“Primitív népi hangszerek Magyarországon” [Primitive Folk Music Instruments in Hungary], Zenei Szemle, I/9 (November 1917), 273–5; I/10 (December 1917), 311–315.
Collected edition: BÖI, 834–841; Essays, 265–270, 240–244, 273, 283 (a compilation of Bartók’s different essays on the subject); BBI/3, 129–137.
Source: MZA
1. rész
2. rész
Zenei Szemle
HAVI FOLYÓIRAT
A ZENETUDOMÁNY ÉS HANGVERSENYÉLET KÖRÉBŐL
SZERKESZTI JÁROSY DEZSŐ
ELSŐ ÉVFOLYAM * 9. SZ. * NOVEMBER
TARTALOM.
Vezércikk: Molnár Antal, Zene és szociális fejlődés. — Magyar Zene: Bartók Béla, Primitív népi hangszerek Magyarországon. — Zenetörténelem: Siklós Albert, Elavult hangszerekről. — Zeneelmélet: Willi Möllendorf, A negyedhangok zenéje. — Zenei Nevelés: Ságody Otmár, A zenetanulás motívumai. — Időszerű Kérdések: *S. A., Még egy német könyvről. — Arckép: Fodor Gyula, Hevesi Sándor. — Zenei Élet: Opera-Szemle. — Hangverseny-Szemle. — Rovás: Magyar szerzők fölmagasztalása. — A berlini zenei kritika csődje. — Hírcsarnok. — Irodalom. Molnár Antal, „Általános zeneelmélet”. — Járosy Dezső, Molnár Antal: A zenetörténet szelleme. — j. d., Siklós Albert: Pasztellképek. — j. d., Révfy Géza: Uj kurucnóták. — Terpinszky Vilmos:
Diadalinduló, Gyászinduló.
- Primitiv népi hangszerek Magyarországon.
— Irta : Bartók Béla, —
az orsz. m. kir. zeneakadémia tanára.
A doromb. Patkóalakú, kb. 35 mm. átmérőjű (most gyárilag vasból készült) hang- szer, melynek majdnem ösz- szeérő két meghosszabbított ága egymással párhuzamosan kb. 20 mm-re halad. A patkó alsó a-val jelölt részéhez egy szabadon rezgethető acélnyelv van erősítve, mely a két meghosszabbított ág között haladva emezeket 2—3 mm-rel meghaladja; végén derékszög alatt kb. 17 mm. hosszúságban előre- hajlik.
A következő módon hasz náljuk: a balkéz középső és
mutatóujjának hegyével b részt, hüvelykujjának hegyével c részt megfogva félig nyitott szájunkhoz emeljük és d meghosszabbított ágat felső fogsorunkhoz szorítjuk egész hosszúságában, úgy hogy az e-vel jelölt nyelvkar a szájtól elálljon. (A két fogsor között rés marad, hogy a dorombnyelv szabadon rezeghessen.) Énnek folytán a szájüreg alkalmas rezonánc- szekrényt szolgáltat a hangszernek, úgy hogy ha jobb kezünk valamelyik, többnyire mutatóújjának hegyével a dorombot f kampós végénél megpengetjük, eléggé telt hangot kapunk. Ennek az alaphangnak felhangjai közül nyelvünk és ajkaink helyzete szerint hol egyik, hol másik hangzik feltűnően erősebben: minél hátrább húzzuk vissza nyelvünket és minél jobban húzzuk össze ajkunkat, annál mélyebb felhangot erősítünk; minél előbbre toljuk nyelvünket és minél széjjelebb huzzuk ajkunkat, annál magasabb felhangot emelünk ki.1 Az erősebben kihangzó felhangok válta- koztatásával nyerjük a dallamot, amely ennek folytán csupán a természetes skála hangjaiból állhat. Tehát a dorombszó az orgonapontként állandóan hangzó alaphangból és a felhangokon mozgó dallamból áll.
Dorombjátéknál a lélegzés szájon át történik: ezzel intenzivebbé válik a hang.
A dorombnyelv rövidségének következtében egy-egy pengetés legfeljebb 3—4 mp.-ig hangzik. Egy-egy pengetésre kerülő felhang-sorok
1 A jelenség ugyanaz, mint mikor összeszorított fogsorral sziszegően fütyülünk.
mint ívvel összefoglalt, összetartozó hangcsoport hangzanak. Egy pengetésen belül lélegzetváltásai érhetünk el hang-ismétlést vagy ívmegszakitást, pl.:
itt a-nál ki-, b-nél belélegzünk.
A legerősebbnek tervezett felhang néha nem hangzik ki egészen világosan, hangzanak hozzá (felső irányban) még kevésbé és legkevésbé erős felhangok : épen ez ad a dorombszónak sajátságos, zümmögő-zsongó hangszínt.
A mélyebb felhangok erősítése a nyelv erősen hátraszorított helyzete miatt kényelmetlen; részben ezért, részben mert az alsóbb (2.—6.) felhangok skálaszerű dallamképzésre nem alkalmasak, leginkább a 6. és 7. felhangtól felfelé
levő hangokat használják : alaphang
A további felhangok ritkábbak, közülök leginkább
hangok hallhatók ki.
A dorombok nem egyforma magasságúak; alaphangjuk legnagyobbrészt h-tól d-ig terjedő magasságban van.
A doromb nemzetközi ősi hangszer. Régente házilag, nagyobb alakban és fából készült. A Nemzeti Muzeum Néprajzi Osztályában látható egy Szibériából származó ilyen példány. Régi följegyzésekből tudjuk, hogy mi magyarok is használtuk ezt a hangszert, jelenleg azonban nyomtalanul kiveszett nálunk. A tótok helyenkint ismerik ugyan, de ott is kivesző félben van. Magyarországon jelenleg csak a ruténeknél és egyes vidékek románjainál (az eddigi kutatások szerint Biharban és Máramarosban) van elterjedve. Leginkább asszonyok használják üres óráikban; Belényesen gyakori látvány a vásárra vonuló dorombozó román parasztasszony.
A rutének és románok dorombon bármilyen tánc- vagy másnemű dallamot, elsősorban azonban primitívebbeket (kisebb ambitusszal) játszanak.
A példák olvasásánál az alsó szólamot — az alaphangot — egy oktávval feljebb, a felső szólamot egy oktávval lejebb kell leolvasnunk.
- Táncdallam.
- Száldobos (Máramaros m.), egy rutén parasztasszony.
- Húsvéti dallam.
- Pantocsezsd (Bihar m.), Gheb Éva (15 éves analfabéta román leány).
1 w jel kóta fölött felhangnál kisebb lejebbítést, + jel felhangnál kisebb feljebbítést.
jelent.
Az 1. sz. dallam szerkezete: négy 2 ütemes dallamsor.
A 2. sz. dallam szerkezete nem egészen világos. Néprajzi tekintetben sajátságos szokás fűződik hozzá. A Belényes körüli falvakban husvét- vasárnapján ebéd után a lányok és fiatalabb asszonyok a templom elé vonulnak és ott együtt egyszerre játszanak egy bizonyos, falunként más és más húsvéti dallamot1.
Dorombszót helyszínen, előadás után rögtön lejegyezni roppant fáradságos munka volna. Itt megbecsülhetetlen segédeszköz a fonográf, melyről lassúra-beállítással aránylag elég könnyen jegyezhető le a felvétel.
Dorombszó-iejegyzés nyomtatásban a következő két kiadványban jelent meg: cikkírónak „Chansons populaires roumaines du département Bihar (Hongrie)” c. munkájában (Bucarest, 1913., a bukaresti tudományos akadémia kiadása), 549. lap, 562. szám, és „Máramarosi román népdalok” c. munkájában (sajtó alatt) 98. lap, 141 d) szám; 119. lap, 152. sz.
‘ Ezeknek szövege nincs; csakis dorombon szokták előadni.
Mihalovich-Szám
Zenei Szemle
■ HAVI FOLYÓIRAT ■
A ZENETUDOMÁNY ÉS HANG- l ■ VERSENYÉLET KÖRÉBŐL Primitiv népi hangszerek Magyarországon. —• Irta: Bartók Béla, — 11. az orsz. m. kir. zeneakadémia tanára. A tilinkó. Kb. 80 cm. hosszú fasíp, mely abban különbözik a furulyától, hogy nincsenek rajta skálaképzésre szolgáló u. n. jártató lyukak. Ennélfogva csupán a természetes skála hangjait szólaltathatjuk meg rajta; a hangszer elég hosszú és elég vékony ahhoz, hogy kb. a 12. felhangot is használhassuk. Ezt a hangszert teljesen ép formájában eddig csupán a máramarosi románoknál találtam; neve ott: „tilincă cu dup“ (= dugós tilinkó), megkülönböztetésül a tilinkónak egy ugyanott használt még primitívebb fajtájától, a „tilinca fara dup“-tól (= dugótlan tilinkó). Utóbbinál a hangképző u. n. szélhasító nyílás és a dugó is hiányzik, amit a játékos szájának sajátságos cincsorításával kell hogy pótoljon. A máramarosi románok ezen a hangszeren csak egyetlen egy dallamot játszanak, a máramarosi románok „ősi”, ott hora lunga-nak neve- zc!t daliamat, amely egyébként álvétel az ukránoktól, vagyis tulajdonképen nem más, mint az ukránok dumy-dallama.1 Játékközben a balkéz mutatóujjával a lilinkó végét hol befogják, hol elengedik, néha sűrű egymásutánban. Hogy ez az eljárás milyen célból történik, illetve mit eredményez, arra egyenlőre nem lehet rájönni. A fongraf segítségével történő felvételek lejegyzése legcélszerűbben a transzponáló tölcséres fuvókájú hangszerek Írásmódja szerint történik A marostordai székelyeknél nyomoztam tilinkó után. Kiderült, hogy ők is ismerik még, de elcsenevészedett formában. Tavasszal a gyermekek vékony, egyenes, kb. 10 cm. hosszú faág héját félig lehúzzák, letolják a fás belső részéről; az így kapott cső nyitott végébe furulyadugót illesztenek, a héjába megfelelő helyen szélhasító nyílást vágnak és kész a „tilink“, amely persze rövidségénél fogva csupán egyetlen egy sivító hangot ad: nem más, mint fütyülő. Nagyon valószínű, hogy régebben nálunk is ép formájában volt meg. Fontos adat, hogy még most is világosan megkülönböztetik a furulyát a tilinkótól, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy ez — a köztudattal ellentétben — csakugyan két különböző hangszer. Föltételezhető, hogy a románok is tőlünk vették át a hangszer nevét, ha ugyan nem közösen valamilyen szláv nyelvből átvett szóval van dolgunk. III. A havasi kürt. Kb. 2 m. hosszú, elején vékonyabb végén kb. 12 cm. átmérőjű, rendesen fából készült egyenes kürt. Vagy úgy készül, hogy megfelelő nagyságú fenyüfát hosszában kettémetszenek, kiszedik a fa belét, s a két részt dézsa-készítésénél használatos galyabroncsokkal tartósan összeillesztik (igy Torda-Aranyos és Bihar m.-ben). Vagy pedig a két összeillesztett részt hánccsal szorosan körülcsavarják (igy Mára- marosban és a tótságnál). Máramarosban újabban a bádogos bádogkürtöket is készít: egyes kürtök a hangszer vége felé nagyobbodó átmérőjű bádoghengerekből vannak összeforrasztva. A fából készült hangszerek 1 Lásd: Kolessza Filyaret, Melodii ukrajinszkich narodnich dum; Lemberg, I. 1910. 11. 1913. szerű, megállapodott zenei formája nincs. Főhangjai t. k. A dallamról itt csak annyit jegyzünk meg, hogy teljesen improvizálás- tonus finális A példa leolvasásánál ne hagyjuk figyelmen kívül a természetes skála 10. hangjának magasságbeli eltérését. alaphangra. Itt közölt példánknál a hangszer alaphangja vagyis a lejegyzést nagy sexf- tel kell feljebb transzponálni. hátránya az, hogy csak teljesen átázott állapotban adnak kifogástalan hangol, amihez néha egy-két napi áztatás is szükséges. Az eddigi adatok szerint általánosan elterjedt hangszer a ruténeknél, a máramarosi és ugocsai, a bihari, továbbá a forda-aranyosi móc románoknál. Állítólag a tótság egyes vidékein is használják még. 1914-ben maros-tordai gyűjtőutamon arról értesültem, hogy a gyergyai székélyeknél is akad még havasi kürt; ennek a kinyomozását a háború kitörése megakadályozta. Ez a hangszer már valóságos pásztori készség: nem annyira szórakozásból (mint pl. a dorombot, tilinkót és furulyát), mint inkább „hivatalból” használják a pásztorok. Egyrészt az állatok hivogatására szolgál (pl. kihajtásnál), másrészt egymásnak adnak speciális kürtjelekct a pásztorok hegyre vagy hegyről vonuláskor, illetve hegytetőkről. Ezenkívül egyéb kürtszókat is használnak, melyekről alább részletesebben szólunk. Poco rubato gj ■= 112 1911. Turc (Ugocsa m.) egy kb. 20 éves legény. Az ugocsai és máramarosi román kürtstilus egy és ugyanaz. Erre a vidékre karakterisztikusak a > -tel jelölt nehezen meghatározható magasságú, csattanásszerű sf „vorschlagok”, melyek valószínűleg igen magas felhangokon végigsikló nagy sebességű glissando-k. Néha különösen hullámzó, hangerősítő lökéseket alkalmaznak hosszan kitartott hangokon, (ezeket a példában apró hangjegyekkel jegyeztük), vagy pedig sajátságos elemklással végeznek bizonyos hangokat: mindezt kótaírással csak megközelítőleg lehet feltüntetni.
Ugocsában falán kizárólag, Máramarosban legnagyobbrészt csupán ezt az egy fent közölt improvizálás-szerű, rubato dallamot használják, mely ugyanígy megvan a ruténeknél, illetve ukránoknál is (valószínűleg ezektől terjedt a románlakta vidékekre át). Frázis-kezdésnél szinte elmarad-
1 Sajátságos máramarosi román szokás a fogadott kürtös szerepe temetéseknél. ‘ Románoknál általánosan elterjedt programmzeneszerű hangszeres zeneszám: a) a pásztor elveszett juhait siratja, b) a pásztor elveszettnek hitt juhait megtalálja.
hatatlan a fent leírt csattanóvor- schlag : frázis-végzés rendesen
Ez a dallam hol mint pásztori kürtszó (hívogató), hol teme- tési szertartásoknál mint sirató dallam1 szerepel. Ezzel siratja
a pásztor elveszett juhait is.2
Leg- többnyi- re a
közti hangokat használják, a „hamis”
t sem véve ki. Egyes játékosok még a 11 -ik felhangot
is kihozzák.
Mármarosban ezenkívül 2 más karakterű dallam is akadt: egyik a pásztor örömét festi, mikor elveszettnek hitt juhait megtalálja (lásd cikkírónak „Máramarosi román népdalok” c. kötetét, 230. sz.i 179. 1.), továbbá egy „kotkodácsolás“-t imitáló kürtszó (l. ugyanott 205. sz. 181. 1.)
a) rubato
- Albak és Középvidra (Tord.-Ar. m.)
lunga
b) rubato 1910. Felsővidra (Torda-Aranyos m.)
Moderato J = 80
Kürtjel tehenek összeterelésére. - Albak (Gura-arezi, Torda-Aranyos m.) egy kb. 50 éves asszony.
Kürtjel hegyekről lejövet.
Allegretto J = 108. Felsővidra (Torda-Aranyos m.) egy 25 éves asszony.
stb.
Kürtjei disznók összeterelésére.
Molto moderato, tempo giusto. 1910. Albak (Torda-Aranyos m.) egy kb. 35 éves férfi.
Allegretto.
Táncdallam. - Albak (Torda-Aranyos m.) egy kb. 35 éves férfi.
A 5. sz. példa a torda-aranyosi kürtösök sztereotip kadenciája; mindennemű kürtölés ezzel_ végződik. Tonus finalis-a mindenütt ~g (a példa) kivéve Felsővidrát, ahol e (b példa).
A 4., 5. és 6 példa és a hozzá hasonló kürtjelek egy-egy motivum- nak improvizálás-szerű ismételgetése, variálása. Nem rubato, de mint a
stb. - példánál világosan látható, szabályos ütemekbe nem osztható (a 4. és 5. példánál csupán véletlenség a 3/4-es, illetve 2/4-es ütem kizárólagossága).
Sajátságos, hogy ezen a vidéken főleg asszonykürtösöket találunk, holott — a doromb kivételével — másutt sehol asszony hangszereket nem használ. Oka ennek az, hogy a mócoknál pásztorkodásra legnagyobbrészt lányok és asszonyok vállalkoznak, talán azért, mert a férfiak nagy része faedény-készftéssel és házalással foglalkozik.
A bihari kürtszó teljesen elütő akár a máramarosi, akár a torda- aranyositól. Lejegyezve még nincs, ezért kótapéldát nem közölhetünk.
V.
A tülök. Tehénszarvból készült, tehát nagyon rövid és ennélfogva
nagyon magas hangú természetes trombita : alaphangja
körül van. Alaphangja és az 1. 2. 5. felhang használható, tehát skálája ez volna: de az alaphang sohasem tiszta: nagy szekunddal, sőt kis terccel is mélyebben hangzik kelléténél.
Majdnem kizárólag magyar pásztorok, kanászok használják, (eddigi dataink szerint Dunántúl, a magyarság északi megyéiben, a maros-tordai székelyeknél), mikor a csordát a faluban összeterelik, hogy legelőre hajtsák. Egy-egy tülökszó nehány rövid motívumnak improvizálás-szerű ismétlése, keverése. Az előadás sem rubato. sem pontos tánclépés, sokszor inkább a parlando előadásmódhoz közeledik.
J — 200. I9l4. Jobbágytelke (Maros-Torda m.) Berecky Imre Mihály 40 éves kanász. évf. 305. t.) és Hodosy Béla „Dunántúli kanász kürtölés*1 c. közleményével (u. o. 1912. évf. 114. 1.)