“Elektra. Strauss Richard operája. Bemutató előadás a m. kir. operaházban 1910. március 11-én” [Elektra. Opera by Richard Strauss. First performance in the Opera House on 11 March 1910], A zene, II/4 (April 1910), 57–58.
Collected edition: BÖI, 715.
Source: ZTI
Elektra.
Strauss Richard operája. Bemutató előadása a m. kir. operaházban 1910. március 11-én.
Salome után Elektra: csalódás. Minden új munka megkezdésénél jóformán meg kellene feledkezni az előbbiekről, nehogy valamiképen önutánzásba kerüljünk. Megint — újra vártam Elektránál, de hiába. Alig akad benne eddig még nem érzett, nem hallott, ki nem fejezett gondolat, ami arra ösztökélne, hogy megkívánjam a megismétlést, akár hallva, akár olvasva. Az egészet amolyan átlag Strauss-nak mondanám. Igaz ugyan, hogy Straussban, mint mai legjobb zeneszerzőink egyikében, már az átlagos sem egészen érdektelen. De ennél sokkal többet kell kívánunk: azt, aminek megírásához magasabb inspiráció kell. És éppen ebben Salome sokkal nagyobb. Ott már a kezdő jelenetek poézise, Herodes nagy jelenete, a zsidók kvintettje mindmegannyi új szín, értékes kép. Viszont Elektrában már a bekezdő jelenetek töredezettsége fárasztó; a folytatódás se nagyon bíztató. Talán a legérdekesebb: Klytämnestra nagy jelenete. Egy valamit azonban sem ebben, sem egyéb Straussban sehogysem értek : hogyan juthat valaki, aki annyi érdekeset tud mondani, u n. fenkölt érzelmek kifejezésénél any- nyira sekély „lagymatag“, „Kapellmeister“-zenébe (pl. Elektra határtalan öröme Orestes megérkeztén végnélküli as-durban, a legközönségesebb eszközökkel fejeződik ki) ilyesmi százszámra található Strauss műveiben. A kérdés már mostan az, amire
Közleményeink csakis a forrás megnevezésével vehetők át.
58 A Z E N E
talán csak Strauss tudna felelni: vajjon ezt a fajtáját a muzsikálásnak a szerző csakugyan valami magasabb rendű zenének gondolja, avagy talán ez csak amolyan csalogató cukrosvíz a plebsnek? Az első lehetőség érthetetlen, a második — csúnya.
Bartók Béla,
___ orsz. m. kir. zeneakadémiai tanár.