„A Biskra-vidéki arabok népzenéje”, Szimfónia, I/12–13 (1917. szeptember), 308–323.
Gyűjteményes kiadás: BÖI, 518–561.; Studies, 29–76.; BBI/3, 87–128.
További változat: Die Volksmusik der Araber von Biskra und Umgebung
Forrás: OSZK
A BISKRA-VIDÉKI ARABOK
NÉPZENÉJE.1) .BARTÓK BÉLA.
1913 június havában beutaztam a biskra-vidéki oázisokat. A bejárt
terület magába foglalja magát Biskrát, a tőle 10 km-nyire keletre
fekvő Sidi-Okbá-t, a délnyugatra 40 km-nyire fekvő Tolgát és a kb,
100 km-nyire északra fekvő El-Kantara oázisát (a biskra-constantine-i
vasútvonal mentén).
Amit mi különféle kiadványokból2) mint arab zenét ismerünk,
nem a szó legszorosabb értelmében vett népzene, hanem a városi
arabok zenéje, kétségkívül a régi arab műzenének maradványa, amely
— kótairás hiányában nem lévén feljegyezve —• csak szájhagyomány
utján maradt fenn. E tanulmányban az araboknak csupán népi, vagyis
paraszt-zenéjéről lesz szó, amely a fent említettől lényegesen különbözik.
Mindenekelőtt két szembetűnő sajátságra kell, hogy rámutassak,
mint olyanra, amely a mi keleteurópai zenénkből úgyszólván teljesen
hiányzik. Egyik az ütőhangszereknek, mint kísérő hangszereknek
mondhatnám állandó alkalmazása feszes ritmusú dallamok előadásánál.
3)
A másik a skálafokok sajátságos egymáshoz való viszonya, mely csak
ritkán vezethető vissza a mi diatonikus, illetve temperált chromatikus.
skálarendszerünkre.4) Rendszernek az eddig ismert adatokból még nem
jutunk nyomára: helységek, énekesek, hangszerek5) szerint más és
x) Biskra városa és a hasonló nevű oázis Philippeville-től, Algérie egyik
kikötővárosától — km-nyire délre fekszik.
2) Ilyenek: Yafil, E. N.: Répertoire de Musique arabe et maure. Alger,
- — Hornbostel, Erich M. von: Photographierte tunesische Melodien. —
Utóbbiban 20, részben hangszeren előadott, részben (énekelt, de szöveg nélkül
közölt dallam van, köztük néhány népi, melyekre még visszatérünk.
3) Magyarországon ilyesminek csak nyomait találjuk pl. a bihari románok
kolindálásánál (dob), vagy az aradi és a máramarosi románok tánczenéjében
(gordonkának, illetve 2 húros gitárnak pengetése). - Nálunk elég gyakori, főleg pásztorfurulyákon, dudákon a (semleges terc
vagy szept; a bihari románoknál a terc ingadozó, a bánságiaknál pedig a „g”
(alaphangtól számított „b“ és „cis“ magassága ingadozó. Mégis ezek az eltéréseik
a hét fokra osztott oktáv egyes fokaira vonatkoznak, vagyis a hét fokra:
osztottságot nem érintik. Ezzel szemben az északafrikaiak hangszerein éppen
ez a hét fokra osztottság nincs meg: egy oktávon belül (több mint 7 hangot
találunk, anélkül, hogy a többlet hangjait a diatonikus skálafokok kromatizálásánák
lehetne tekinteni. - Minden hangszer skáláját is lefonografáltam, — némi nehézséggel, mert
a zenészeknek alig lehetett megmagyarázni, mit kívánok tőlük. Végül csak
úgy értem célt, hogy saját magam igazgattam a zenész ujjait a hangszeren.
Megtörtént az a sajátságos <és egyelőre megmagyarázhatatlan eset is, hogy”
308
más ez a viszony — úgy, hogy szinte azt tételezné fel az ember
hogy nem is állandó.6) Egyelőre csupán arra szorítkozhatunk, hogy
a dallamjegyzésnél speciális jelekkel hozzávetőleg megjelöljük a hangok
magasságbeli eltérését a mi chromatikus dallamok leolvasásánál ezeket az eltéréseket snkeáhláongky kfailg ysezlemmebne nk. ív(üAl
gyjuk, különben teljesen hibás képet kapunk hangzásukról.)7)
a dallamokat leírnám, felsorolom a talált hangszereket:
lyánknak hangszerek:1. 2 a ü a k ■ ) megfelel a mi pásztorfurukevésbbé
elterjedt készült 5 jártatólyukkal ellátott.
2 . G a s b a : 62 63 cm- hosszú, nádból készült furulya, melynek
nincs sem „dugó” -ja, sem szélhasító nyílása. 5—6 jártató lyukat talá-
Nagyon elterj edt hangszer. Hangszine leginkább a fuvola
legmélyebb regiszteréhez hasonlítható. Skáláját az 1—4 példák
mutatják. ’ * - Rc h e i t a: oboa-szerű hangszer. Fából készül; hossza kb.
-35 cm átmérője 2.5—3 cm., tölcsérének átmérője 7.5 cm.; 7 (néha csak
6) j ártató lyukkal es tölcsérétől nem messze néhány kisebb (valószínűleg
hangoló) lyukkal. Hangja sokszorta erősebb, mint az oboa
legmélyebb hangjai; minden regiszterében szinte egyformán átható és
éles, zárt helyiségben szinte velőkig ható. A játékosok sajátságos
fogassal megszakítás nélkül játszhatnak rajta bármilyen hosszú ideig:
úgy látszik, hogy az orron történő lélegzetvétel alatt felfújt szájüregükből
préselik a levegőt hangszerükbe, hogy a „Luftpause“-t kikerüljek.
Skáláját lásd az 5—7. példáknál.
Húros hangszerek: Az importált mandolinon kívül, mely -— sajnos
nagyon elterjedt, egy afféle „gyermek“-hangszert találtam, a
g o m b ri-t, mely szinte azt a szerepet tölti be. mint a mi románjainknál
a doromb. Két húrja es szűkített kvintre van hangolva.
A felsőn pengetik ki a dallamot, az alsó állandó basszust ad. Főleg
gyermekek használják.10)
■ S –
egyik-másik r che i t a (egy öboaszerü hangszer) visszafelé (lefelé) egészen
más skálát adott, mint fölfelé menet.
) Valószínű, hogy épp úgyr, mint a mi dudánkon, furulyánkon stb., az
ottani hangszereken sincsenek a hangképző nyílások — amint a székely furulyások
mondják: a jártató lyukak — matematikai pontossággal elhelyezve.
7) Főleg ha zongorán játszanók le! Negyedhangokra osztott billentyűs
hangszeren már sokkal jobban megközelíthetnők az eredeti hangzást.
8) Arab szavak közlésénél a = angol u, a = román a, u == angol w,
ch = kb. a német ch, rch = hehezetes r, q = sajátságos torokhang,
9) Némely „gasba“-n egy későbben pótlólag bekifúrt lyuk található (3-ik
példa). A gasbá-t játszók egyik-másik lyukat, ha nincs reá szükségük, viaszszerű
anyaggal betömik, hogy ne legyen gondjuk vele.
10) Vonóshangszereket már nem találtam.
Ütőhangszerek: 1. Da r buka (cserépdob). Nagyobb fületlen
cserépkancsó, kb. 20 cm. átmérőjű; feneke cserép helyett kifeszített
bőrhártyából. Hónuk alatt tartva két kézzel váltakozva ütik a
jobb kézzel tervszerűen vagy az ütőfelület közepét, vagy a szélét
érintve.11) Az ütőfelület közepén és szélén megütött hangok közt feltűnő
nagy a szinkülönbség. Ennek, meg a különféle hangsúlyozási
lehetőségeknek kihasználásával, továbbá az ütéseknek jobb- es balkéz
közt történő tervszerű elosztásával rendkívül változatos ritmusképieteket
hoznak létre már akkor is, ha az egyes ütések időmértéke egyforma,
(a b ă ndi r és t a b b ă l nevű ütőhangszereken hasonlóképpen).
Majdnem kizárólag ezt használják k n e j á-k és g s é d á k
(lásd lejebb kiséretéül. - B ă n d i r 50 cm. átmérőjű dob, melynek csupán egyik oldala
van bőrrel bevonva (vagyis csak egy ütőfelülete van). A bőr belső
felületén átmérőként két vékony zsinór van kifeszí tve, amely a dob
hangját zörgővé teszi. Balkézben tartják, a hüvelyk és mutatóujjai
(előbbit a dob oldalfalában levő lyukba tolják). A bal 3., 4., 5. ujjal
és a jobb 2., 3., 4., 5. ujjal ütik; ezalatt a jobb kéz hüvelykujja szintén
az oldalfalon, nyugszik. A jobb kézzel, épp úgy, mint a darbuk
á t vagy a t a b b ă l -t játszók, tervszerűen vagy az ütőfelület közepét
vagy a szélét ütik meg. Éneket vagy hangszeren előadott táncdalokat
kisérnek vele. - Tabbăl — megfelel a mi nagydobunknak. Két dobverővel
játsszák; az egyik hosszú, vékony, hajlékony pálca, a másik rövidebb,
vastagabb, hajlított végű, merev bot, melynek ütőfelülete a
hajlás domború része. Jóformán kizárólag a lármás r c h e i t a kisérő
társa. - Sidi-Okbában akadt egy 11 cm. magasságú, 19 cm. átmérjü
kis üstdob (réz vázzal)’ a n a k a r a t . Két faverővel ütik. Ügy látszik
ritkábban használatos.
A dallamok alkalomhoz-kötöttségük szerint 3 fontosabb csoportta
oszlanak: - A knejá-k — a tulajdonképpeni dalok („Lied“), vagyis világi
szövegű énekek, melyeket nem alkalomhoz kötötten énekelnek.
Két főcsoportra oszlanak: a) ruba t o (ütőhangszer nélkül), b) feszes
11) A jobb és balkéz szerepét egyesek felcserélik.
12) Nem bizonyos, szoktak-e feszes dob ritmust r u b a t o dallamhoz játszani,
vagy sem; nekem előadtak ilyen módon is, de lehetséges, hogy csak
félreértésből (talán arra a kérdésemre, lehet-e ezt vagy azt a dallamot kisérettel
is előadni, csupa előzékenységből megmutatták, hogy ők tudják így is).
Épp úgy fordítva: az sem bizonyos, vájjon a feszes ritmusú k n e j á-khoz föltétlenül
hozzátartozük-ie a dobkiséret, vagy bizonyos fajtáknál el is maradhat-
e.
310
ritmusú (ütőhangszerrel előadott) knejá-k;12) e két csoporton belül
ismét vannak asszonyi és férfi- knejá-k.33) 14)
A kiséretnélkülieket vagy egy énekes adja elő, vagy kettő váltakozva
mint pár-éneket; a férfi-knejákat egy énekes egyedül, Vagy
egy énekes, meg egy g a sb a – vagy zauak-játszó, egymást felváltva
(soha egyszerre). A feszes ritmusuakat előadhatja egy énekes
saját magát kísérve rendesen d a rb u k á -n (l. lejebb); vagy — hasonló
kísérettel — két énekes váltakozva (pán-ének), vagy ugyancsak
hasonló kísérettel énekhang és gasba (1. lejebb) váltakozva; ilyenkor
az énekes kezeli az ütőhangszert. Hogy tömegek szoktak-e egyszerre
knejákat előadni, az egyelőre nem derült ki.
2 . A q s é d á k vallásos szövegű énekek (nagyobbrészt m a r au
) dicsőítésére). Csak férfiak énekelik, egyedül, vagy ketten
pár-énekszerüen, sajátmagukat darbukán kisérve, feszes ritmusban;
nem bizonyos, hogy milyen alkalommal. - Táncdallamok, hangszeren, kizárólag dob-kisérettel előadva,
Egy részükét valószínűleg szöveggel is szokták énekelni. Ezek ismét - alcsoportra oszlanak: a) a tulajdonképpeni táncdallamok (melyekre
táncolnak), b) bizonyos ünnekségek alkalmával előadott táncszerű
dallamok, melyekre nem táncolnak.
E három nagyobb csoporton kívül még megemlítem a „b u r d á“ –
nak nevezett temetési énekeket.
Nem bizonyos, vajjon a feszes ritmusú knej á-k mind (vagy
legalább is egy részük) nem szerepelnek-e mint táncdallamok, valamint
az sem, vájjon a hangszeren előadott táncdallamokat szokták-e és
mik or, szöveggel is énekelni. Egy-kettőt utóbbiak közül ugyan sikerült
szöveggel is felvennem, de végleges megállapításokhoz az anyag itt
meg túlkevés.16) ‘ ‘ J 3 *
A dallamoknak mindeme csoportjai zeneileg egymástól lényeges
eiterest nem mutatnak, eltekintve attól, hogy r u b a t o dallamok
csakis a knej á-k csoportjában találhatóak.
13) Nem bizonyos, vajjon ez az utóbbi megkülönböztetés csupán a szövegre
vonatkozik-e, vagy a dallamra is. .
14) Ezeket a csoportokat és alcsoportoka t egyes vidékeken kütönfélek éppen
nevezik, dolgában k n e j a s o t a kiséret nélküli, r u b a t o dal
k n e j a d a r z a kísérettel énekelt feszes ritmusú; El-Kantarában r h a r b i
( r u b a t o férfiének váltakozva g a sb á -v a l? ), r a c h b i j a (kísérettel
előadott?), z e k r (kíséret nélküli?), d a r z (kíséret nélküli (!) szerelmi
ének?) elnevezések b u k k antak fel; a három utolsó névjelentését nem s ikerü
lt biztosan megállapítanom.
15) Marabu (helyesebben: marabat)-nak nevezik Északafrikában a derviseket.
) A máramaro si románoknál sem sikerült pontos határvonalat vonni
szöveges táncdallamnak és feszes ritmusú (ott „horá”-knak nevezett) dallamok
közt, — dacára a bő anyagnak.
. 311
Skála, ambitus. A kn e já -k kizárólag a q sed á -k és táncdallamok
nagyobbrészt csak 2—3, esetleg 4 szomszédos skálafokon mozognak,
vagyis ambitus-uk nagyon szűk. Gyakran megtörténik ugyan ennek
a határnak mindkét irányban történő átlépése, pl. felsőirányban
mint felső, alsó irányban mint alsó váltóhang (trillaszerű vagy egyébb
ékítésekben), vagy a nagyon gyakori lesiklás zenei strófa végén a
záróhangról annak alsó, szűkített (?) quint-jére, (hangszeren előadott
táncdallamoknál strófa közben is gyakran). De ezek a látszólagos
ambitus-kibővítések nem számítanak, mert az ambitus megállapításánál
csakis a fő dallamhangokat vesszük tekintetbe, a cifrázó másodrangú
hangokat nem. — A qsédá-k és táncdallamok csoportjában
található nagyobb ambitusu dallamok kétségkívül nem a bejárt vidék
autochthon terméke, hanem behozatal. Hogy honnan kerültek erre a
vidékre, az egyelőre nem dönthető el; a dallamok címe (pl. a1ger-i
n u ba-, kabil-tánc stb.) nem megbízható adat. Egy része, nevezetesen
a nagyobb ambitusu táncdallamok, valószínűleg a fentebb említett
városi arab zenéből szivárgott ide. A behozottaknak látszó és a
mi dur vagy moll skálánkon mozgó nagyobb ambitusu (5—6 hangot
bejáró) qsédá-k eredetét azonban mindeddig teljes homály fedi.17)
Forma. A rendkívül korlátolt ambituson kívül primitívség jele
az is, hogy — főleg a táncdallamok — nagyrészt nem zenei sorokra
tagolódnak, hanem rövid 1—2. esetleg 4—5—6 ütemes motívum folytonos
ismétlődésére. Gyakran egy-egy motivumpár két egymástól eltérő
és egymást kiegészítő kadenciával periódust alkot; ez a legnagyobb
lélegzetű zenei formájuk. Ugyanitt említhetjük, hogy némelyik;
— hangszeren előadott — táncdallamban a főmotivum folytonos
ismétlésébe időnként közjátékszerü néhány ütemet iktatnak (mely
egy-egy számban állandóan ugyanaz). Egy-egy játékos némelyik tancban
ezt a közjátékot egy több ütemen át kitartott hosszú hanggá
egyszerűsíti le. Ismét más hangszeres számok uralkodó motívumát
hellyel-közzel egy második, sőt harmadik motívum váltja fel. Legtöbb
esetben nem derült di, vájjon ez a két vagy három motívum szerve
sen egymáshoz tartozik-e egy tánc keretén belül. Valószínű azonban,
hogy nem. •
Sidi-Okbában az összes, hangszeren előadott tánc- és táncszerüdallamok
elé sajátságos kanyargásu rubat o bevezetés járult, űtőkiséret
nélkül. 18) Ez a bevezetés afféle „hangszerkipróbálás“ benyomását
kelti.
17) A nagyon pregnáns dur- és m o11-skála szinte azt a gyanút ébreszti
bennünk, hogy nyugateurópai hatással van dolgunk. De ennek a hipotézisnek
ellentmond egyrészt a földrajzi helyzet, másrészt az arabok elzártsága,
még a hódító franciákkal szemben is.
18) A sajátságos hatást még fokozta az is, hogy az ilyen bevezetésben a
hangszer — a rc h e i t a — rendszerint detonált, mintegy „out of tune“ a
tánc skálájától többé-kevésbbé eltérő magasságú hangokat adott, valamilyen,
egyelőre megmagyarázhatatlan eljárásnak a következményeképpen.
19) Itt meg (keli jegyeznem, hogy bizonyos esetekben nehéz volt / és /«-es ütembeosztás közt dönteni. ) Hasonlóra találunk példát a Chippewa indiánusok zenéjében (Densmore, Frances: Chippewa music II. Washington, 1913. 313 É Ritmus .Amennyire primitiv az és a torma, annyira magas fejlettségű a ritmus. Mint a keleteurópai népzenétől eltérő ál talanos sajátságot kell felemlítenem a feszes ritmusú dallamokban gyakori szinkopákat: nemcsak a nálunk ismert formában vannak mega nálunk szokatlan módon rövid hangsúlytalant is kötnek hangsúlyoslehetséges
1 mi zenénkben a kisérő ritmus hiánya miatt nem igen
m gyakoriak a %< r> ütemes dallamok; vannak beosztásúak. Kevert ütemű dallamok nincsenek; (ha
néha véletlenül egy-egy a főütemfajtától eltérő ütemet találunk a dallamba
beleszórva, ez nem rendszeres ütemfajta-váltakozásnak tekinthető).
Az ütemek ritmusa vagy emelkedő (ütemelőzővel), vagy sűlyedő.
A dallamstrófák ritmusa az időmértékes verselési sorok szótagszámaihoz
illeszkedik, illetve ezeknek változásait követi.
, . , Kiséret. A ritmus komplikáltságát az ütőhangszereken előadott
kísérő ritmus még fokozza. Egy dallamhoz — kevés kivétellel — csak
egyféle kísérő-ritmus járul, amely kétségkívül szervesen hozzátartozik
az illető dallamhoz, és amely ritkább eseteikben legfeljebb variánsszerüen
változtathatja alakját. Ritmus-motivum kevesebb van, mint
dallam: ezért több dallamnak közös kisérőritmusa lehet.
Néha a kiséret annyira önálló, hogy szinte külön életet él a dallam
mellett. Ebben az igaz, hogy kivételes — esetben a dallam és
kiséret között minden összekötő kapocs hiányzik (lásd 14. példát,
illetve a hozzáfűzött jegyzetet).20) Kevésbbé laza az összefüggés, ha
egalább a kiséret között minden legkisebb időegységére a dallamnak
egy időegysége jut (pl. 8-adra 8-ad), még ha ilyenkor pl. egy ütemrész
vagy ütem néha csak egy nyolcad — váratlan betoldása folytán
a kisérő ritmus motívuma a dallamhoz képest p. o. egy 4/ -es dallamba
betold valahol, valamelyik dalstrófában egy félütemnyi részt:
a kíséret 4/4-es motívuma változatlanul tovább ismétlődik, mintha az a
? ütemnyi betoldás meg sem történt volna. És végül csodálatos poliritmika
keletkezik, ha olyan dallammotivum és kisérő motívum kerül
együvé, amelyeknek hossza bár ugyanaz, de rítmusbeosztása teljesen
eltérő egymásétól (lásd a következő szám példáiban az s/,-es versenynubát.
Tempó. A kneja- és qseda-dallamoknál tempóra vonatkozó
szabályszerűséget egyelőre nem állapíthatunk meg: az előadás tempója
az eddigi példáknál nagyon eltérő egymástól. A hangszeres táncdallamoknál,
amint később látni fogjuk, találunk valamelyes szabalyszeruseget:
bizonyos táncfajták (š au ja , fă r z á j stb.) tempója
mindenütt egyforma.
Az énekelt dallamok előadásmódja. Ezt lehet legnehezebben akár
szóval leírni, akár hangjegyekkel kifejezni. Tulajdonképpen csakisa
fonográf-felvételek meghallgatása ad erről hű képet. T. i. a k n é já –
kát és részben a primitivebb qsedá-kat is, (főleg az asszonyok)
egészen sajátságos, el-elcsuklásszerüen vibráló hanggal éneklik. Ezt
hangjegyekkel mint trilla szerű ékesítéseket fel lehet ugyan tüntetni,
de a panaszoselcsuklások hangszinét semmiképen nem rögzíthetjük
meg jelekkel.21) Az ének ékesítésekben gazdag, leggyakrabb a felső
vagy alsó váltóhanggal képzett trilla — néha trilla helyett tremolo,
felső vagy alsó terccel. Több hangból álló melizmák is nagyon gyakoriak;
a primitivebb dallamokban egy nagyobb súllyal énekelt fő
hang és néhány inkább futólagos, gyöngébb hangadással kiénekelt másodrendű
hangból, — a nagyobb ambitusu q s e d ák-ban egyenrangú
hangokból állanak.
Dallam és szöveg viszonyba. A szövegek lejegyzése akkora nyelvi
nehézségekbe ütközött, hogy első tanulmányutamon erről nagy sajnálatomra
le kellett mondanom;22) csupán szórványosan sikerült
egyes szövegkezdeteket lejegyeznem. Ezért ebben a kérdésben semmiféle
felvilágosítást nem adhatok.
Mielőtt a hangszeren előadott táncdallamok részletesebb leírásába
fognék, néhány k n e ja – és qseda-dallamot közlök az olvasó
tájékoztatására.23) A példák olvasásánál a feszes ritmusú dallamokhoz
a hozzájuk tartozó dobritmust föltétlenül hozzá kell képzelnünk.
24) .
21) A máramarosi román „hora lunga“ dallamá nak csuklásszerü v o rsch la g –
jai egészen más karakterűek.
22) Az 1915-re tervezett második u ton kellő előkészület pótolta volna ezen
a téren a mostani hiányokat. ,
23) Jelmagyarázat a példákhoz:
24) Technikai okokból a dobritmusokat külön kellett közölnöm.
Jegyzetek az egyes példákhoz:
- Minthogy a dallamok túlnyomó része a mi 12 hangra osztott oktávánk
hangjaitól eltérő hangokon mozog, nem használhattam a módosító jeleket a
szokásos módon. E helyett minden dallam elején közlöm az illető dallamban
előforduló hangok sorát: apró hangjegyekkel a csak futólag érintett, nagy kótafejjel
a tulajdonképpeni dallamhangokat, melyek az a m b i t u s megállapítá
sánál tekintetbe jönnek. Ebben a hangsorban + jel egy kóta fölött az illető
skálahangnak legfeljebb 1/4 hanggal való (de fülünkkel még határozottan telismerhető)
feljebbítését, O jel pedig annak hasonló lejebbítését jelzi. A skálában
feltüntetett ilyen eltérések a dallamon végig érvényben maradnak. - A melizmák leírásánál említett futólagosán, gyöngébb hangadással énekelt
másodrendű hangokat apró hangjegyekkel jelölöm. Ha ezek a fahanggal
„Querbalke“-vel vannak összekötve, olyan értékben olvassuk le, mintha nagy
kótafejj el volnának írva - Énekelt szövegeknél csupán az összekapcsolt 2 vagy több hang
melizma, vagyis erre egy szótagot énekelnek.
itt a hullámvonal a hang csúszását, siklását ( = jelöli, még
pedig abból a magasságból kindulva, illetve addig a magasságig, amelyből
a jel kiindul, illetve amelyben a jel végződik. - Kis fe rm a ta alig észrevehető megnyújtás, mely legfeljebb a kóta értékének
a fele; nagy fermata a kóta értékének legalább kétszerese, – jel kóta
vagy pauza fölött annak alig észrevehető megrövidítését jelzi. - A N. B.-vel jelölt hangnak megfelelő nyilast utólag fúrták a
hangszerbe
&6. és 7. b) *Ez a két hangszer lefelé más skálát adott, mint fölfelé! - Szerelmi dal.25) «Dă rz»-ekcsoportjából. Előadta egy férfi,
is) Ezek és a további hasonló megjelölések valószínűleg csak a szövegre
vonatkoznak.
Ha azonban egy különálló ilyen apró hangot vagy apró hangokból álló
csoportot találunk, akkor értékét a vele Ívvel összekapcsolt szomszédos főhang
értékéből kell levonni (pl:
El-iKantarában (eredetileg kis sext-tel mélyebben).26) A 4 ütem két
Két majdnem a z nos részre oszlik
i – 9 a As s zony i k n e j a , lakodalmas ének. Előadta T u r k n i a
ba t S a s i (született S i d i-B ä r k á t-ban26) és F a t n a b á n
a e h e m e d (sz. M C i d-ben27), kb. 22—24 éves leányok 2S) Biskrá
3 + 3 ütem) mélyebben)’ Két azonos részre oszlik (a+ a ,
b) ugyanolyan néven, előbbiek variánsa. Előadta L a c h d a r
leg quinttel
ezt. a tulajdonképpen r u b a t o k n ej á t a 32. sz. Sadjátasárgobs,u hkoagy
kisérettel adta elő T alán ez az oka, hogy az előadás szinte t e mp ó
g i us to-vá alakult at, viszont szabályos ütem-beosztás nélkül, ami
a kisérőritmus ütemének folytonos eltolódását eredményezi a dallam
ütemvonalaihoz viszonyítva.
min t előadták ugyanazok.
(eredetileg nagy terccel mélyebben). Két részre oszlik
); rész megismétlődik- Többi strófáiban lényeg- - Előadta ugyanaz, mint G b)-t, váltakozva a) énekszóval (eredetileg
quintttel melyebben), b) zau ak-on, ilyen sorrendben zá’üak - str., ének I. str., zauak II. str., ének II. str., záuak III. str. (ennek
közlését itt mellőztük/. Formája bizonytalan, improvizálásszerü. - Lakodalmas ének. Mint pár-éneket — egymást felváltva —
előadtak a) egy 24 eves asszony, b) egy kb. 45 éves asszony, Tolgában
(eredetileg kis terccel mélyebben). 3 + 3 ütem ad egy periódust. Az „a“
ütemelőzőkkel a súlyos kezdetű sorok elejét mintegy megtámaszt-
) Az énekelt dallamokat könnyebb összehasonlítás céljából g záróhangra
t ransponálva közlöm. (Kivéve a 14., 15. és 21. példákat).
) Vieux-Biskra (Biskra melletti falu) egv része.
JH) Tudvalevő, hogy a mohammedáin asszonyok a legtöbb helyen elfátyolozva
járnak és idegen férfiakkal nem állhatnak szóba. Minthogy nem szorítkozhattam
csupán férfi énekesek meghallgatására, mert hátha bizonyos dallamfajtákat
férfiak egyáltalában nem szoktak, vagy nem tudnak énekelni,
Biskrában különös expedienshez kellett folyamodnám, hogy asszonyokat is
-meghallgathassak. A hatóság engedélyt adott, hogy két prostituált leányt (akik
máskülönben utcájukat nem hagyhatják el) szállásomra hozassak, hogy énekeket
vegyek fel tőlük. Tolgában az asszonyok szabadon, el nem fátyolozva
já rn ak, itt minden nehézség nélkül szereztem női énekeseket. Sidi-Okbáibain é s
El-Kantarában lemondtam róluk, mert köziben kiderült, hogy a férfiak is tudják
az „asszonyi“ énekeket.
29) Nálunk — főleg a románoknál — nagyon gyakoriak az ilyen sormegtámasztó
ütemelőzők m, aj, .hej, a magukban álló szótagokra énekelve.
321
. 13. Férfi-kneja. Ugyanattól, mint 9. b) (eredetileg quarttal mélyebben).
8+9 ütemre oszlik. Többi strófájában lényegtelen eltérések - Táncdal (V). Előadta Turknia bal Sasi (eredetileg nagy terccel
mélyebben), darbukán kisérte a 33. sz. motivummal, utóbbit ! = 118
tempóban (!!), ami a dallam 1=84 tempójához viszonyítva teljesen
irracionális tempó. 1 + 1 ütem ad egy periódust. Többi strófáiban lényegtelen
eltérések. - Asszonyi k n e j a (vagy táncdal?). Előadták ugyanazok, mint
- a)-t (eredetileg nagy terccel mélyebben). Dobkiséret nélkül).
- Szerelmi dal. „D â r z“-ek csoportjából. Előadta kíséret nélkül
ugyanaz, mint a 8-at (eredetileg szűkített quinttel mélyebben). 3+3
ütem ad egy periódust. - Asszonyi k n e j a. Előadták pár-énekszerüen ugyanazok, mint
a 12-t (eredeti magasság). Az idősebbik asszony b ăndi ren kisérte
a dallamot, de — mint a példából látható — csak egyes dobütésekkel.
Két majdnem azonos részből ( a + a x, 7+8 ütemből) áll. A felváltás
mindig az utolsó ütemben lépett be, úgy, hogy tulajdonképpen az utolsó
és első ütem mindig egyszerre hangzik. - Asszonyi knej a. Előadta ugyanaz, mint 9. b)-t (eredetileg
quinttel mélyebben), d a r b u k á n kisérte a 33. sz. motivummal.
2 + 2 ütemből (2 részből) áll, melyek közül a 2-ik 2+2 ütemre (a+ a )
tagolódik. - Asszonyi knej a. Előadta ugyanaz, mint 9. b)-t (eredetileg
kis sexttel mélyebben), d a r b u k á n kisérte a 33. sz. motivummal.
2 + 2 ütemre (a+b) tagolódik, a 2 rész mindegyike egy-egy majdnem
azonos ütemre oszlik; a záró megnyujtott hang a kezdő suta ütemmel
9/8-adot ad (mint a dallam 5. ütemét). A kisérő ritmus ehhez nem
igazodva háborítatlanul 8/8-ban folyik tovább. - «Kne j a dă rz » (A h 1 i 1 i z ä m . . Előadták mint páréneket
A c hm ád bán Dz e d a j (35 éves) é s M á h á m m e d
b á n L a g ha (45 éves) férfiak Tolgában (eredetileg kis sexttel
mélyebben). Utóbbi a 35. sz. ritmussal băndiren kisérte az éneket.
A dallam tulajdonképpen nem tagolódó 6 ütemes, melyhez végén egy
8/g-os kitartott záróhang járul. Az 1. énekes állandóan így énekelte,
a 2. énekes a 6. ütemet megismételte és csak mint 13. ütemet hozta
a záróhangot. Felváltásnál a 7. illetve 13. ütemre (a záróhangra) már
a másik, a felváltó-ének 1. üteme került (mint a 17. példánál).
Ezt a sajátságos fis, g, as, bb skálát (v. ö. a tolgai g a s b a skálájával)
csak tolgai dallamoknál találtam. - «K o r d el hámmá m . . .»)Előadta 3 férfi Tolgában. Az
egyik g a s b á n, a másik kettő u n i s o n o énekkel (eredeti
magasság). Utóbbiak közül az egyik a 37. sz. ritmussal b á nd i r e n
kisérte a számot. A g a s b a gyorsabb menetű, szinte r u b a t o-szerü
hosszabb bevezetéssel kezdte, utána váltakozva majd a gasba,
majd az ének hozta a dallamot. A példa II0-tói végig variánsszerü
változtatást találunk. A dallam a + a (2+2 ütem) és egy 2 ütemen
át kitartott és az alsó quintre lesikló záróhangra tagolódik. A g a s b a
322
S
a bevezetésben állandóan c-t játszik, csupán vége felé kezd cis-t is
használni, hogy a tulajdonképpeni dallamban majdnem kizárólag
cis-nél maradjon. A %-edes ütemek beékelése itt sincs hatással a
kísérő ritmusra, mely marad állandóan triólás 2/4. - «Knäb bál Asi . . .») Előadták Alii bán Cha r f a l l a
g a s b a n es Hámmás t i r bál Asi énekkel Sidi-Okbában
(eredeti magasság). Utóbbi a 36. sz. ritmussal kísérte bă n d i r e n a
számot. A többi strófa lényegtelen eltérésekkel. Formája: 6+6 ütem
mint periódus. - S i d iMa h ámme d Leld, t m a s s i n-i30) marabu dicsőí-
- („R a b b i d ä um. . .»). Előadta ugyanaz, mint 9. b)-t eredetileg
quinttel mélyebben), kisérte a 39. sz. ritmussal darbukán. 2 + 5 + 4
ütemre (a + a j+ a j) tagolódik; a 3. rész háromszor ismétlődik. - S í d i Al i bán Asmá n tolgai marabu dicsőítéséra. Előadta
egy férfi El-Kantarában (eredetileg kis szexttel mélyebben),
a 40. sz. ritmussal bándir-en. 1 + 2 + 2 ütemre (a+aj+ag) tagolódik,
végén a 6. ütemben az alsó szűkített quintre lesikló záróhang. - Marabu-tánc néven előadta ugyanaz (eredetileg nagy sexttel
mélyebben), kisérte a 40. sz. ritmussal bándir-en. 5+5 ütemre
(a + a x) tagolódik, egy-egy rész két-két majdnem azonos ütemre és
egy ütemes záróhangra oszlik. - A tolga-i marabu dicsőítésére. Előadta egy férfi Sidi-Okbában
(eredetileg nagy septtel mélyeben). Kiséret nélkül! A többi strófa lényegtelen
eltérésekkel.
28—30. Má c hmu d ás Sul t ani híres t u ni s-i marabu
dicsőítésére. Előadta L a c h b a r b á n Mi lud, Biskrában, (eredetileg
kis sexttel mélyebben a 28-t, kis septtel mélyebben a 29^-30-t).
A 28. és 29-t a 41. sz., a 30-t a 42. sz. ritmussal kisérte darbukán.
Szerkezete mind a háromnak periódus. Ez a három és a következő - sz. példa a nagyobb ambitusu qsédá-k csoportjából való, melyek
a mi diatonikus skálánk hangjain mozognak. Ezért itt a módosító
jeleket a szokásos módon a sor elé jegyeztem. - Sidi Mus t a f a , burz-i31) marabu dicsőítésére. Előadta
(eredetileg nagy septtel mélyebben) és a 43. sz. ritmussal d a r b u k á n
kisérte egy férfi Sidi-Okbában. Szerkezetét sok ismétlés és — az itt
nem közölt folytatásba beleékelt közjátékszerü ütemek kissé zavarossá
teszik. Ügy látszik az első 6 ütem adja a dallam tulajdonképpeni
vázát.
(Folytatjuk).
30) Helység Biskrától délre 150 km-nyire, Tuggurt szomszédságában.
31) Helység 3 km-nyire Tol gától.