„A clavecinre írt művek előadása”, Zeneközlöny, X/7 (1912. január 5.), 226–227.
Gyűjteményes kiadás: BÖI, 685–686.; Essays, 285–286.
Forrás: MZA
A CLAVECINRE ÍRT MŰVEK ELŐADÁSA.
Irta: Bartók Béla.
Néhányan azt mondják : a XVII. század clavecinre írt műveit clavecin hijján kizárólag megfelelő diszkrét formában adjuk elő zongorán. Vagyis kerülve a fortékat (talán a cresc. és dim.-szerű árnyalásokat is), utánozva a clavecin halkan zengő zizegését. Különös a dologban csak az, hogy mért nem emlegetik a clavecint akkor is, ha pl. Bachnak chromatikus fantáziájáról van szó, amelyet tudvalevőleg mindig a lehető legszínesebb előadásban visznek a pódiumra. Pedig hiszen Bach is csak abban az időben élt, mikor a zongorának hire- hamva se volt, ő is csak az igénytelen hangzású clavecin vagy clavi- cembalóra irta műveit.
Azt hiszem, nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy a clave cinből fejlődött zongorán fejletlen ősének tökéletlenségeit keltsük életre, ha régi zongora-muzsikáról van szó. Ha valaki azt kívánja, hogy ebben az esetben a zongorán zümmögésnél nagyobb erőfokot ne produkáljunk, akkor más ép oly joggal azt kivánhatná, ne alkalmazzunk semmiféle cresc.-t, se dim.-t, mert a clavecinen ez nem volt lehetséges, tehát a clavecinre irt művek szerzője műveit cresc.-k és dim.-k nélkül képzelte. Más valaki megint azt kivánhatná, játszuk a régi fugákat állandóan nyitott pedállal, mert a clavecin, hangtompító hijján, ilyesformán hangzott ; tehát a szerző ilyen hangzással képzelte el fugáit. Nagyon valószinű, hogy ezek a régi szerzők, ha valamilyen csodás módon hirtelen fortepianóhoz jutottak volna, rövid kísérletezés után rögtön felismerték volna az új hangszer összes előnyeit, és műveik előadását is ehhez mérten változtatták volna meg. Amint hogy amikor feltalálták a kalapácsszerkezetet, Mozart már cresc.-k kiírásával jegyzi le szonátáit, melyek aligha kerültek volna papírra sokkal elütőbb formában, ha a régi clavecinre íródtak volna is.
Azt hiszem minden, régi clavecin-muzsikát karakterének megfelelően kell előadni a mai zongora minden tökéletességének kihasználásával. Mert habár Saint-Saëns Rameau clavecin-műveihez irt előszavában többek közt ezt mondja : »… cette force (du clavecin) n’avait rien de comparable aux explosions formidables qui s’échappent des flancs de nos grands pianos de concert« (a clavecin fortéja legkevésbé sem hasonlított a mostani nagy koncertzongorákból kiáradó óriási
dörgedelmekhez), aligha értette ezt úgy, hogy »Les Cyclopses« és »Bruit de guerre« című műveket halk, suttogó hanggal kell előadni. Ezeknek a szerzői minden bizonnyal épen ilyen műveknél érezték legjobban a clavecin hiányait.
- Egy másik ellenvetésem a clavecin-utánzásra nézve az, hogy Bachnak akárhány fugája feltűnően hasonló karakterű bizonyos orgonaműveivel. (Pl. a-moll zongoraszonátájának I. tétele ugyanolyan fajta zene, mint g-moll orgonafúgája.) Ebből azt állapíthautjk meg, hogy legtöbbször a clavecin tulajdonképen a nehezen elhelyezhető és drága orgonának volt csak szurrogátuma. Ha tehát már utánzást kíván valaki, akkor legföljebb az orgonának hatalmas erejét kellene ilyen esetben utánzásra ajánlania. Általában véve nem is helyeztek akkor olyan nagy súlyt a hangszinre; sőt jóformán semmibe se vették. Bach zongorafugáinak legtöbbje ép úgy játszható orgonán is ; amint Saint-Saëns is az előbb említett előszóban példának felhozza, Händel koncertet irt hárfára vagy orgonára, amely két hangszernek erőkifejtése meglehetős eltérést mutat.
Egy esetben lehet arról szó, hogy tekintetbe vegyük a régi művek előadásánál a zongora eredetét : ha zongora és több más hangszer együtteséről van szó ; és ekkor azért, hogy a hangtömegek aránya változást ne szenvedjen. Jó zenész azonban így is úgy is, minden históriai okoskodás nélkül is bele tud illeszkedni megfelelő dinamikával az együttes többi hangszerei közé.
Még egy megjegyzésem ebben a kérdésben az, hogy a clavecin idejében aligha hurcolták koncertpódiumra ; ez a vékony hangú szerszám specialiter kamarahangszer volt, melyet csak kamarában, azaz szobában használtak. Ha tehát valaki azt kifogásolja, hogy a kamarának teremmé való bővülésével a hangzás is arányosan megnövekedett, kifogásait azzal kellene kezdenie, hogy a tér bővítését helytelenítse, amivel azt nyilatkoztatná ki, hogy Rameau, Couperin, Scarlatti és Bach nem valók hangversenyterembe.
Ami ellen határozottan tiltakoznunk kell.