Ennek még tökéletesedni kell, annak az elvnek a fenntartásával, hogy a mélyről magasra menő irányt, egyszerűbbtől komplikáltabb formákhoz való menést kell irányadónak venni.
^ Ha ilyen rendszerű magyar, tót, román, horvát gyűjteményeink volnának népdalokból, akkor kezdődhetne csak meg a tulajdonképeni népdalvizsgáló összehasonlítás. És akkor ki lehetne mutatni tudományos alapon, hogy melyek a tisztán magyar népdaltipusok, melyeken észlelhető idegen befolyás, melyek az átvett dallamok. Mert ennek a felismeréséhez nem elég — mint azt sokan naivul mondogatják — az úgynevezett «jó magyar érzés», mivelhogy ez nem az érzés dolga, hanem a tudományé. Akkor pontosan ki lehetne mutatni, mennyire tévednek azok, akik mindent, amit a magyar paraszt énekel és ami nem németes, magyarnak mondanak; mennyire nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy nincs magyar népdal,
mert a magyarnak ismert népzene tulajdonképen szláv.* - Ameddig nincsenek ilyen gyűjteményeink, addig a vizsgálódónak először is népdalgyűjtésre kell magát adnia, még pedig nem csupán magyar falvakba kell ellátogatnia, hanem szomszédjainkhoz is. Egyelőre a kutató gyűjtés folyamata alatt is sok mindenféle kétség tisztázódik, habár még fontos eldöntetlen kérdések várnak megoldásra. így például a magyar ősi 8-as dallamoknak és a románok hasonló formájú dallamainak viszonya még nincs tisztázva. Nem tudjuk még megállapítani a határt, melyen innen ezeknek a 8-as soroknak tipusai magyarok, melyeken túl románok. ^ Magyar területről meglehetős számú anyaggal rendelkezünk (kb. 3000 dallam), mely ugyan egyelőre rendezetlen és kiadatlan. Most az óriási románlakta «szűz» terület átkutatására kell még vállalkoznunk, melynek nagy részén soha gyűjtő nem járt; meg kell ismernünk a rutén népdalt; pótolni kell a Kuhač gyűjtemény terjedelembeli hiányait. És akkor együtt lesz az az anyag, amely a magyar népdaltipu- sok, illetve azok karakterének tudományos megállapításához szükséges.
Bartók Béla. - Egynémely elsőrangú zenész ebbeli tévedésének a sok dallamkölcsönzés az oka. tudniillik közismert népdalainknak meglehetős része szláv kölcsöndallam. Aki ezzel a kérdéssel nem foglalkozik alaposan és nem ismeri a ritkábban hallható igazi magyar ősi 8-as, 12-es sorok dallamait, az ebből a körülményből, bár jóhiszeműen, tévesen következtet.