“Strauss: Sinfonia Domestica (Op. 53.)”, Zeneközlöny, III/10 (13 February 1905), 137–143.
Collected edition: BÖI, 707–714; Essays, 437–445.
Source: BBA
Ára 40 fillér
III. évfolyam. Budapest, 1905. február 13.
Strauss : Sinfonia domestica.
(Op. 53.)
Strauss utolsó szinfóniáját, ép úgy mint a »Heldenleben«-t, nem írta valamilyen irodalmi mű hatása alatt, programmot sem mellékelt hozzá ; de címéből látjuk, hogy ismét programmzenével gazdagította a zeneirodalmat. A programm minéműségére fényt derít egynéhány rövidke kis megjegyzés a partitúrában. A tematikus ismertetésnél kiterjeszkedünk a programm váz- latának közlésére — már a mennyire ez e megjegyzésekből s a zenéből megállapítható.
A szerző művét feleségének és kis fiának ajánlja: kétségtelen tehát, hogy a »Heldenleben« két főszereplőjét fogjuk itt viszontlátni, de ebben a szinfóniában már a »hatalmas harmadik« is szót kér…
Négy részletre oszthatjuk a művet; az első (mintegy a bevezetés) a három szereplő jellemzésével foglalkozik. Legelőször is a ház ura jelenik meg előttünk a következő motivumcsoporttal (»I. Thema«) :
nehány taktus múlva :
Fafúvók.
(vigan ) Trombita
(tűzzel)
Violini.
a 3. mot. ismétlése után :
2.
3
4
5.
138 ZENEKÖZLÖNY 1905
A férfi életének párja eleven, szeszélyes egy asszonyka lehet (vesd össze a »Heldenleben« megfelelő részletével), amit a következő motivcsoport mutat (»II. Thema«) :
(nagyon élénkén)
Hegedűk
pajkos kacagást hallunk (fuv. klarinét).
Hegedűk. klarinet.
e csapongó jó kedv hamarosan eltűnik :
ff Vonósok.
Az eddigi motívumok rövid összefonása után elénk áll a család legkisebb s mégis leghatalmasabb tagja, aki körül (mint későbben hallani fogjuk) mindenki sürög-forog, aki szülei állandó gondoskodásának tárgya (»III. Thema«) :
aztán ilyen alakban :
11.
Érdekes, hogy Strauss a gyermeket, kinek lelki tulajdonságai még nem oly szembetűnők, csak egyetlen-egy motivummal jellemzi. Azaz dehogy! Alig hogy a kis emberke a szemhatáron megjelent, máris halljuk siró-rivó hangját,
nevezetes második motívumát, mely a szegény szülők keserűségére még sokszor fog ismétlődni.
Ez egyszer hamar megszűnik, hála az apa erélyes közbelépésének, s így áttérünk a II. részletre, melynek címe a partitúrában : »Scherzo«.
: Trombita hangfogóval
Gordonka.
6.
7.
8.
9.
10.
12
1905 ZENEKÖZLÖNY 139
Uralkodó témája ez :
Ob d’amore
vagyis a 10. mot., megváltozott ritmusban. Az egész részletnek naiv, gyer- mekies karaktere világosan mutatja, mit akar a szerző jellemezni. Kis idő múlva a 6. mot. csatlakozik az egészhez (gracioso). Sőt a ház komoly ura sem veti meg a gyermeki játékot (1. mot.). Kellemesen szakítja meg e szólamok kergetődzését, bujósdiját a hegedűknek mindent túléneklő kantilénája :
Vagy 20 taktus múlva visszatér az előbbi scherzoszerű téma. Nem- sokára felhangzik a 10. mot. eredeti alakjában, B domináns hetedbe modulálva. Utána :
Hegedűk.
az anya szerető gondoskodással le akarja fektetni kis csecsemőjét, de ez durcásan válaszol :
Ob. d‘amore
A 15. mot. folytatása gyanánt felhangzó 2. mot. meg:
mitsem használ, az egésznek egy kis házi veszedelem a vége, éktelen ripa- kodással egybekötve (12. mot.) ; szerencsére ezen is mihamar túlesünk. A gyer- mek nyugalomra tér, bájos kis bölcsődal ringatja álomba : (»Wiegenlied«) :
… Hetet üt az óra… kezdetét veszi a mű legpoétikusabb része, melyben a zeneköltő olyan estnek tarja elénk minden báját, melyet a német »gemütlich« szóval jelöl ; csupa melegség árad már az adagióhoz vezető rövid köz-zenéből is, mely a 2. mot.-ból épült fel. Új motívumot is hoz :
13
14.
15.
(gyöngéden)
15
16
17.
140 ZENEKÖZLÖNY 1905
Hegedűk
fejlődik, ez esz durba vezet ; a zenekar mindinkább csöndesedik, 2 kürt a 18. motivummal már-már végzi e poézistől áradó részt… pedig tulajdon- képeni tetőpontja csak most következik :
2t
Hrg^dűk a 8. mot. mindig izgatottabban ismétlődik s végre ebben kulminál: Egy e dur részben a 2. mot. dominál, melyből : Hegedűk – Megkezdődik az »Adagio« : 18. Klar. 19 stb. 20 22 1905 ZENEKÖZLÖNY 141 a zenekar kétszeri meg-megszakadó kikezdését halljuk … s a legnagyobb izgalmat nyomon követi az ellankadás. Reakció gyanánt a »mogorva« 3. mot. lép fel. Csillapítólag hat a 18. mot. is, a házra éjjeli csend borul, lakói az álom birodalmába lépnek … Hirtelen különös, szinte túlvilági han- gok ütik meg fülünket, tündéries, légies hangfantomok : Hegedű varázsszerű karakterük taktusról taktusra növekedik; oly csodálatos orkesz- trális effektus ez, mely nemcsak a zeneirodalomban, hanem Strauss műveiben is ritkítja párját… A szülők közös gondjuk tárgyával foglalkoznak még álmukban is, szeretett gyermekökkel ; álmuk nyugtalan … A hegedűk »sul ponticello« mindig magasabban emelkednek, végre : Az óra hetet üt — és nagy sirás, kiabálás (12. mot.) rázza fel az egész házat nyugalmából. Megkezdődik a nagyszabású »Finale«, mintegy tetőpontja a szinfóniának. Apa, anya csitítgatják gyermeküket, majd össze- -különböznek s parázs kis reggeli vitatkozást, veszekedést rögtönöznek, mit a szerző kettős fugával fest : 4 Fagott. vagy 30 taktus múlva lép be a II. téma : A motívumok nagy része belekeveredik a nagyszerű zenei képbe ; a vitatkozás, kiabálás folyton hangosbodik : PP magánhegedű 23. nyugtalanul stb. 24 25. I. téma. 26. Hegedű 27 stb. ■ 142 ZENEKÖZLÖNY 1905 szóval nagy a felfordulás ; de lassanként a motívumok nyugodtabb alakot öltenek, helyreáll a nyugalom. Három új motívumra is akadunk, valamennyi klasszikusan egyszerű; (vesd össze 10. mot.-val). Aztán V-celli. végül : hegedűk (Ez utóbbi ugyan már az adagióban is néhányszor előfordul.) Néhány kisebb kitéréstől eltekintve, mindvégig F dur az uralkodó hang- nem. A 2. es 6. mot. mindinkább nagyobb lendületet ad az egésznek ; fontos szerepe jut még a gyermek motívumának új alakban : E gyönyörű emelkedés után : folytatása így : Fafúvók. Hegedűk. 28. stiv 29. stb. 30. 31. 32. 2 Kürt. 33 és egy kis kitérés után (D durban) véget ér a családi élét ébresztette ér- zéseknek, hangulatoknak e mesteri ecsetelése. Meglepő a munkának klasszikus egyszerűsége, a kakofóniának úgyszólván teljes hiánya. Persze maga a tárgy követeli ezt. A bevezetés kivé- telével az egész teljesen abszolút zenei számba mehet, melyben az »egy- ségesség« a »változatosság«-gal ideálisan párosul. Azonban mindenesetre érdekelheti a hallgatót, hogy minő érzelmek hatása alatt irta a szerző művét. Kizárólag ez a feltevés indított bennünket arra, hogy a partitura, megjegyzései nyomán programmot is közöljünk. Kelt Bécsben, 1905. január 31-én. Bartók Béla.