Az Egyetemes Népdalgyűjtemény tervezete

Bartók Béla–Kodály Zoltán: „Az Egyetemes Népdalgyűjtemény tervezete”, A Kisfaludy-Társaság Évlapja, Új folyam XLVIII, 1913–1914. Budapest: Franklin Társulat, 1914, 373–377.

Gyűjteményes kiadás: Kodály/Visszatekintés/2, 48–52.

További kiadás: Az új egyetemes magyar népdalgyűjtemény tervezete

Forrás: Arcanum

Teljes dokumentum


Az Egyetemes Népdalgyüjtemény tervezete.
(Az 1913 nov. 5.-diki ülés 6., a decz. 3-diki ülés 5. s az 1914. jan. 7-diki
ülés 4. pontjához.)

  1. Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneakadémiai tanárok tervezete.
    Tisztelt Társaság!
    Éppen 70 esztendeje annak, hogy a Társaság 1843 deczember 2-iki ülésén átvette a Tud. Akadémiától a népdalok gyűjtésének és kiadásának gondját.
    Bármily sokat tett a Társaság azóta e téren, manapság, a gyorsan terjedő zenecultura és a fokozódó érdeklődés következtében egyre kínosabban érezhető irodalmunk egy nagy hiánya : a népi dallamok rendszeres, teljes kiadása. Nem keressük e hiány okait, a sok közt egyik legfőbb bizonyára a kor felfogása volt, a mely a dalok szövegét tekintette fontosabbnak, a dallamot csak a szöveg «lényeges, jellemző vehiculumának». Ez a felfogás azóta megváltozott, a nélkül, hogy a másik egyoldalúságába esett volna : ma egyértelműen vallják a hozzáértők, hogy a szöveg és dallam egységét megbontani nem szabad. Ezek a dalok csak a dallamban élnek, tehát dallam nélkül életük felét elvesztik; igazi mivoltuk, számos sajátságuk csakis az által válik érthetővé, hogy dalolásra születtek, nem elmondásra.
    Nagyon megközelíti már ezt a felfogást Szini Károly, a 60-as években megjelent gyűjteménye előszavában. De az ő 200 dallama csepp a tengerben ; e mellett ő a népdal fogalmát annyira kiterjeszti, hogy egyebek közt a Hymnust is közli. Ezenkívül leírásain sokhelyt meglátszik fogyatékos zenetudása.
    Mennyiségben, minőségben is legtöbbet nyújt Bartalus gyűjteménye, melynek létrejötte már a T. Társaság érdeme. Ámde ez a gyűjtemény Bartalus egy nagy tévedésének betege. A helyett, hogy mennél több ismeretlen dallam után kutatott volna, Bartalus feladatát abban látta, hogy mennél «szebb» zongorakisérettel ékesítse a dalokat.
    Mélyen sajnálja ezt a mi nemzedékünk ; elgondolni sem tudjuk, mit menthetett volna meg Bartalus az örök pusztulástól, ha gyüj-

    tésre fordítja mindazt a fáradságot, a mivel zongorakíséreteit szerkesztette össze. így mindössze vagy 730 dallamot nyújt, ennek is csak egy részét jegyezte le közvetlenül a nép szájáról, a többi másodkézből való. Pedig azzal a költséggel és fáradsággal, a mivel ez a 7 kötet készült, véglegesen meg lehetett volna oldani a problémát.
    Minden egyéb, a mi Bartalus óta “megjelent, mélyen alatta áll, többnyire kritikátlan halmozása a vegyes anyagnak. Dicséretes kivétel, s egész irodalmunknak máig egyetlen komoly dalgyűjteménye Kiss Áron gyermekjátékkönyve.
    így állunk ma, szegényen, minden gazdagságunk mellett. Ha azt kérdi valaki : hol az a magyar zene, melynek híre megjárta a világot? nem tudunk rámutatni. Szégyenkezve kell látnunk kisebb, műveletlenebb nemzetek (hogy messzebb ne menjünk: a tótok) gazdag és jól szerkesztett gyűjteményeit.
    Mindez a körülmény arra sarkalt bennünket, hogy magunk fogjunk a gyűjtéshez. Elsősorban a legfélreesőbb, legrégiesebb helyeket kerestük föl, s nagy örömünkre, még nem hiába : az öregek emlékezete nem egy ismeretlen régiséget őrzött meg számunkra. Nyolcz esztendő alatt sok egyéb elfoglaltságunk mellett is sikerült annyira gyarapítani gyűjteményünket, hogy sajtó alá rendezését megkezdhettük. A mellékelt részletes tervezetben kifejtjük, miképen szándékozunk lehetőleg teljessé tenni és elrendezni az anyagot.
    Munkánkat kiadásra a T. Társaságnak ajánljuk föl, mint a mely arra hagyományánál, egész múltjánál fogva a legilletékesebb.
    Magyar nép dalgyűjtemény mik tervrajza.
    Tervünk : a magyar népdalok és népzeneművek lehetőségig teljes, szigorúan kritikai, pontos kiadása, egy monumentális, magyar «Corpus Musicae Popularis» szerkesztése.
    Anyag.
    Gerincze a saját gyűjtésűnk, mely kiterjed az ország legtöbb néprajzilag érdekes vidékére. Összesen vagy 3000 szöveges dallamra, vagy 100 hangszeres darabra (duda-, furulya-, hegedűszó után le- írottra) tehető. Hozzá csatlakozik néhány segítőtársunk és tanítványunk 2—300-ra becsülhető adaléka, megbízható, általunk revideált lejegyzésben.
    Bár az anyaggyűjtést éppen nem tartjuk befejezettnek, mégis sürgős szükség a meglevőnek kiadása több okon is. Szükséges, hogy végre közkézen forogjon népdalaink nagy tömege hű és pontos le-

    írásban, hogy segítsen eloszlatni azt a fogalomzavart és fejetlenséget, a mely a népzene kérdései körül mindenütt ott kísért, s a melynek legfőbb oka, hogy igazi, hasznavehető dallamgyüjteményünk ez- ideig nincs. A további gyűjtésnek kalauza és mintája lehetne. Végül a külföldnek is módot adna az igazi magyar népzene megismerésére.
    Hogy az eddig gyűjtött anyagból semmi értékes kárba ne vesz- szen, letettünk arról, hogy csupán magunkhallotta dallamot közöljünk. Szigorú kritikával számba veszszük, a mi népi dallam eddig kiadásra került, kiválogatjuk és besorozzuk a hasznavehetőt.
    így is mintegy 8—900 dallamra számítunk ; ezzel megszűnne az a nagy nehézség, melylyel manapság a nagyrészt ritka, vagy hozzáférhetetlen, s a mellett egyenetlen értékű gyűjtemények megismerése jár.
    Végül a M. Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya szíves beleegyezésével Vikár Béla phonographon fölvett, mintegy 1500 dallamával gazdagíthatjuk a gyűjteményt, a mely így összesen 5—6 ezerre szaporodnék. Ez a szám bizonyos relativ teljességet jelent, mert alig van fontosabb vidéke az országnak, hogy néhány dallammal ne szerepelne.
    A kiadás rendszere.
    Régebben vagy minden rendszer nélkül, vagy a szöveg tartalma szerint osztályozva adták ki a dallamokat. Ilyen gyűjtemény kutatója tisztán emlékezetére van utalva, ha rokondallamokat keres, vagy typusokat akar megállapítani. Az emlékezet pedig fölmondja a szolgálatot, mihelyt a dallamok ezrei és tízezrei forognak szóban. Az összehasonlító zenetudomány föllendülésének köszönhető az a megismerés, hogy dalgyűjteményt kizárólagosan zenei, tisztán a dallamok sajátságaiból merített szempontok szerint, szótárszerűen kell rendezni, hogy a rokondallamok egymás mellé kerülve, a főtypusokat tisztán mutassák. Csak így válik lehetővé a gyűjtemény gyors áttekintése és összehasonlítása másokkal, így lehet bármely dallamot könnyen megtalálni.
    A legtökéletesebb ilyen rendszereket a Finn Irodalmi Társaság újabb dallamkiadványaiban találjuk.1 Míg a bécsi Oswald Koller a dallamok kezdő hangjait vette alapul, a szótári betűrend mintájára, Ilmari Krohn fölismerte, hogy a kezdőhangoknál fontosabb, állandóbb az egyenes-dallamú sorok végződése, s ezen az alapon rendezte a S.
    1 Suomen Kansan Sävelmiä. 1. sorozat, 237 istenes ének. 2. 1498 világi dal. 3. 668 tánczdallam. 4. 940 runó-melódia. A Finnugor Társaság «Mémoires»-jainak 24-ik kötete: 712 lapp melódia. A három első Ilmari Krohn, a két utóbbi Armas Launis szerkesztésében.

    Kansan Sävelmiä 2-ik sorozatát. Némi változtatással ezt a rendszert fogadtuk el mi is. Lényege röviden ez : Valamennyi dallamot közös végzőhangra hoztuk, vagyis úgy írtuk le, hogy záróhangja g legyen. Mivel a dallamok, csekély kivétellel négysorosak, három sorvégre kellett tekintettel lennünk. Legfontosabb a második, a dal fele, az első periódus vége. Együvé kerülnek mindazok a dalok, a melyeknél ez a hang egyezik. Az így támadt csoportokban : alcsoportok keletkeznek, az első sor, ezekben pedig a harmadik sor záróhangja szerint.
    Keresztezi ezt a beosztást a rhythmus szerinti : minden csoport a legrövidebb dalokon kezdődik ; egymásután következnek a hosszabb sorokból állók.
    Végül ezeken a csoportokon belül még ambitus (hangterjedelem) szerint sorakoznak : elől a kevesebb, hátrább a több hangot befutók.
    Ha valaki a keresett dallamnak első két sorvégét tudja, azonnal megtalálja vele együtt minden rokonát. Kivételes eset, hogy valamelyik változat erősebb elváltozás miatt távolabbra kerül ; ilyenkor külön utalás van mind a két helyen.
    De ha csak első sorát tudja, akkor is megtalálja, ha végigmegy a főcsoportok megfelelő helyein. Ha pl. nyolcz-szótagú a sor, végig kell nézni a sorvégben különböző főcsoportok nyolcz-szótagos sorait.
    A hangszeres darabok az egész munka végén külön függelékbe kerülnének; rájuk ez a módszer nem illik, mert többnyire hosszabbak. Talán sikerül még számukra is czélszerű rendet találni ; ha nem, akkor kezdő-motivumaik rokonsága szerint kerülnek sorba.
    Mutató táblák.
    Az egész munka megjelenése után készülnek a különböző mutatók, melyek minden oldalról átvilágítanák a gyűjteményt :
  2. Szövegmutató és pedig kétféle : egy betűrendes a kezdősorokból, egy pedig tárgy szerint csoportosított.
    % Helynévmutató, minden község mellett az odavaló dalok sorszáma.
  3. Ha szükségesnek mutatkozik : egy kótás, ú. n. thematikus katalógus. Minden dallam kezdete szövegestül, a Koller-féle módszerrel rendberakva, a mi az egyes dalok fölkeresését könnyítené meg.
  4. Bár a szövegben a lelőhely mellett a gyűjtő, vagy a forrás is föl lesz tüntetve, egy külön forrásmutató sem volna czéltalan.
  5. Feltüntetése a több dallamra fogott szövegeknek és a különböző szöveggel énekelt dallamoknak.
  6. Végül teljes bibliographia minden dalhoz.
    E mutatók nem tisztán zenei részének szerkesztésével arra hivatott szakembereket kellene megbízni.
    A kik a zenét teljesen figyelmen kívül hagyva akarnák forgatni a gyűjteményt, a tárgy szerint, illetőleg műfajok szerint csoportosított mutató alapján épp úgy hasznát vehetnék, mint a Népköltési Gyűjtemény eddigi köteteinek.
    A külföld tájékozására szükséges lesz az előszókat és a zenei vonatkozású jegyzeteket franczia és német nyelven is közölni.
    Külső alak, kiállítás.
    Zenei kútfőről lévén szó, alapos megfontolást kíván a formátum kérdése. Erről véglegesen határozni csak néhány különböző alakú próbalap nyomatása után lehet. A formának azt a czélt kellene szolgálni, hogy a kóta-szöveg feldarabolása lehetőleg értelmes legyen, ne szakadjon meg a dal a phrasisok közepén. A mennyire lehet, egy-egy sornyi kóta értelmes zenei részletet tartalmazzon.
    Lehetőleg 1000 dal kerülne egy-egy kötetbe, ha sikerül úgy intézni, hogy nem lesz túlságosan testes. így 5—6 kötetre terjedne az egész mű, egy 7-ikbe kerülnének a mutatók és a szükséges jegyzetek.
    Pótkötetek.
    Későbbi gyűjtések minden nehézség nélkül beleilleszthetők a munka egységébe, ha ugyanolyan elvek szerint rendezve, csatlakozó különmutatókkal fölszerelve a pótkötetekbe kerülnek.
    Bartók Béla, Kodály Zoltán, az Orsz. Magy. kir. Zeneakadémia tanárai.