A honlap összegyűjti és digitalizált formában hozzáférhetővé teszi Bartók valamennyi, életében önállóan megjelent általában kisebb terjedelmű írásának, közleményének eredeti kiadását. Bartók meglepően nagyszámú s gyakran nehezen föllelhető tudományos és népszerűsítő írásait gyűjtöttük össze. Habár ezek az írások nagyrészt kisebb terjedelműek, nem zártuk ki a külön füzetes kiadványként megjelent hosszabb tanulmányait sem (mint amilyen a „Népzenének és a szomszéd népek népzenéje” vagy a „Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét”). Ugyanakkor viszont a népzenetudós részben még életében, részben gondosan előkészített kéziratai alapján csak halála után, vaskos kötetekben megjelent népzenei közreadásai egyelőre nem szerepelnek itt. Miután pedig a honlap kizárólag Bartók által rögzített közleményeket gyűjt, nagyszámú interjújával, noha ezek is rendkívül értékes forrásai gondolatainak, itt nem foglalkozunk. (Az interjúkhoz lásd a bibliográfiában a Wilheim András által gondozott, 2000-ben megjelent legteljesebb közreadást.)
Bartók igen korán, a zeneakadémiai tanulmányai befejezését követően komponált új műve, a Kossuth szimfóniai költemény 1904. január 13-i budapesti bemutatására fogalmazta meg legkorábbi, nagyközönségnek szánt írását, saját művéhez készített részletes tematikus műismertetőjét. Többi korai írása ugyancsak részben saját műveivel, részben pedig kortárs zeneművekkel (Richard Strauss) foglalkozott. 1908-ban azonban már tudományos dallamközlésre is vállalkozott, s az 1910-es évek elejére publikációs tevékenységében a hangsúly a népzene frissen felfedezett s egyre gyarapodó forrásait (magyar, román, szlovák népdalkincs, hangszeres népzene) ismertető dolgozatokra helyeződött át. 1913-ban már teljes tudományos monográfiával jelentkezett, a bihari románság népdalainak és hangszeres zenéjének első zenetudományi igényű összefoglalásával. Ezt követően szakírói munkájának középpontjában az élete végéig készülő nagyszabású dallamközreadásai (magyar, román, algériai arab, szlovák, török), s az ezekhez készített részletes tudományos kísérőtanulmányok és jegyzetek álltak. Egyes időszakokban azonban igen intenzív tudományos népszerűsítő tevékenységet folytatott kisebb írásokban is, valamint időről-időre vagy a kortárszene aktuális kérdéseihez, vagy zenetörténeti, előadóművészi kérdésekhez is hozzászólt. Az első világháború után 1920/21-ben különösen sok írást közölt francia, német, angol, amerikai, olasz nemzetközi szaklapokban a modern zenéről, az új magyar zenéről, a népzenekutatásról, Budapest zeneéletéről s főként a további két és fél évtizedben legfontosabbá és legsajátabbá váló témájáról, a népzene felhasználásáról a kortársi zeneszerzésben.
Míg a Kodály Zoltánnal közösen közreadott Erdélyi magyarság: Népdalok kötet (1921) nagyobbrészt Kodály munkájának tekinthető, Bartók alapvető áttekintését a magyar népzenéről A magyar népdal címmel készült monográfiájában publikálta (1924, német 1925, angol 1931). Saját gyűjtésein alapuló legnagyobb szabású népzene-tudományi munkáiból két további román népzenei monográfiát jelentetett meg (a máramarosi román népzenéről 1923-ban, valamint a saját költségén kinyomtatott műfaj-monográfiát, kolinda-gyűjtését 1935-ben). Bár szlovák gyűjtésének csehszlovákiai megjelentetésére is szerződést kötött, e háromkötetes monográfia közreadása csak halála után indulhatott meg, s évtizedekre volt szükség arra, hogy teljes egészében megjelenhessen (I–III. kötet 1959, 1970, 2007). Kötetnyi török, s monumentális román gyűjtéseinek legnagyobb, összegző kiadását Bartók még halála előtt Amerikában kiadásra előkészítette, de e művek is csupán jóval halála után jelenhettek meg (román gyűjtés 1967-ben, török gyűjtés 1976-ban), ahogyan Milman Parry nagy délszláv gyűjtésének a New York-i Columbia Egyetemen készített lejegyzései és zenetudományi értékelése is (1951).
Külföldre szánt írásait Bartók sokáig elsősorban németül fogalmazta, olykor franciául, élete utolsó korszakában, amerikai tartózkodása idején pedig angolul. Kisebb írásait rendszeresen fordították további nyelvekre (lengyel, román, török stb.). Honlapunkon ezeket a még életében megjelent másnyelvű közléseket is figyelembe vettük különösen azért, mert ezek gyakran szintén egyszeri, a közlés alkalmához alakított szövegek vagy szövegváltozatok.
Bartók írásainak összegyűjtésével és közreadásával többen is foglalkoztak. Már életében több gyűjteményes jellegű kiadvány megjelent. 1936-ban Ankarában tartott előadásai alapján Rásonyi László fordításában török nyelvű kiadvány született (1936), román népzene-tudományos dolgozatait pedig Constantin Brăiloiu fordította románra, s adta közre kötetben (1937). Írásainak legnagyobb része azonban rendkívül sok helyen, elszórva jelent meg. Kisebb írásainak első válogatását – Alpár Lili majd Demény János úttörő kiadványai után – magyarul Szőllősy András gyűjtötte és adta közre módszeresen. Összefoglaló kötete a Bartók Béla Összegyűjtött Írásai (1967) hatalmas jegyzetanyagával az akkor ismert írások és szövegváltozatok filológiai feldolgozásának mesterműve. A legteljesebb idegen nyelvű gyűjtemény angolul (nagyrészt fordításokat közreadva) jelent meg Benjamin Suchoff gondozásában (Béla Bartók Essays, 1976, Studies in Ethnomusicology, 1997), de német, francia, olasz, román, szlovák, kínai, japán válogatások is készültek. Úttörő jelentőségűek voltak Denijs Dille és Somfai László kéziratokon alapuló írás-közreadásai a Documenta Bartókiana kiadványsorozatban. Az 1989-ben ugyancsak Somfai László bevezetőjével útjára bocsátott Bartók Béla Írásai sorozat, melynek eddigi köteteit Tallián Tibor, Lampert Vera, Révész Dorrit, Biró Viola gondozta, a kiadások mellett a kéziratokat is aprólékosan földolgozó kritikai közreadás-sorozat. Tervezett nyolc kötete tematikus csoportosításba rendezve közli az írásokat. Bár a teljesség igényével készül, magyar nyelvű kiadványként nem törekszik valamennyi írás eredeti megjelenésének közrebocsátására. Ugyanakkor kéziratok alapján számos fontos írásnak a szerzőtől származó legközvetlenebb, legeredetibb alakját teszi hozzáférhetővé. Amíg a filológiailag gondozott, a változatok összevetésén alapuló modern kritikai szövegkiadások jelentik az írások legmegbízhatóbb, tudományos igényű közreadását – erre vállalkozik a Bartók Béla Írásai sorozat –, addig pótolhatatlan történeti dokumentumok az írások abban a formában, ahogy azok Bartóktól még életében megjelentek. Ezek összegyűjtésére és digitális közreadására vállalkozik ez a honlap, mely a Bartók Béla munkássága honlap részeként készült.
Az írások gyűjtésénél figyelembe vettük valamennyi eddig készült, tudományos igényű jegyzék, Szőllősy András, Benjamin Suchoff, Elliott Antokoletz munkáinak tartalmát, valamint a Bartók Béla Írásai sorozathoz kapcsolódó szövegvizsgálatok eredményeit. Az írásokat időrend és műfaj szerint rendezve kereshetjük. Magukat az írásokat hasonmás formájában jelenítjük meg, de szövegfelismertetés révén a teljes szöveganyag is fokozatosan kereshetővé válik majd. A honlapot rövidítésjegyzék és bibliográfia egészíti ki. A rövidítésjegyzék a rendszeresen hivatkozott kiadványokat és a másolatok forrásait adja meg, a bibliográfia pedig az írások mértékadó jegyzékei és közreadásai mellett az író Bartókra vonatkozó szakirodalmat veszi számba.
A honlap megvalósítása legnagyobbrészt Biró Viola munkája, kit a Bartók Archívum több munkatársa is segített, mindenekelőtt Büky Virág és Schmidt Zsuzsanna. Hálával tartozunk mindazon intézményeknek, melyek segítségünkre voltak az írások digitális másolatainak összegyűjtésében. A terv azonban meg sem születhetett volna az írások másolatainak korábbi módszeres gyűjtése nélkül, aminek köszönhetően a 60 évvel ezelőtt alapított Bartók Archívum a zeneszerző írásainak is központi gyűjteményévé válhatott.
Vikárius László
A Bartók Archívum vezetője