Bach–Bartók: Notenbüchlein für Anna Magdalena Bach

Bach–Bartók: Könnyű kis zongoradarabok (Notenbüchlein für Anna Magdalena Bach című műből). Az elemi zongorajáték gyakorlati tananyaga 3. Budapest, [1916], cop. 1924, Rózsavölgyi és Társa R. & Co. 3681, 2–3.

Gyűjteményes kiadás: –

Forrás: BBA

Teljes dokumentum

AZ ELEMI ZONGORAJÁTÉK
GYAKORLATI TANANYAGA
//
(UJJRENDDEL, ELŐADÁSI JELEKKEL, JEGYZETEKKEL)
-SZERKESZTI
BARTÓK BÉLA
1, BARTÓK-RESCHOFSKY ZONGORA ISKOLA (I. ÉVFOLYAM)
2, RESCHOFSK.Y TECHNIKAI GYAKORLATOK (II. ÉVFOLYAM)
3, BACH-BARTÓK. KÖNNYŰ KIS ZONGORADARABOK(II ÉVFOLYAM)
INOTENBÜCHLE/N FÜR ANNA MAGDALENA BACH CÍMŰ MŰBÖL )
4, KOVÁCS Dr. VÁLOGATOTT KÖNNYŰ ELŐADÁSI DARABOK (I.FÜZET)
(DANDRIEU, HUMMEL, MÜLLER, PLEYEL etc. MÜVEIBŐL ,)
5, RESCHOFSKY VÁLOGATOTT KÖNNYŰ TANULMÁNYOK (I. FÜZET)
( CZERNY, HERZ, HUMMEL ETC. MÜVEIBŐL 0
Az ebben a füzetben kiadott kis zongoradarabok első fele a tanulási idő 2. esztendejére másik fele 3. esztendejére ^ szánt tanulmányanyag.
A darabok Bachnak „ Notenbüchlein für Anna Magdalena Bach“ c. gyűjteményéből származnak. Nehány változtatástól eltekintve (nagyobbára ékesítések elhagyása), melyekre minden egyes alkalommal utalunk, az eredeti kótaszöveget vettük át.
A használt jelekre vonatkozólag a következőket kell megjegyeznünk =
A frázist jelölő ívek vége nem jelenti azt, hogy az ív végződésénél levő hangot staccato vegyük, vagy hangzását bármikép megrövidítsük. Ez csupán akkor történjék, ha a frázis végső hangja fölött a staccato jelét (pontot), vagy a széjjelválasztó jelet (|) látjuk.
A | széjjelválasztó jelen kívül, mely csupán megszakítást jelent, még az erősebben széjjelválasztó ‘ (= comma) jelet is használjuk, amely nem csak megszakítást, hanem alig észrevehető megállást is jelent. Vagyis | – nál a szétválasztó hézag időbeli hossza az előtte levő hang értékéből veendő el, ‘ – nál ez a szétválasztó hézag megállás képében beékelendő az előtte és utána levő hang értéke közé (esetleg hozzájárul még az előtte levő hang megrövidítése által keletkezett hangzási szünet is ).
Staccato hangok közt a | szétválasztó jel frázis végződést jelöl.
A staccatissimo és legato közti számtalan átmeneti fokozatokra csak a következő nehány jel használatával tudunk ráutalni.
”’ = éles staccato,(staccatissimo, amellyel együtt jár bizonyos hangsúly és élesebb hangszíni …. : rendes staccato (a hang pillanatnyi, hangoztatásától majdnem a kotta értékének feléig történő hangoztatásig).
íTT. = portamento, melynél a hangok majdnem a kotta értékének feléig hangoztatandók, és amellyel bizonyos különös színezés is járul).
T7T: a félrövidség jele (a hangok hangoztatása értékük felénél ne legyen rövidebb).
__= a tenuto jele (egyes hangok fölött azt jelenti, hogy az illető hangot teljes értékén át hangoztassuk; hangcsoportok minden egyes hangja fölött jelentése az, hogy a hangokat, anélkül hogy egymáshoz kötnők, lehetőleg teljes értékükön át hangoztassuk). ^^ : a legato ismert jele, amely jelet legato meneteknél más jel híján frázismegjelölésre is használunk. A különféle fokú kiemelésekre (sf) a következő fokozatokat használjuk: = legerősebb kiemelés, = még elég erős kiemelés, : gyönge kiemelés, = (a tenuto jele) legato menetek egy más színezéssel történő kiemelés elött az illető hangnak gyöngéd,mintegy l) az ú. n. gyakorló I., illetve II. osztálya.
Die erste Hälfte der in diesem Heft herausgegebenen kleinen Klavierstücke ist als Unterrichtsmaterial für das 2. Studienjahr, die zweite Hälfte für das 3. Jahr gedacht.
Die Stücke sind Bach’s „Notenbüchlein für Anna Magdalena Bach“ entnommen. Abgesehen von einigen Änderungen, die zumeist im Weglassen von Verzierungen bestehen und auf die wir gelegentlich immer hinweisen, haben wir den Original: Notentext übernommen.
Bezüglich der angewendeten Vortrags-Zeichen sei bemerkt:
Das Ende des zur Bezeichnung einer Phrase gebrauchten Bogens bedeutet nicht, daß der am Ende des Bogens stehende Ton staccato zu spielen, oder daß die Klangdauer desselben auch nur im geringsten zu verkürzen wäre. Dies hat nur dann zu geschehen, wenn über dem letzten Ton der Phrase das Staccato – Zeichen (Punkt) oder nach demselben das Trennungszeichen (|) steht.
Außer dem Trennungszeichen ( |), das eine Unterbrechung bedeutet, benützen wir auch noch das stärkere Trennungszeichen “> (Komma), das nicht nur eine Unterbrechung, sondern auch ein kaum merkbares Innehalten bedeutet. Bei dem Trennungszeichen (|) ist also die Zeitdauer der Unterbrechung von dem Werte des vor dem Zeichen stehenden Tones zu nehmen,bei dem i {Komma) erscheint diese Unterbrechung als Innehalten zwischen dem Werte des vorhergehenden und nachfolgenden Tones, mitunter verlängert durch die Klangpause, die durch die Verkürzung des vor dem Zeichen stehenden Tones ensteht.
Zwischen Staccato= Tönen bedeutet das Trennungszeichen (|) das Ende der Phrase.
Auf die zahllosen Abstufungen zwischen dem staccatissimo und legato können wir nur durch Anwendung folgender Zeichen hinweisen:
itt = scharfes staccato (staccatissimo) womit eine gewisse Betonung und schärfere Tonfarbe verbunden ist. ….= das gewöhnliche staccato wobei das Klingenlassen des Tones zwischen einem Moment und beinahe der Hälfte des Notenwertes schwankt.
•77. = portamento, bei welchem die Töne beinahe bis zur Hälfte des Notenwertes klingen zu lassen sind, verbunden mit einer gewissen besonderen Färbung.
777= das Zeichen der Halbkürze (das Klingenlassen der Töne soll nicht kürzer sein, als die Hälfte des Notenwertes).
—–:das Tenuto – Zeichen über einzelnen Tönen bedeutet, daß dieselben während ihres ganzen Notenwertes zu halten sind, über jeden einzelnen Tone einer Tongruppe, daß wir die Töne, ohne sie aneinander zu binden, womöglich durch ihren ganzen Notenwert klingen zu lassen haben.
•” = das bekannte Zeichen des legato, das wir bei Legatogängen in Ermangelung eines anderen
Zeichens auch zur Bezeichnung der Phrase benützen.
Zur Bezeichnung der verschiedenen Betonungen (sf) benützen wir folgende Abstufungen: sf = stärkste Betonung A = noch genug starke Betonung = schwache Betonung

  • = das Zeichen des tenuto über den einzelnen Tönen der Legatogänge bedeutet die zarte, durch eine andere Tonfärbung erzielte Hervorhebung des Tones.