A Biskra-vidéki arabok népzenéje

„A Biskra-vidéki arabok népzenéje”, Szimfónia, I/12–13 (1917. szeptember), 308–323.

Gyűjteményes kiadás: BÖI, 518–561.; Studies, 29–76.; BBI/3, 87–128.

További változat: Die Volksmusik der Araber von Biskra und Umgebung

Forrás: OSZK

Teljes dokumentum

A BISKRA-VIDÉKI ARABOK
NÉPZENÉJE.1) .BARTÓK BÉLA.
1913 június havában beutaztam a biskra-vidéki oázisokat. A bejárt
terület magába foglalja magát Biskrát, a tőle 10 km-nyire keletre
fekvő Sidi-Okbá-t, a délnyugatra 40 km-nyire fekvő Tolgát és a kb,
100 km-nyire északra fekvő El-Kantara oázisát (a biskra-constantine-i
vasútvonal mentén).
Amit mi különféle kiadványokból2) mint arab zenét ismerünk,
nem a szó legszorosabb értelmében vett népzene, hanem a városi
arabok zenéje, kétségkívül a régi arab műzenének maradványa, amely
— kótairás hiányában nem lévén feljegyezve —• csak szájhagyomány
utján maradt fenn. E tanulmányban az araboknak csupán népi, vagyis
paraszt-zenéjéről lesz szó, amely a fent említettől lényegesen különbözik.
Mindenekelőtt két szembetűnő sajátságra kell, hogy rámutassak,
mint olyanra, amely a mi keleteurópai zenénkből úgyszólván teljesen
hiányzik. Egyik az ütőhangszereknek, mint kísérő hangszereknek
mondhatnám állandó alkalmazása feszes ritmusú dallamok előadásánál.
3)
A másik a skálafokok sajátságos egymáshoz való viszonya, mely csak
ritkán vezethető vissza a mi diatonikus, illetve temperált chromatikus.
skálarendszerünkre.4) Rendszernek az eddig ismert adatokból még nem
jutunk nyomára: helységek, énekesek, hangszerek5) szerint más és
x) Biskra városa és a hasonló nevű oázis Philippeville-től, Algérie egyik
kikötővárosától — km-nyire délre fekszik.
2) Ilyenek: Yafil, E. N.: Répertoire de Musique arabe et maure. Alger,

  1. — Hornbostel, Erich M. von: Photographierte tunesische Melodien. —
    Utóbbiban 20, részben hangszeren előadott, részben (énekelt, de szöveg nélkül
    közölt dallam van, köztük néhány népi, melyekre még visszatérünk.
    3) Magyarországon ilyesminek csak nyomait találjuk pl. a bihari románok
    kolindálásánál (dob), vagy az aradi és a máramarosi románok tánczenéjében
    (gordonkának, illetve 2 húros gitárnak pengetése).
  2. Nálunk elég gyakori, főleg pásztorfurulyákon, dudákon a (semleges terc
    vagy szept; a bihari románoknál a terc ingadozó, a bánságiaknál pedig a „g”
    (alaphangtól számított „b“ és „cis“ magassága ingadozó. Mégis ezek az eltéréseik
    a hét fokra osztott oktáv egyes fokaira vonatkoznak, vagyis a hét fokra:
    osztottságot nem érintik. Ezzel szemben az északafrikaiak hangszerein éppen
    ez a hét fokra osztottság nincs meg: egy oktávon belül (több mint 7 hangot
    találunk, anélkül, hogy a többlet hangjait a diatonikus skálafokok kromatizálásánák
    lehetne tekinteni.
  3. Minden hangszer skáláját is lefonografáltam, — némi nehézséggel, mert
    a zenészeknek alig lehetett megmagyarázni, mit kívánok tőlük. Végül csak
    úgy értem célt, hogy saját magam igazgattam a zenész ujjait a hangszeren.
    Megtörtént az a sajátságos <és egyelőre megmagyarázhatatlan eset is, hogy”
    308
    más ez a viszony — úgy, hogy szinte azt tételezné fel az ember
    hogy nem is állandó.6) Egyelőre csupán arra szorítkozhatunk, hogy
    a dallamjegyzésnél speciális jelekkel hozzávetőleg megjelöljük a hangok
    magasságbeli eltérését a mi chromatikus dallamok leolvasásánál ezeket az eltéréseket snkeáhláongky kfailg ysezlemmebne nk. ív(üAl
    gyjuk, különben teljesen hibás képet kapunk hangzásukról.)7)
    a dallamokat leírnám, felsorolom a talált hangszereket:
    lyánknak hangszerek:1. 2 a ü a k ■ ) megfelel a mi pásztorfurukevésbbé
    elterjedt készült 5 jártatólyukkal ellátott.
    2 . G a s b a : 62 63 cm- hosszú, nádból készült furulya, melynek
    nincs sem „dugó” -ja, sem szélhasító nyílása. 5—6 jártató lyukat talá-
    Nagyon elterj edt hangszer. Hangszine leginkább a fuvola
    legmélyebb regiszteréhez hasonlítható. Skáláját az 1—4 példák
    mutatják. ’ *
  4. Rc h e i t a: oboa-szerű hangszer. Fából készül; hossza kb.
    -35 cm átmérője 2.5—3 cm., tölcsérének átmérője 7.5 cm.; 7 (néha csak
    6) j ártató lyukkal es tölcsérétől nem messze néhány kisebb (valószínűleg
    hangoló) lyukkal. Hangja sokszorta erősebb, mint az oboa
    legmélyebb hangjai; minden regiszterében szinte egyformán átható és
    éles, zárt helyiségben szinte velőkig ható. A játékosok sajátságos
    fogassal megszakítás nélkül játszhatnak rajta bármilyen hosszú ideig:
    úgy látszik, hogy az orron történő lélegzetvétel alatt felfújt szájüregükből
    préselik a levegőt hangszerükbe, hogy a „Luftpause“-t kikerüljek.
    Skáláját lásd az 5—7. példáknál.
    Húros hangszerek: Az importált mandolinon kívül, mely -— sajnos
    nagyon elterjedt, egy afféle „gyermek“-hangszert találtam, a
    g o m b ri-t, mely szinte azt a szerepet tölti be. mint a mi románjainknál
    a doromb. Két húrja es szűkített kvintre van hangolva.
    A felsőn pengetik ki a dallamot, az alsó állandó basszust ad. Főleg
    gyermekek használják.10)
    ■ S –
    egyik-másik r che i t a (egy öboaszerü hangszer) visszafelé (lefelé) egészen
    más skálát adott, mint fölfelé menet.
    ) Valószínű, hogy épp úgyr, mint a mi dudánkon, furulyánkon stb., az
    ottani hangszereken sincsenek a hangképző nyílások — amint a székely furulyások
    mondják: a jártató lyukak — matematikai pontossággal elhelyezve.
    7) Főleg ha zongorán játszanók le! Negyedhangokra osztott billentyűs
    hangszeren már sokkal jobban megközelíthetnők az eredeti hangzást.
    8) Arab szavak közlésénél a = angol u, a = román a, u == angol w,
    ch = kb. a német ch, rch = hehezetes r, q = sajátságos torokhang,
    9) Némely „gasba“-n egy későbben pótlólag bekifúrt lyuk található (3-ik
    példa). A gasbá-t játszók egyik-másik lyukat, ha nincs reá szükségük, viaszszerű
    anyaggal betömik, hogy ne legyen gondjuk vele.
    10) Vonóshangszereket már nem találtam.
    Ütőhangszerek: 1. Da r buka (cserépdob). Nagyobb fületlen
    cserépkancsó, kb. 20 cm. átmérőjű; feneke cserép helyett kifeszített
    bőrhártyából. Hónuk alatt tartva két kézzel váltakozva ütik a
    jobb kézzel tervszerűen vagy az ütőfelület közepét, vagy a szélét
    érintve.11) Az ütőfelület közepén és szélén megütött hangok közt feltűnő
    nagy a szinkülönbség. Ennek, meg a különféle hangsúlyozási
    lehetőségeknek kihasználásával, továbbá az ütéseknek jobb- es balkéz
    közt történő tervszerű elosztásával rendkívül változatos ritmusképieteket
    hoznak létre már akkor is, ha az egyes ütések időmértéke egyforma,
    (a b ă ndi r és t a b b ă l nevű ütőhangszereken hasonlóképpen).
    Majdnem kizárólag ezt használják k n e j á-k és g s é d á k
    (lásd lejebb kiséretéül.
  5. B ă n d i r 50 cm. átmérőjű dob, melynek csupán egyik oldala
    van bőrrel bevonva (vagyis csak egy ütőfelülete van). A bőr belső
    felületén átmérőként két vékony zsinór van kifeszí tve, amely a dob
    hangját zörgővé teszi. Balkézben tartják, a hüvelyk és mutatóujjai
    (előbbit a dob oldalfalában levő lyukba tolják). A bal 3., 4., 5. ujjal
    és a jobb 2., 3., 4., 5. ujjal ütik; ezalatt a jobb kéz hüvelykujja szintén
    az oldalfalon, nyugszik. A jobb kézzel, épp úgy, mint a darbuk
    á t vagy a t a b b ă l -t játszók, tervszerűen vagy az ütőfelület közepét
    vagy a szélét ütik meg. Éneket vagy hangszeren előadott táncdalokat
    kisérnek vele.
  6. Tabbăl — megfelel a mi nagydobunknak. Két dobverővel
    játsszák; az egyik hosszú, vékony, hajlékony pálca, a másik rövidebb,
    vastagabb, hajlított végű, merev bot, melynek ütőfelülete a
    hajlás domború része. Jóformán kizárólag a lármás r c h e i t a kisérő
    társa.
  7. Sidi-Okbában akadt egy 11 cm. magasságú, 19 cm. átmérjü
    kis üstdob (réz vázzal)’ a n a k a r a t . Két faverővel ütik. Ügy látszik
    ritkábban használatos.
    A dallamok alkalomhoz-kötöttségük szerint 3 fontosabb csoportta
    oszlanak:
  8. A knejá-k — a tulajdonképpeni dalok („Lied“), vagyis világi
    szövegű énekek, melyeket nem alkalomhoz kötötten énekelnek.
    Két főcsoportra oszlanak: a) ruba t o (ütőhangszer nélkül), b) feszes
    11) A jobb és balkéz szerepét egyesek felcserélik.
    12) Nem bizonyos, szoktak-e feszes dob ritmust r u b a t o dallamhoz játszani,
    vagy sem; nekem előadtak ilyen módon is, de lehetséges, hogy csak
    félreértésből (talán arra a kérdésemre, lehet-e ezt vagy azt a dallamot kisérettel
    is előadni, csupa előzékenységből megmutatták, hogy ők tudják így is).
    Épp úgy fordítva: az sem bizonyos, vájjon a feszes ritmusú k n e j á-khoz föltétlenül
    hozzátartozük-ie a dobkiséret, vagy bizonyos fajtáknál el is maradhat-
    e.
    310
    ritmusú (ütőhangszerrel előadott) knejá-k;12) e két csoporton belül
    ismét vannak asszonyi és férfi- knejá-k.33) 14)
    A kiséretnélkülieket vagy egy énekes adja elő, vagy kettő váltakozva
    mint pár-éneket; a férfi-knejákat egy énekes egyedül, Vagy
    egy énekes, meg egy g a sb a – vagy zauak-játszó, egymást felváltva
    (soha egyszerre). A feszes ritmusuakat előadhatja egy énekes
    saját magát kísérve rendesen d a rb u k á -n (l. lejebb); vagy — hasonló
    kísérettel — két énekes váltakozva (pán-ének), vagy ugyancsak
    hasonló kísérettel énekhang és gasba (1. lejebb) váltakozva; ilyenkor
    az énekes kezeli az ütőhangszert. Hogy tömegek szoktak-e egyszerre
    knejákat előadni, az egyelőre nem derült ki.
    2 . A q s é d á k vallásos szövegű énekek (nagyobbrészt m a r au
    ) dicsőítésére). Csak férfiak énekelik, egyedül, vagy ketten
    pár-énekszerüen, sajátmagukat darbukán kisérve, feszes ritmusban;
    nem bizonyos, hogy milyen alkalommal.
  9. Táncdallamok, hangszeren, kizárólag dob-kisérettel előadva,
    Egy részükét valószínűleg szöveggel is szokták énekelni. Ezek ismét
  10. alcsoportra oszlanak: a) a tulajdonképpeni táncdallamok (melyekre
    táncolnak), b) bizonyos ünnekségek alkalmával előadott táncszerű
    dallamok, melyekre nem táncolnak.
    E három nagyobb csoporton kívül még megemlítem a „b u r d á“ –
    nak nevezett temetési énekeket.
    Nem bizonyos, vajjon a feszes ritmusú knej á-k mind (vagy
    legalább is egy részük) nem szerepelnek-e mint táncdallamok, valamint
    az sem, vájjon a hangszeren előadott táncdallamokat szokták-e és
    mik or, szöveggel is énekelni. Egy-kettőt utóbbiak közül ugyan sikerült
    szöveggel is felvennem, de végleges megállapításokhoz az anyag itt
    meg túlkevés.16) ‘ ‘ J 3 *
    A dallamoknak mindeme csoportjai zeneileg egymástól lényeges
    eiterest nem mutatnak, eltekintve attól, hogy r u b a t o dallamok
    csakis a knej á-k csoportjában találhatóak.
    13) Nem bizonyos, vajjon ez az utóbbi megkülönböztetés csupán a szövegre
    vonatkozik-e, vagy a dallamra is. .
    14) Ezeket a csoportokat és alcsoportoka t egyes vidékeken kütönfélek éppen
    nevezik, dolgában k n e j a s o t a kiséret nélküli, r u b a t o dal
    k n e j a d a r z a kísérettel énekelt feszes ritmusú; El-Kantarában r h a r b i
    ( r u b a t o férfiének váltakozva g a sb á -v a l? ), r a c h b i j a (kísérettel
    előadott?), z e k r (kíséret nélküli?), d a r z (kíséret nélküli (!) szerelmi
    ének?) elnevezések b u k k antak fel; a három utolsó névjelentését nem s ikerü
    lt biztosan megállapítanom.
    15) Marabu (helyesebben: marabat)-nak nevezik Északafrikában a derviseket.
    ) A máramaro si románoknál sem sikerült pontos határvonalat vonni
    szöveges táncdallamnak és feszes ritmusú (ott „horá”-knak nevezett) dallamok
    közt, — dacára a bő anyagnak.
    . 311
    Skála, ambitus. A kn e já -k kizárólag a q sed á -k és táncdallamok
    nagyobbrészt csak 2—3, esetleg 4 szomszédos skálafokon mozognak,
    vagyis ambitus-uk nagyon szűk. Gyakran megtörténik ugyan ennek
    a határnak mindkét irányban történő átlépése, pl. felsőirányban
    mint felső, alsó irányban mint alsó váltóhang (trillaszerű vagy egyébb
    ékítésekben), vagy a nagyon gyakori lesiklás zenei strófa végén a
    záróhangról annak alsó, szűkített (?) quint-jére, (hangszeren előadott
    táncdallamoknál strófa közben is gyakran). De ezek a látszólagos
    ambitus-kibővítések nem számítanak, mert az ambitus megállapításánál
    csakis a fő dallamhangokat vesszük tekintetbe, a cifrázó másodrangú
    hangokat nem. — A qsédá-k és táncdallamok csoportjában
    található nagyobb ambitusu dallamok kétségkívül nem a bejárt vidék
    autochthon terméke, hanem behozatal. Hogy honnan kerültek erre a
    vidékre, az egyelőre nem dönthető el; a dallamok címe (pl. a1ger-i
    n u ba-, kabil-tánc stb.) nem megbízható adat. Egy része, nevezetesen
    a nagyobb ambitusu táncdallamok, valószínűleg a fentebb említett
    városi arab zenéből szivárgott ide. A behozottaknak látszó és a
    mi dur vagy moll skálánkon mozgó nagyobb ambitusu (5—6 hangot
    bejáró) qsédá-k eredetét azonban mindeddig teljes homály fedi.17)
    Forma. A rendkívül korlátolt ambituson kívül primitívség jele
    az is, hogy — főleg a táncdallamok — nagyrészt nem zenei sorokra
    tagolódnak, hanem rövid 1—2. esetleg 4—5—6 ütemes motívum folytonos
    ismétlődésére. Gyakran egy-egy motivumpár két egymástól eltérő
    és egymást kiegészítő kadenciával periódust alkot; ez a legnagyobb
    lélegzetű zenei formájuk. Ugyanitt említhetjük, hogy némelyik;
    — hangszeren előadott — táncdallamban a főmotivum folytonos
    ismétlésébe időnként közjátékszerü néhány ütemet iktatnak (mely
    egy-egy számban állandóan ugyanaz). Egy-egy játékos némelyik tancban
    ezt a közjátékot egy több ütemen át kitartott hosszú hanggá
    egyszerűsíti le. Ismét más hangszeres számok uralkodó motívumát
    hellyel-közzel egy második, sőt harmadik motívum váltja fel. Legtöbb
    esetben nem derült di, vájjon ez a két vagy három motívum szerve
    sen egymáshoz tartozik-e egy tánc keretén belül. Valószínű azonban,
    hogy nem. •
    Sidi-Okbában az összes, hangszeren előadott tánc- és táncszerüdallamok
    elé sajátságos kanyargásu rubat o bevezetés járult, űtőkiséret
    nélkül. 18) Ez a bevezetés afféle „hangszerkipróbálás“ benyomását
    kelti.
    17) A nagyon pregnáns dur- és m o11-skála szinte azt a gyanút ébreszti
    bennünk, hogy nyugateurópai hatással van dolgunk. De ennek a hipotézisnek
    ellentmond egyrészt a földrajzi helyzet, másrészt az arabok elzártsága,
    még a hódító franciákkal szemben is.
    18) A sajátságos hatást még fokozta az is, hogy az ilyen bevezetésben a
    hangszer — a rc h e i t a — rendszerint detonált, mintegy „out of tune“ a
    tánc skálájától többé-kevésbbé eltérő magasságú hangokat adott, valamilyen,
    egyelőre megmagyarázhatatlan eljárásnak a következményeképpen.
    19) Itt meg (keli jegyeznem, hogy bizonyos esetekben nehéz volt / és /«-es ütembeosztás közt dönteni. ) Hasonlóra találunk példát a Chippewa indiánusok zenéjében (Densmore, Frances: Chippewa music II. Washington, 1913. 313 É Ritmus .Amennyire primitiv az és a torma, annyira magas fejlettségű a ritmus. Mint a keleteurópai népzenétől eltérő ál talanos sajátságot kell felemlítenem a feszes ritmusú dallamokban gyakori szinkopákat: nemcsak a nálunk ismert formában vannak mega nálunk szokatlan módon rövid hangsúlytalant is kötnek hangsúlyoslehetséges
    1 mi zenénkben a kisérő ritmus hiánya miatt nem igen
    m gyakoriak a %< r> ütemes dallamok; vannak beosztásúak. Kevert ütemű dallamok nincsenek; (ha
    néha véletlenül egy-egy a főütemfajtától eltérő ütemet találunk a dallamba
    beleszórva, ez nem rendszeres ütemfajta-váltakozásnak tekinthető).
    Az ütemek ritmusa vagy emelkedő (ütemelőzővel), vagy sűlyedő.
    A dallamstrófák ritmusa az időmértékes verselési sorok szótagszámaihoz
    illeszkedik, illetve ezeknek változásait követi.
    , . , Kiséret. A ritmus komplikáltságát az ütőhangszereken előadott
    kísérő ritmus még fokozza. Egy dallamhoz — kevés kivétellel — csak
    egyféle kísérő-ritmus járul, amely kétségkívül szervesen hozzátartozik
    az illető dallamhoz, és amely ritkább eseteikben legfeljebb variánsszerüen
    változtathatja alakját. Ritmus-motivum kevesebb van, mint
    dallam: ezért több dallamnak közös kisérőritmusa lehet.
    Néha a kiséret annyira önálló, hogy szinte külön életet él a dallam
    mellett. Ebben az igaz, hogy kivételes — esetben a dallam és
    kiséret között minden összekötő kapocs hiányzik (lásd 14. példát,
    illetve a hozzáfűzött jegyzetet).20) Kevésbbé laza az összefüggés, ha
    egalább a kiséret között minden legkisebb időegységére a dallamnak
    egy időegysége jut (pl. 8-adra 8-ad), még ha ilyenkor pl. egy ütemrész
    vagy ütem néha csak egy nyolcad — váratlan betoldása folytán
    a kisérő ritmus motívuma a dallamhoz képest p. o. egy 4/ -es dallamba
    betold valahol, valamelyik dalstrófában egy félütemnyi részt:
    a kíséret 4/4-es motívuma változatlanul tovább ismétlődik, mintha az a
    ? ütemnyi betoldás meg sem történt volna. És végül csodálatos poliritmika
    keletkezik, ha olyan dallammotivum és kisérő motívum kerül
    együvé, amelyeknek hossza bár ugyanaz, de rítmusbeosztása teljesen
    eltérő egymásétól (lásd a következő szám példáiban az s/,-es versenynubát.
    Tempó. A kneja- és qseda-dallamoknál tempóra vonatkozó
    szabályszerűséget egyelőre nem állapíthatunk meg: az előadás tempója
    az eddigi példáknál nagyon eltérő egymástól. A hangszeres táncdallamoknál,
    amint később látni fogjuk, találunk valamelyes szabalyszeruseget:
    bizonyos táncfajták (š au ja , fă r z á j stb.) tempója
    mindenütt egyforma.
    Az énekelt dallamok előadásmódja. Ezt lehet legnehezebben akár
    szóval leírni, akár hangjegyekkel kifejezni. Tulajdonképpen csakisa
    fonográf-felvételek meghallgatása ad erről hű képet. T. i. a k n é já –
    kát és részben a primitivebb qsedá-kat is, (főleg az asszonyok)
    egészen sajátságos, el-elcsuklásszerüen vibráló hanggal éneklik. Ezt
    hangjegyekkel mint trilla szerű ékesítéseket fel lehet ugyan tüntetni,
    de a panaszoselcsuklások hangszinét semmiképen nem rögzíthetjük
    meg jelekkel.21) Az ének ékesítésekben gazdag, leggyakrabb a felső
    vagy alsó váltóhanggal képzett trilla — néha trilla helyett tremolo,
    felső vagy alsó terccel. Több hangból álló melizmák is nagyon gyakoriak;
    a primitivebb dallamokban egy nagyobb súllyal énekelt fő
    hang és néhány inkább futólagos, gyöngébb hangadással kiénekelt másodrendű
    hangból, — a nagyobb ambitusu q s e d ák-ban egyenrangú
    hangokból állanak.
    Dallam és szöveg viszonyba. A szövegek lejegyzése akkora nyelvi
    nehézségekbe ütközött, hogy első tanulmányutamon erről nagy sajnálatomra
    le kellett mondanom;22) csupán szórványosan sikerült
    egyes szövegkezdeteket lejegyeznem. Ezért ebben a kérdésben semmiféle
    felvilágosítást nem adhatok.
    Mielőtt a hangszeren előadott táncdallamok részletesebb leírásába
    fognék, néhány k n e ja – és qseda-dallamot közlök az olvasó
    tájékoztatására.23) A példák olvasásánál a feszes ritmusú dallamokhoz
    a hozzájuk tartozó dobritmust föltétlenül hozzá kell képzelnünk.
    24) .
    21) A máramarosi román „hora lunga“ dallamá nak csuklásszerü v o rsch la g –
    jai egészen más karakterűek.
    22) Az 1915-re tervezett második u ton kellő előkészület pótolta volna ezen
    a téren a mostani hiányokat. ,
    23) Jelmagyarázat a példákhoz:
    24) Technikai okokból a dobritmusokat külön kellett közölnöm.

Jegyzetek az egyes példákhoz:

  1. Minthogy a dallamok túlnyomó része a mi 12 hangra osztott oktávánk
    hangjaitól eltérő hangokon mozog, nem használhattam a módosító jeleket a
    szokásos módon. E helyett minden dallam elején közlöm az illető dallamban
    előforduló hangok sorát: apró hangjegyekkel a csak futólag érintett, nagy kótafejjel
    a tulajdonképpeni dallamhangokat, melyek az a m b i t u s megállapítá
    sánál tekintetbe jönnek. Ebben a hangsorban + jel egy kóta fölött az illető
    skálahangnak legfeljebb 1/4 hanggal való (de fülünkkel még határozottan telismerhető)
    feljebbítését, O jel pedig annak hasonló lejebbítését jelzi. A skálában
    feltüntetett ilyen eltérések a dallamon végig érvényben maradnak.
  2. A melizmák leírásánál említett futólagosán, gyöngébb hangadással énekelt
    másodrendű hangokat apró hangjegyekkel jelölöm. Ha ezek a fahanggal
    „Querbalke“-vel vannak összekötve, olyan értékben olvassuk le, mintha nagy
    kótafejj el volnának írva
  3. Énekelt szövegeknél csupán az összekapcsolt 2 vagy több hang
    melizma, vagyis erre egy szótagot énekelnek.
    itt a hullámvonal a hang csúszását, siklását ( = jelöli, még
    pedig abból a magasságból kindulva, illetve addig a magasságig, amelyből
    a jel kiindul, illetve amelyben a jel végződik.
  4. Kis fe rm a ta alig észrevehető megnyújtás, mely legfeljebb a kóta értékének
    a fele; nagy fermata a kóta értékének legalább kétszerese, – jel kóta
    vagy pauza fölött annak alig észrevehető megrövidítését jelzi.
  5. A N. B.-vel jelölt hangnak megfelelő nyilast utólag fúrták a
    hangszerbe
    &6. és 7. b) *Ez a két hangszer lefelé más skálát adott, mint fölfelé!
  6. Szerelmi dal.25) «Dă rz»-ekcsoportjából. Előadta egy férfi,
    is) Ezek és a további hasonló megjelölések valószínűleg csak a szövegre
    vonatkoznak.
    Ha azonban egy különálló ilyen apró hangot vagy apró hangokból álló
    csoportot találunk, akkor értékét a vele Ívvel összekapcsolt szomszédos főhang
    értékéből kell levonni (pl:
    El-iKantarában (eredetileg kis sext-tel mélyebben).26) A 4 ütem két
    Két majdnem a z nos részre oszlik
    i – 9 a As s zony i k n e j a , lakodalmas ének. Előadta T u r k n i a
    ba t S a s i (született S i d i-B ä r k á t-ban26) és F a t n a b á n
    a e h e m e d (sz. M C i d-ben27), kb. 22—24 éves leányok 2S) Biskrá
    3 + 3 ütem) mélyebben)’ Két azonos részre oszlik (a+ a ,
    b) ugyanolyan néven, előbbiek variánsa. Előadta L a c h d a r
    leg quinttel
    ezt. a tulajdonképpen r u b a t o k n ej á t a 32. sz. Sadjátasárgobs,u hkoagy
    kisérettel adta elő T alán ez az oka, hogy az előadás szinte t e mp ó
    g i us to-vá alakult at, viszont szabályos ütem-beosztás nélkül, ami
    a kisérőritmus ütemének folytonos eltolódását eredményezi a dallam
    ütemvonalaihoz viszonyítva.
    min t előadták ugyanazok.
    (eredetileg nagy terccel mélyebben). Két részre oszlik
    ); rész megismétlődik- Többi strófáiban lényeg-
  7. Előadta ugyanaz, mint G b)-t, váltakozva a) énekszóval (eredetileg
    quintttel melyebben), b) zau ak-on, ilyen sorrendben zá’üak
  8. str., ének I. str., zauak II. str., ének II. str., záuak III. str. (ennek
    közlését itt mellőztük/. Formája bizonytalan, improvizálásszerü.
  9. Lakodalmas ének. Mint pár-éneket — egymást felváltva —
    előadtak a) egy 24 eves asszony, b) egy kb. 45 éves asszony, Tolgában
    (eredetileg kis terccel mélyebben). 3 + 3 ütem ad egy periódust. Az „a“
    ütemelőzőkkel a súlyos kezdetű sorok elejét mintegy megtámaszt-
    ) Az énekelt dallamokat könnyebb összehasonlítás céljából g záróhangra
    t ransponálva közlöm. (Kivéve a 14., 15. és 21. példákat).
    ) Vieux-Biskra (Biskra melletti falu) egv része.
    JH) Tudvalevő, hogy a mohammedáin asszonyok a legtöbb helyen elfátyolozva
    járnak és idegen férfiakkal nem állhatnak szóba. Minthogy nem szorítkozhattam
    csupán férfi énekesek meghallgatására, mert hátha bizonyos dallamfajtákat
    férfiak egyáltalában nem szoktak, vagy nem tudnak énekelni,
    Biskrában különös expedienshez kellett folyamodnám, hogy asszonyokat is
    -meghallgathassak. A hatóság engedélyt adott, hogy két prostituált leányt (akik
    máskülönben utcájukat nem hagyhatják el) szállásomra hozassak, hogy énekeket
    vegyek fel tőlük. Tolgában az asszonyok szabadon, el nem fátyolozva
    já rn ak, itt minden nehézség nélkül szereztem női énekeseket. Sidi-Okbáibain é s
    El-Kantarában lemondtam róluk, mert köziben kiderült, hogy a férfiak is tudják
    az „asszonyi“ énekeket.
    29) Nálunk — főleg a románoknál — nagyon gyakoriak az ilyen sormegtámasztó
    ütemelőzők m, aj, .hej, a magukban álló szótagokra énekelve.
    321
    . 13. Férfi-kneja. Ugyanattól, mint 9. b) (eredetileg quarttal mélyebben).
    8+9 ütemre oszlik. Többi strófájában lényegtelen eltérések
  10. Táncdal (V). Előadta Turknia bal Sasi (eredetileg nagy terccel
    mélyebben), darbukán kisérte a 33. sz. motivummal, utóbbit ! = 118
    tempóban (!!), ami a dallam 1=84 tempójához viszonyítva teljesen
    irracionális tempó. 1 + 1 ütem ad egy periódust. Többi strófáiban lényegtelen
    eltérések.
  11. Asszonyi k n e j a (vagy táncdal?). Előadták ugyanazok, mint
  12. a)-t (eredetileg nagy terccel mélyebben). Dobkiséret nélkül).
  13. Szerelmi dal. „D â r z“-ek csoportjából. Előadta kíséret nélkül
    ugyanaz, mint a 8-at (eredetileg szűkített quinttel mélyebben). 3+3
    ütem ad egy periódust.
  14. Asszonyi k n e j a. Előadták pár-énekszerüen ugyanazok, mint
    a 12-t (eredeti magasság). Az idősebbik asszony b ăndi ren kisérte
    a dallamot, de — mint a példából látható — csak egyes dobütésekkel.
    Két majdnem azonos részből ( a + a x, 7+8 ütemből) áll. A felváltás
    mindig az utolsó ütemben lépett be, úgy, hogy tulajdonképpen az utolsó
    és első ütem mindig egyszerre hangzik.
  15. Asszonyi knej a. Előadta ugyanaz, mint 9. b)-t (eredetileg
    quinttel mélyebben), d a r b u k á n kisérte a 33. sz. motivummal.
    2 + 2 ütemből (2 részből) áll, melyek közül a 2-ik 2+2 ütemre (a+ a )
    tagolódik.
  16. Asszonyi knej a. Előadta ugyanaz, mint 9. b)-t (eredetileg
    kis sexttel mélyebben), d a r b u k á n kisérte a 33. sz. motivummal.
    2 + 2 ütemre (a+b) tagolódik, a 2 rész mindegyike egy-egy majdnem
    azonos ütemre oszlik; a záró megnyujtott hang a kezdő suta ütemmel
    9/8-adot ad (mint a dallam 5. ütemét). A kisérő ritmus ehhez nem
    igazodva háborítatlanul 8/8-ban folyik tovább.
  17. «Kne j a dă rz » (A h 1 i 1 i z ä m . . Előadták mint páréneket
    A c hm ád bán Dz e d a j (35 éves) é s M á h á m m e d
    b á n L a g ha (45 éves) férfiak Tolgában (eredetileg kis sexttel
    mélyebben). Utóbbi a 35. sz. ritmussal băndiren kisérte az éneket.
    A dallam tulajdonképpen nem tagolódó 6 ütemes, melyhez végén egy
    8/g-os kitartott záróhang járul. Az 1. énekes állandóan így énekelte,
    a 2. énekes a 6. ütemet megismételte és csak mint 13. ütemet hozta
    a záróhangot. Felváltásnál a 7. illetve 13. ütemre (a záróhangra) már
    a másik, a felváltó-ének 1. üteme került (mint a 17. példánál).
    Ezt a sajátságos fis, g, as, bb skálát (v. ö. a tolgai g a s b a skálájával)
    csak tolgai dallamoknál találtam.
  18. «K o r d el hámmá m . . .»)Előadta 3 férfi Tolgában. Az
    egyik g a s b á n, a másik kettő u n i s o n o énekkel (eredeti
    magasság). Utóbbiak közül az egyik a 37. sz. ritmussal b á nd i r e n
    kisérte a számot. A g a s b a gyorsabb menetű, szinte r u b a t o-szerü
    hosszabb bevezetéssel kezdte, utána váltakozva majd a gasba,
    majd az ének hozta a dallamot. A példa II0-tói végig variánsszerü
    változtatást találunk. A dallam a + a (2+2 ütem) és egy 2 ütemen
    át kitartott és az alsó quintre lesikló záróhangra tagolódik. A g a s b a
    322
    S
    a bevezetésben állandóan c-t játszik, csupán vége felé kezd cis-t is
    használni, hogy a tulajdonképpeni dallamban majdnem kizárólag
    cis-nél maradjon. A %-edes ütemek beékelése itt sincs hatással a
    kísérő ritmusra, mely marad állandóan triólás 2/4.
  19. «Knäb bál Asi . . .») Előadták Alii bán Cha r f a l l a
    g a s b a n es Hámmás t i r bál Asi énekkel Sidi-Okbában
    (eredeti magasság). Utóbbi a 36. sz. ritmussal kísérte bă n d i r e n a
    számot. A többi strófa lényegtelen eltérésekkel. Formája: 6+6 ütem
    mint periódus.
  20. S i d iMa h ámme d Leld, t m a s s i n-i30) marabu dicsőí-
  21. („R a b b i d ä um. . .»). Előadta ugyanaz, mint 9. b)-t eredetileg
    quinttel mélyebben), kisérte a 39. sz. ritmussal darbukán. 2 + 5 + 4
    ütemre (a + a j+ a j) tagolódik; a 3. rész háromszor ismétlődik.
  22. S í d i Al i bán Asmá n tolgai marabu dicsőítéséra. Előadta
    egy férfi El-Kantarában (eredetileg kis szexttel mélyebben),
    a 40. sz. ritmussal bándir-en. 1 + 2 + 2 ütemre (a+aj+ag) tagolódik,
    végén a 6. ütemben az alsó szűkített quintre lesikló záróhang.
  23. Marabu-tánc néven előadta ugyanaz (eredetileg nagy sexttel
    mélyebben), kisérte a 40. sz. ritmussal bándir-en. 5+5 ütemre
    (a + a x) tagolódik, egy-egy rész két-két majdnem azonos ütemre és
    egy ütemes záróhangra oszlik.
  24. A tolga-i marabu dicsőítésére. Előadta egy férfi Sidi-Okbában
    (eredetileg nagy septtel mélyeben). Kiséret nélkül! A többi strófa lényegtelen
    eltérésekkel.
    28—30. Má c hmu d ás Sul t ani híres t u ni s-i marabu
    dicsőítésére. Előadta L a c h b a r b á n Mi lud, Biskrában, (eredetileg
    kis sexttel mélyebben a 28-t, kis septtel mélyebben a 29^-30-t).
    A 28. és 29-t a 41. sz., a 30-t a 42. sz. ritmussal kisérte darbukán.
    Szerkezete mind a háromnak periódus. Ez a három és a következő
  25. sz. példa a nagyobb ambitusu qsédá-k csoportjából való, melyek
    a mi diatonikus skálánk hangjain mozognak. Ezért itt a módosító
    jeleket a szokásos módon a sor elé jegyeztem.
  26. Sidi Mus t a f a , burz-i31) marabu dicsőítésére. Előadta
    (eredetileg nagy septtel mélyebben) és a 43. sz. ritmussal d a r b u k á n
    kisérte egy férfi Sidi-Okbában. Szerkezetét sok ismétlés és — az itt
    nem közölt folytatásba beleékelt közjátékszerü ütemek kissé zavarossá
    teszik. Ügy látszik az első 6 ütem adja a dallam tulajdonképpeni
    vázát.
    (Folytatjuk).
    30) Helység Biskrától délre 150 km-nyire, Tuggurt szomszédságában.
    31) Helység 3 km-nyire Tol gától.