„A hunyadi román nép zenedialektusa”, Ethnographia, XXV/2 (1914. március), 108–115.
Gyűjteményes kiadás: BÖI, 462–472.; Essays, 103–114.; BBI/3, 76–86.
További változatok: Die Musikdialekt der Rumänen von Hunyad; Dialectul muzical al românilor din Hunedoara
Forrás: Arcanum, ZTI
XXV. évfolyam. 2. füzet. (Új folyam X.) 1914.
ETHNOGRAPHIA
A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG ÉRTESÍTŐJE.
SZERKESZTI
Dr. SEBESTYÉN GYULA.
MELLÉKLETE:
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM NÉPRAJZI OSZTÁLYÁNAK
értesítője.
A társaságot illető pénzek egyszerűen a
MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁGNAK, a fölszólalások és lakczím- bejelentések pedig Kövecsesi DANCS ÁRPÁD pénztárnokhoz (Budapest, IL, Margit-kÖrút 64b.) küldendők.
Előfizetési ára 10 kor. Bolti ara 15 kar.
A folyóiratot illető küldemények
Dr. SEBESTYÉN G YULÁ-hoz (M. Nemzeti Múzeum), a társaság ügyviteléhez tartozó iratok pedig Dr. BÁN ALADÁR főtitkárhoz (Bpest, VIII. ker., Koszorú-u, 25. sz.) küldendők.
A tagoknak tagdijuk fejében jár.
Megjelenik január, márczius, április, június, október és deczember hónapokban.
BUDAPEST.
A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG KIADÁSA.
1914.
108 BARTÓK BÉLA
A hunyadi román nép zenedialektusa.
Mielőtt a hunyadi román nép zenedialektusának ismertetésébe kezdenék, előre- bocsátanék nehány magyarázó szót, mely a román nép zenéjét általánosságban jellemzi.
A hazai népek közül a románok tartották meg aránylag legépebb formában népi zenélésüknek ősi állapotát. A városi kultúrától, illetve műzene befolyásától mentes népi zenélés állapotára jellemző az, hogy a dallamok élesen elhatárolt kategóriákra oszlanak, aszerint, hogy milyen más és más alkalommal szokták dalolni vagy játszani őket. A románságnál öt fő dallamkategóriát találunk :
- a kolindadallamok csoportját; ezeket az énekeket kizárólag karácsonykor, a „kolindálás“ elnevezés alatt jól ismert népszokással kapcsolatban szokták énekelni ;
- a lakodalmas énekek dallamai, melyeket — mint nevük is mutatja — lakodalmi czeremóniák alkalmával énekelnek ;
- a „bocet“ 1 név alatt ismert különféle halotti sirató énekek;
- a tánczdallamok, melyeket kizárólag tánczhoz játszanak, illetve tánczban énekelnek (szövegük tánczszó-szerű, románul „strigături“ vagy „chiuituri“) ; és végül
- a legfontosabb csoport : az úgynevezett doinaszerű dallamok csoportja, a tulajdonképeni dalok, melyeket határozott alkalom nélkül, akár lírai, akár balladaszövegre énekelnek.3
Egészen bizonyos, hogy nálunk magyaroknál régebben ugyanilyen élesen elhatárolt kategóriák voltak, melyeknek nyoma a regösénekeknél és gyermekjátékdallamoknál, lakodalmas énekeinknél, továbbá a román doina-szerü dallamoknak megfelelő rubato nyolczas dallamainknál (pl. Fehér László különféle dallamai) még világosan látható. De általában véve éppen ezeket a most említett dallamfajtákat most már alig éneklik ; viszont a most divatos magyar dallamokra3 épp úgy tánczolnak tánczmulatságban, mint a hogy táncz nélkül is éneklik azokat csupán az éneklés-okozta gyönyörűség kedvéért.
A román énekelt szövegek formájára általánosan jellemző először is az, hogy a szövegeknek nincs strófaszerkezetük (ellentétben a magyar és tót strófás népkölteményekkel) másodszor, hogy egyes szövegsoraik majdnem kivétel nélkül nyolcz szótagból, állnak, ami két trocheus párra tagolódik iu |iu|] „vj[.tv,;4 ezt kótákkal így lehetne kifejezni ; 2/4 j J J | j j ^ | . A szövegsorok
1 Némely helyen „după morţii“, „vaiet“, „zorilor“, „cântecul bradului“ stb.
2 Az eddig felsorolt csoportok általánosan ismertek. Ezenkívül vannak olyan énekfajták, melyek csak egyes vidékeken találhatók. Pl. a „paparugă“ vagy „dodoloaie“ név alatt ismert népszokással kapcsolatos dallamok (Dél-Erdély és Bánát ; lásd : Teodorescu „Poesii Populare Române, Bucureşti, 1885., 208. lap.), vagy az aratási énekek.
3 Hangsúlyozom, hogy tisztán népi dallamokról, nem pedig népies műdallamokról van szó.
4 Itt —u nem metrikus bosszúságot, rövidséget jelöl, hanem az egyes szótagoknak zenei értelemben vett hangsúlyosságát és hangsúlytalanságát. Lásd Weigand : „Die Dialekte der Bukowina und Bessarabiens“, (Leipzig 1904.J, 90 lap. Az ott közölt — u | ± u || — u | j- v képlet, mely szerint a 3. és 7. szótag erősebb hangsúlyt kap, mint az 1. és 5.,
verssorok dallamnélküli elmondásánál észlelt hangsúlyozást tünteti fel.
A HUNYADI ROMÍN NÉP ZENEDIALEKTUSA 109
utolsó trooheusa sokszor csonka, ebben az esetben a hiányzó utolsó szótagot ,«* vagy „ă“ avagy „mäi“, „le“ vagy „re“ szótaggal egészítik ki. A szótag-kiegé- szítö megválasztásában bizonyos szabályszerűség mutatkozik: ha a csonka sor hetedik szótagja mássalhangzóval végződik, u ((>), esetleg „mai , ha magánhangzóval, akkor legtöbbnyire „le“ vagy „re“ pótolja a hiányzó nyolczadik szotagot. Ez a szótagkiegészítés kiválóképen jellemző sajátsága a román népi éneklésnek. Ez az a szokás, melyet — sajnos — a román tanítóság az iskolák es főleg dalárdák útián tüzzel-vassal iparkodik kipusztítani a népből, épp úgy, mint a nép
úgy hogy ezt az alakulatot most figyelmen ldviil hagyhatjuk.
A strófaszerkezet hiánya lehetővé teszi azt, hogy az énekes meglehetősen szabadon bánjék az egyes szövegsorokkal a dallamhoz való illesztésüknél. Leggyakoribb eljárás mégis az, hogy az egész dallamon végig csupán egy szövegsort énekelnek, még pedig annyiszor ismételve, a hány szövegsornak megfelelő dallamsorból áll a dallam.
Még egy általánosan jellemző sajátság a román szöveghasználatra az, hogy az egyes szövegek nincsenek meghatározott dallamhoz kötve, vagyis pl. bármely doina-dallamra bármely lírai vagy epikus szöveget énekelhetnek ; bármely kolmda- dallamra bármely kolindaszöveget. A csekélyszámú hat szótagú sorokra illő melódiák alá persze csak megfelelő hat szótagú sorok kerülhetnek.1 * “
A románság zenéjének dialektusterületekre való beosztásánál a legfőbb kategóriát, a doinaszerü dallamokat vizsgáljuk, mert ezek mutatják az egyes területeken a legjellegzetesebb eltéréseket. Természetesen itt csupán a magyarországi románság zenedialektusairól lehet szó, mert tudomásunk szerint — sajnos — sem Romániában, sem Bukovinában, sem egyéb, Magyarországon kívül eső romanlakta területen senki eddig rendszeres tudományos eljárással és nagyobb tömegekben
nem gyűjtött népzenét.3 _ _
Mielőtt a dialektusok jellemzésére rátérnék, meg kell jegyeznem, hogy újabban az énekelt dallamokat egy egységes magasságban jegyezzük le és pedig úgy,
hogy minden lejegyzett dallamnak záróhangja
legyen.
Ez az eljárás egyrészt
azért szükséges, hogy a lejegyzéshez választott hangmagasság ne változzék minden rendszer nélkül ; másrészt ez megkönnyíti a dallamok összehasonlítását.
1 A kolindáknál legtöbbnyire, a refrénes doinadallamoknál úgyszólván mindig bizonyos meghatározott dallamhoz van kötve legalább a refrén. A tulajdonképpeni szövegsorok
itt is tetszés szerint választhatók. . _
3 Bizonyos újabbkeletü általánosan és az úri osztályban is ismert, talán nem is tisztán népi eredetű népdaloknál, melyek egy új népi stílus kifejlődésének csiráit rejtik magukban, dallam és szöveg elválaszthatatlanok. Pl.: „Face maica tăieţăi, tichitickita — “ „La fântâna ’ntre livezi, hm“ . . „Fata maichii, fata maichii, cea frumoasă, fată“ etc.
3 Használható anyag csupán Pârvescu „Hora din Cartai“ (Bucureşti, 1908) ez. munkájában van (kb. 40 tánczdaüam). Megemlítendő még ezenkívül D. G. Kiriac kb. szaz dallamból álló fonogrammgyííjteménye, Curtea de Argiş vidékéről (kiadatlan).
táj ki ejtését.
Aránylag jóval ritkább -— főleg a doinadallamok szövegei] cheusnárból álló hat szótagú sor, mely öt szótagúvá csonkulhat
lél — a másfél tro-
110 BARTÓK BÉLA
A magyarországi románlakta területen két egymással éles ellentétben álló területet kell megkülönböztetnünk : Az északi dialektust, melynek góczpontja Mára- maros és Ugocsa (hogy ez a terület délfelé meddig terjed, nem tudjuk, mert Szatmár, Szilágy, és Beszterczenaszódban még nem történt gyűjtés.) A déli terület felöleli a Bihartól Pogarasig képzelt vonaltól délnyugatra eső területet és minden valószínűség szerint folytatódik Románia szomszédos területein.1 Még egy harmadik területről is meg kell emlékeznünk, a szókelységgel határos „magyaros“ területről; idetartozik a Mezőség és valószínűleg Kis- és Nagyküküllő vegyeslakosságú területe, melyen erős székely hatás látszik s mely úgy a déli, mint az északi területtel kevés közösséget mutat. Erről a harmadik dialektusról most nem lesz szó.
Az előbb említett két területnek doinadallamai olyannyira különböznek egymástól, mint akár két egymással legkisebb rokonságban sem levő nép dallamai. A jóval kisebb északi dialektusterület alighanem egységes ; a déli ismét három aldialektusra oszlik, még pedig :
a bánáti vagy refrénes dialektus, mely a Bánát területére szorítkozik, azután a bihari dialektus és végül az Alsó-Fehér, Hunyad, Szeben megyére terjedő dél-erdélyi dialektus, melyet frig kadencziájú dialektusnak neveznénk.
Ezek közül a két utóbbi dialektus nagyon közel áll egymáshoz : közös jellemző sajátságaik a következők :
a) Melodikájukra vonatkozó sajátságok. Dallamaik hangjai ezek :
ritkán [záróhang]
Ezek közül a hangok közül legtöbbnyire
és
az akkordhangok, a többiek akkordonkívüli átfutó hangok — kivéve természetesen a záró g hangot.
hangot, amely alá mint záró akkord
öhet. A közölt skála felső hangjai
közül négy is hiányozhat, az alsó négy soha.
b) Szerkezeti sajátságok : 1. háromsorosak, 2. főczezurájukat a második sor után találjuk, a mely után határozott szünetet is tartanak (mintegy lélegzetvételként), 3. második soruk utolsó szótagjára eső, vagyis a fő
Első soruk utolsó hangja többnyire szintén
c) Ritmusuk alapsémája ez :
•czezura előtti hang mindig esetleg
patlandò előadásban, a 2. és 3. sor utolsó 8-ada ^-val megnyujtva. Minden 8-adnyi hang egy szótagnak felel meg. A 8-adok sebessége metronomszámjelzéssel
1 Legalább is Kiriac fentemlitett gyűjteményének doinadallamai ezt mutatják.
4
Másszóval, a dallam alá ezt az akkordot
lehet képzelni, kivéve az utolsó
A HUNYADI ROMÁN NÉP ZENEDIALEKTUSA 111
120-tól körülbelül 160-ig terjedhet (helyenkint, egyénenkint változva, egy dallamon belül többé-kevésbé egyenlően megmaradva). Ezt a ritmust bizonyos állandósuló rubato előadás meglehetősen módosíthatja, amint ezt a közlőit dallamoknál láthatjuk. Rendkívül fontos, hogy a lekottázás ütemvonalainak elhelyezésénél állandóan
erre az alapsémára, illetve a fentebb közölt ,
képletre
vezessük vissza — képzeletben — a tényleges dallamritmust. A mint látjuk : „legjobb“ ütemrészek a — szótagra, „kevésbbé“ jók, a S szótagra jutók, a ^ szótagra jutók rossz ütemrészek. A nyolcz szótagra jutó nyolcz ütemrésznek így feltüntetett viszonylagos hangsúlyos vagy hangsúlytalan volta minden körülmény közt megmarad és az ütemvonalak elhelyezésével ezt mindenkor fel kell tüntetni, bármenynyire is megváltozott esetleg a ritmusnak alapsémája. Ha pl. a 4 — 4 szótagra jutó hangok értéke akkorává nyúlt meg, hogy két ütemre kell széjjelosztanunk,
ebben az esetben
osztást kell végeznünk
helyett. Hogy pedig hozzáférhetőbb, könnyebben érthető
ritmusképe, inkább igy jegyezzük :
Ilyen
értékátírás természetesen csak a parlando (rubato) dallamoknál engedhető meg, a minthogy ennek az egész lejegyzési eljárásnak alkalmazása csakis az ilyenfajta dallamoknál fontos, a melyeknél a zenész füle, ha csak a dallamot figyeli meg, lehetetlenség, hogy helyesen hallja ki a jó és rossz ütemrészeket. Itt múlhatatlanul szükséges az, hogy a lejegyező a szövegi rész ritmusát is tekintetbe vegye.1
A bihari és a frig-zárlatú dialektus közt a lényeges eltérés 2 az, hogy előbbinek dallamainál nagy a hajlandóság arra, hogy a „b“ hang „7t“-ra változzék, utóbbinál nagy hajlandóság van ú. n. frig zárlatképződésre. Vagyis a bihari doinadallamok zárása
A bánáti dialektus abban tér el3 a másik két déli dialektustól, hogy nagy
1 Közlőnek 1913-ban megjelent „Chansons populaires roumaines du comitat Bihar“ czímű gyűjteménye ebből a szempontból még néhány hibás ütembe-foglalást tartalmaz- (pl. 4., 25., 40., 44., 50. sz. és mások.)
3 Itt csak a legfontosabb eltérésekről fogunk szólni. Rá kell továbbá arra is mutatnunk, hogy az itt felsorolt megkülönböztető sajátságok csupán a dallamok túlnyomó részében, nem pedig valamennyijében találhatók fel.
3 Mint teljesen pozitív vizsgálati eredményt, meg kell emlitenünk azt, hogy frig kadenczia a bihari dialektusterületen egyáltalában nem fordul elő.
I
rendesen
a írig dialektusterületen viszont az
hangképzésre, hogy dallamhajlandóság
van
utolsóelőtti hang helyett égy féligmeddig
tangót találunk.3
akkor a széjj elosztás csakis elhelyezése világosan mutassa
történhetik, azért hogy az ütemvonal
a 1 szótag hangsúlyosságát u szótaggal szemben. Pl. :
112 BARTÓK BÉLA
skálájának hangjai közül inkább
; az akkordhangok és
a többiek az átfutó hangok, másszóval: a dallam alá (a dallam záróhangja kivételével)
túlnyomó számban 4-sorosak. Legfontosabb és az előbbivel egyező sajátsága ezeknek a dallamoknak is az, hogy föczezurájuk (a második sor utolsó hangja) szintén
Dallamaik ritmusának alapsémája ugyanolyan, mint az előbbi két aldialektus jellemzésénél feltüntetett, de a negyedik sornak megfelelően még nyolcz nyolczaddal megtoldva. Refrénesnek azért nevezzük, mert a negyedik, vagy a harmadik és negyedik sorban, illetve azok helyén bizonyos önálló értelmű szövegrefrének szerepelnek, melyek úgyszólván kizárólag erre a dialektusra jellemzők.
*
Az itt bemutatásra kerülő kisebb hunyadi terület a frig kadencziájú zenedialektushoz tartozik, de erős bánáti dallamátszivárgást mutat.
Eléggé teljes képet kapunk erről a közölt nyolcz kottapélda szemügyre- vételénél. Mielőtt erre rátérnénk, a közölt példák lekottázásának olvasására vonatkozólag a következő jelmagyarázatokat kell közölnünk : az apró hangjegyekkel jelölt hangokat (kivéve a rövid vor- és nachschlagokat : />) jegyüknek megfelelő értékben kell leolvasni, amely értéket az ívvel hozzájuk kapcsolt főhang értékéből kell levonni. Apró hangjegyekkel való jelzésük azt akarja jelölni, hogy ezeket a hangokat sokkal kevesebb súlylyal, kevesebb reánehezedéssel — úgy mondhatjuk — futólag (gyöngébben) énekelték.
A kis fermata (^) alig észrevehető megnyújtás, mely legfeljebb a kotta értékének a fele ; a nagynál (^) a kotta értékének legalább kétszerese.
1 Nem tartottunk szükségesnek szöveget is közölni, mert — mint már fentebb is kifejtettük — az egyes dallamoknak nincs meghatározott egyféle szövegük, hanem az énekes bármely éppen eszébe jutó szöveget helyez, bármely éppen eszébe jutó dallam alá. Szöveg helyett a szövegsorok lüktető ritmusát feltüntető — u — u | — o — u | metrikus jeleket használjuk, hogy az olvasó tisztábban lássa, mely szótagra mely dallamrészecske jut.
ezt az akkordot képzelhetjük :
Szerkezeti eltérés az, hogy a dallamok
a kotta értékének második felét tölti ki.
//2 = Y^-hangnyi leszállítás. - sz. példa.1 Ritmus szempontjából a legegyszerűbb mintája a frig zárlatú doinadallamnak. Csupa nyolcz–11”11 Ml; a második és harmadik sor utolsó, nagy
itt a \ jel a hangnak csúszását (siklását) jelöli körülbelül addig a magasságig, a melyben a jel végződik. A csúszás körülbelül
fermatával megnyujtott hangját formával jegyezzük.
helyett inkább a szemnek is kifejezőbb
A nyolezadok közül alig elvétve egy-egy alakul át melizmává, akkor is csak futólagos (apró kottákkal jelzett) nachschlag segítségével (a melyek máskor
Parlando
Cserbel (Erdőhátság) Costa Mária 18 éves lány Costa Zsuzsanna 18 éves asszony.
I. sor
II. sor
ül. sor
Parlando
Várhely ( hátszegi járás) 3 idősebb asszony.
Parlando
Gyalár (Erdőhátság)
Lăscuţon Mária 22 éves asszony,és mások.
iS *
Várhely
Parlando _ 2 idősebb asszony
Cserbel,
Parlando fiatal asszony
Cserbel
Costa Mária és Zsuzsanna.
T-> 1 1
jt ananao
A HUNYADI ROMÁN NÉP ZENEDIALEKTUSA 113
egyéni variáczióként el is maradhatnak, vagy pedig esetleg más, ennél a közlésnél nemmelizmás szótag fölé járulhatnak, szóval nem lényeges járulékai a dallamnak). A dialektusra jellemző frig zárlatot előidéző „as“ is csak ilyen kis nac.hschlag formájában jelentkezik az utolsóelőtti (b) hanghoz hozzáfüggesztve (valamivel magasabb a tiszta as-nál). Feltűnő, hogy ezektől az apró hangoktól eltekintve a dallam hangjai pentatonikus skálát adnak. Az első ütem előtti zárójelben levő hang (auftakt), melyet „ä,“ magánhangzóra énekelnek, a népi éneklésmódra nagyon jellemző, habár el is maradhat, mert nem szerves része a dallamnak. Az ilyen „suhanó auftakt“-okát rendesen olyan futólag, suttogó hangon énekelik, hogy felületesen figyelő fül észre sem veszi (ugyanilyen a 8. sz. példa 2. ütemének utolsó hangja „n“ hangszóra).
A 4. és 5. ütem közt levő *-nyi szünet a fennebb említett „lélegzetvétel,“ mely legtöbbször ilyen hosszúságú. Ez a szünet tulajdonképen nem szerves része az ütemnek, ezért került jegye az ütemvonal fölé. A dallam szerkezetét alaposabban szemügyre véve azt látjuk, hogy második sora (= h) egy hang — a záió- hang — híján teljesen megegyezik a 3. sorral (= bf). Szerkezetét betüsémával kifejezve (1. sor = a) ezt a képletet kapjuk: a b bv Az előadásnak „parlando“ szóval történt meghatározása már maga is jelzi, hogy itt a kottaértékek hosszát nem tánczritmusszerü szabatossággal kell értelmeznünk (főleg a 3., 5., 6. és 7. példában). - sz. példa. A II. és III. sor közt egy ütembetoldást találunk „hói, hói“ kiáltásra. Ez nem lényeges alkotórésze a dallamnak, ezért a szerkezet vizsgálá- sánál figyelmen kívül hagyjuk.1 Szerkezetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mind a három sora — néhány hangot kivéve — megegyezik egymással. Ez a következő betüsémát adja: a aí a.2. Ebben a dallamban a nyolczadok legtöbbje már sokkal határozottabb formájú melizmás képletekké alakultak át, anélkül hogy az egyes h-nyi értékek bármelyike is (a II. és III. sor záróhangjának normális megnyújtásától eltekintve) meghosszabbodott volna.
Az 1. alatt közölt egyéni variáns (még inkább a 4. sz. néhány egyéni variánsa) világosan mutatja, mennyire ruganyos, meg nem állapodott ezeknek a dallamoknak a körvonala. - sz. példa. Ennek a ritmusa állandósult megnyújtások következtében meglehetősen eltér az alapsémától. 1., 2., 3. és 5. ütemében a 2. és 3. nyolczad értékének kb. háromszorosára nyúlt meg. Eleinte ezek a megnyúlások talán mint íubato- szerü fermaták nem állandóan és nem egyforma megnyújtással szerepeltek. A dallam jelenlegi előadásában azonban annyira állandósultak és egyformává lettek,
lü, hogy más emberektől, más faluban esetleg kevesebb meghallhatjuk ezeket az ütemeket). Szerkezete ugyanolyan mint
az előbbié : a a, a.2. - sz. példa. Ez már nem tisztán délerdélyi (frig zárlatú) típus. A frig zárlat ugyan megvan benne, de szerkezete a tipikus háromsoros helyett négysoros.
1 Ilyen betoldásos háromsorú dallamot Hunyadban és Biharban sokat találunk.
■ * 8
Ethnographia. XXV.
hogy a bizonytalan
jelzés helyett jobbnak tartjuk a
írásmódot
(na^ nyújtással
‘
114
BARTÓK BÉLA
Sémája ab bíc. Jellemző az ilyen felépítésű dallamok bl sorára, hogy utolsó hangja egészen rövid (majdnem staccato) ; csupán ebben különbözik bl sor ú-sor- tól. Négysoros szerkezete idegen, talán bánáti származásra vall, ugyancsak az a körülmény is, hogy föhangjai (akkordhangjai) a bánáti dialektus jellemzésénél említett
akkordot adják. - sz. példa. Sajátságos a szerkezete. Négysoros, sémája a b b1 c (a áj és b közti eltérést — mint az előbbi példánál— a jellemző staccato záróhang adja);
hangzatra - sz. példa. Ez már tiszta bánáti típus. Skálájában „a“ „b” helyett „as“ „h”-t
találunk. Négysoros, sémája ab bxc (jb1 rövid záróhanggal). Főhangjai az akkordot adják.
Igaz, hogy a dallamnak frig zárlata van, de ez itt azért nem jellemző, mert a frig zárlat as hangja nem lép fel meglepetésszerűen (mint a délerdélyi dialektus dallamainál), még pedig azért nem, mert az egész dallamon végig a skála 3. foka as volt.1 Ha ennek a dallamnak b és c sorát a 4. sz. példa b és c sorával hasonlítjuk össze, sorszerkezet és kontúr dolgában nagy hasonlóságot
Meg kell jegyeznünk azt, hogy „as“ „ha magassága nem preczíz, az „as“ a normálisnál többnyire valamivel magasabb, a „7;“ mélyebb. - sz. példa. Szintén tipikus bánáti dallam, talán újabb keletű. Skálájában
„a“ van, zárlata is „a“ „g“. Föhangjai
akkordot adnak. Négysoros
; sémája a a b a,. Ritmusa feltűnő sokféle állandósult megnyújtást mutat. Az előbbi dallam általánosan ismert Cserbelen ; ezt ellenben csak néhány fiatal asszony tudta. Ki lehetett deríteni, hogy egy Nagyszebenben katonáskodó cserbeli legénytől tanulták, aki ezt ott egy bánáti származású katonától tanulta. - sz. példa. Teljesen elütő bármely dialektus típusától. Talán újabb keletű. A nagy eltérés a dallamsorok kadencziális hangjaiban van. A főczezura — a 2. sor — záróhangja c a déli dialektusokra jellemző f helyett. Igaz ugyan, hogy ilyen kadencziájú főczezura nem ritka a bánáti dialektusban, a domináló f kaden-
1 A frig zárlatú dialektus dallamainál éppen azért oly feltűnő a frig zárlat (annyira, hogy dialektust jellemző sajátsággá lehet megtenni), mert dallamskálájuk mindvégig a-t mutat as helyett, csupán a kadencziális hangot megelőző a csúszott le as-ra.
fogunk találni.
A dallam első hangja (másodrangú, czifrázó hang) kivételesen ;
a feltűnő az, hogy az első sor főhangjai se
nem illenek (alig
hangzatra) utolsó hangja pedig egészen kivételesen
„g“. A többi három sor főhangjai a délerdélyi és bihari dialektusra jellemzőakkordot
adják. Frig zárlata nagyon határozott.
A HUNYADI ROMÁN NÉP ZENEDIALEKTUSA 115
cziális hang mellett. Négysoros és refrénes (refrénje ez : „ Jo mór mândră, mór, ma) volta [3. sora = egy szövegsor (nyolez szótag) -|- refrén (hat szótag), épp úgy 4. sora is] szintén bánáti sajátság. Szerkezetének sémája; a ab b.. Érdekes, hogy az Erdőhátságon b1 sor helyett b sort énekelnek és ezzel a fökaden- czia fé válik (a dallamnak ilyenformán szükségessé vált egy kvinttel való lejjebbitése után).
A délerdélyi, illetve közelebbről a hunyadi dialektusnak ezen leírása alkalmával nem terjeszkedhetünk ki a doinadallamokon kívüli másik négy dallamosztály ismertetésére. A kolindadallamokat még nem is ismerjük eléggé. Egyébbként ezek vidékenként kevés bbé feltűnő eltéréseket mutatnak, amely eltérések geográfiai elhatároltsága alighanem nem is vág össze a doinadallamok alapján beosztott zenedialektus-területek kereteivel.
Viszont a lakodalmas és siratódallamok Hunyad megye területén sem mindenütt ugyanazok. Már egészen kis területenkint is változnak. Úgy hogy ezek éppen ezért nem szerepelhetnek itt, mint a zenedialektussal mindenütt egyformán .velejáró dallamok, a melyek a zenedialektust mintegy más oldalról, kiegészítő módon jellemeznék.1
A tánczdallamok szintén éppen Hunyadban nem jellemzők a dialektusterületre. Egyébbként ezekről, valamint a kolindadallamokról csak külön-külön értekezésben lehetne részletesebb és osztályozó leírást adni.
Bartók Béla.